Újabb couchsurferek

A héten nálam járt két fiatal német csaj, Christiane és Leoni, akik három napra Dubai-ba látogattak a világ körüli útjuk során. Óriási frenetikus élmény nem volt a látogatásuk, de kedvesek voltak. Mindenesetre ezután még inkább le fogok beszélni mindenkit arról, hogy 45 fokban, Ramadan alatt látogassanak a városba. A plázákon kívül konkrétan semmit nem tudtak megnézni. Hát, ez van... az arab kaja-demonstrációmat persze ők is élvezték.

Közösségi étkezés kínai módra

Nagyon furcsa élményben volt részem két hete. Ismerősök vacsorát szerveztek egy autentikus kínai "hotpot" étteremben (azt sem tudom, magyarul hogy nevezzem) - bocs ha ez széleskörben ismert fogalom és túlmagyarázom, nekem új volt az egész. 

Az étterem Dubai egy kínaiak által lakott kerületében (igen, ilyen is van) található, itt egyébként egymás mellett vannak a különböző hotpot-éttermek, ez az étkezési forma abszolút alap Kínában, és így ebben a kerületben is. Megérkeztünk, a személyzet konkrétan egy szót nem értett angolul, hálistennek a csapatunkban volt egy kínai lány aki fordított, és elmagyarázta, hogy zajlik ez az egész. 

Ez az egész étkezési forma a közösségről szól… hasonlít a fondue-re vagy a raclette-re, de annál jóval kaotikusabb és fröcsögősebb… A csapat körbeül egy asztalt, amelynek közepén főzőlap található. 

Erre került egy edény, amely két részből áll: az egyik a csípős, a másik a normál oldal. Mindkettőbe rendszeres időközönként egy teáskannából utántöltenek folyadékot - ez elvileg előfőzött leves (nem nézett ki túl bizalomgerjesztően). 

És ezután beindul a móka… tálakon kihoznak vékonyra szeletelt nyers húsokat, zöldségeket, tofut, stb. - ezeket beledobod a közösbe,vársz egy-két percig, hogy felforrjon (az én gusztusomnak túl rövid idő, hogy őszinte legyek), majd elkezdesz halászgatni a levesben, majd amit találsz gyorsan meg is eszed.

A vacsora elején még egész gusztusosan nézett ki a levesünk, de a végére már elég durva volt… egymás melett fő a tofu, rák és bárány, mindenféle zöldség…. a lében megfőtt datolyának rák-íze lett, a nem-tudom-milyen-zöldség - bokortól zavaros lett a víz, útközben még egy zsebkendőt is sikerült beejtenünk- belefőznünk.

A bokor:

Persze mivel pálcikával eszel, egy idő után minden levesben tocsog. Az edényből dől a hús-szagú gőz, néha alig látsz el az asztal túloldaláig. Hopp, egy káposztalevél:

Miután kivetted a húst a levesből, utána belemártod a saját szószodba, és úgy eszed meg. Elég érdekesnek találtam, hogy miután maga a kaja a közös-fröcsögés-orgiában készült el, utána szigorúan a saját szószodba márthatod be, a szósz az magánügy. 

El kell mondanom, hogy kutya bajom nem lett tőle másnap, bár evés közben láttam rá esélyt (egyes ismerősök azért picit érzékenyebben reagáltak a dologra). A nagy közös edény a beledobott mindendélékkel nem a leggusztább látvány, és azt hiszem most egy ideig hagyom pihenni a dolgot, mielőtt a következőbe belevágok. Ugyanakkor, én régen nem röhögtem és éreztem magam ennyire felszabadultnak egy vacsorán. Egész egyszerűen az, ahogy ez a kaja elfogyasztásra kerül, szinte rákényszerít arra, hogy buliként fogd fel az egészet, hogy élvezd az asztaltársaságot és jót mulass - itt nincs helye "csöndben megeszem amit elém raktak" - nak. Sőt, nincs is saját kajád. Minden a közösséggé. És ennek a dinamikája határozottan tetszik.

A vacsora után - miközben vörösbab-pasztával töltött sütit rágcsáltam - a kínai csaj még kulturális előadást is tartott nekünk. A társaságból valakinek volt egy megyjegyzése a kommunizmusról, mire a kínai lány megsrtődött és teljes erőbedobással elkezdte magyarázni, hogy tulajdonképpen az élet Kínában mennyire csodálatos, és a párt mi mindent megtesz a nép érdekében és egyébként is. Picit agymosottnak tűnt a kislány, de mesélt érdekes dolgokat.

A kulináris kalandok folytatódnak: ma bangladesi iftárra megyek. Beszámolok majd, hogy az hogy alakult....

Szoba kilátással

Lehet, hogy külön blogot kellene indítanom, "Kilátás dubai-i lakásokból" címmel... 

Volt kollégám, Andy, Amerikában utazgat a feleségével három hétig, és megkértek, hogy locsoljam a virágaikat (tavaly is plant-sitterkedtem nekik két hétig) - amit persze szívesen megteszek, nagyon kedves emberek. 

Az új lakásuk erkélyéről a kilátást le kellett fényképeznem és megosztanom, egyáltalán nem rossz:

Balra a Dubai Marina és a Sheik Zayed Road - menti lakótorony-sor:

Az épületek között a Dubai Marina Mall (és előtte látszanak a csónak-kikötő helyek, hogyha pl. a Pálmán laksz, akkor ide a Marina Mall-ba tudsz jönni a szokásos heti bevásárlásra a szupermarketbe, motorcsónakkal...)

Jobbra a JBR eleje, egy építkezés és a tengerpart...

A Royal Meridien hirtelen-zöld pázsitja, medencéi és teniszpályái:

Naplemente az Öböl felett, of course.

 

Otthon jártam…

… és bocsánatot kérek mindazoktól, akik nem tudtak róla, mert nem jelentkeztem. Az utazás előtti hetek idegeskedései után muszáj volt testileg-lelkileg kipihennem magam, egyik napról a másikra vettem egy repjegyet és hazarepültem. Az idő javarészét a családdal töltöttem és csodálatos volt. Fetöltődve tudtam viszajönni és nekivágni a következő kihívásoknak. 

Karácsonykor igyekszem majd több emberrel is találkozni!! De ez most így volt jó.

 Anyu virágai:

Kutyuk:

Családdal:

Készül a baracklekvár!

A bogár:

Öcsi a baseball sztár: 

Mezők...

Márk:

Szellemidézés Radich Herminával:

 Naplemente Etyek szanatórium felett:

Imára hívás

Múlt szombaton ismét tradicionális UAE iftaron vettem részt (ez tavaly is megvolt, így túl sok újat nem hallottam, a menü is hasonló volt, a tárasaság viszont jó volt). Lőttem is pár képet magáról a tradicionális vacsoráról és a Bastakyáról, ahol az esemény zajlott:

Az este nagy fogása viszont az imára hívás volt… az iftar részvevőiként bent lehettünk egy mecsetben, amikor az imám esti imára hívja a hívőket… hihetetlen erő van benne nem? Teljesen libabőrös lettem.

Az élő, imámok által történő imára hívás már egyébként ritkaságszámba megy, Abu Dhabiban már átálltak a központi rendszerre - ott egy időben, egy felvételről szólal meg a város összes részében a hívás. Szerencsére Dubai-ban még az old school rendszert követik, ami szerintem hangulatosabb… pláne hogyha az imámnak jó hangja van, mint az itt látható úriembernek.

Az utazás bölcsebbé tesz?

Pár hete olvastam egy Lonely Planet cikket arról hogy az utazás szexibbé-vonzóbbá teszi az embert, jót röhögtem rajta (persze kb. arról szólt, hogy a csajoknak nagyon bejön, ha a randin a laoszi kirándulásodról beszélsz). Ugyanakkor bevallom, élt bennem egy elképzelés arról, hogy az utazás "bölcsebbé" tesz.. hogy minél többet látsz a világból, annál jobban megérted az embereket, annál toleránsabb leszel és annál inkább nyitott más kultúrákra…. egy múlt heti incidens durván kizökkentett ebből a rózaszín felhőből. Egy kedves ismerősöm, Fatima meghívott indiai iftarra, gyakorlatilag két napon keresztül főzőtt, hogy meghívja kb. 8 ismerősét, és igazi indiai vacsorát kerített, 4-5 előétellel, egy sor főétellel, desszertekkel (mindezt úgy főzte, hogy közben végig böjtölt - és semmit nem sózott el). A meghívottak között volt Josh, egy német srác aki egyben Couchsurfing-legenda. Már hallottam róla előtte, CS-nagykövet mindenhol ahol él, van vagy 300 referenciája, többször beszélt a német TV-ben a CS-ről, volt vagy 50 országban már, huszonegy évesen Németországból elstoppolt Irán és Pakisztán határáig meg vissza úgy, hogy egy fillért nem költött utazásra sem szállásra…. szóval lelkes voltam, hogy micsoda kulturális insightokat fogok itt most hallani. Hát hallani hallottam de eléggé elszomorított… Josh elkezdte mesélni, hogy szervezett egy bulit itt Dubai-ban, de elszúrta, mert túl sok filippinót hívott, azok meg, hát tudjuk, hogy milyenek (lenéző mosoly), aztán voltak ott indiaiak is (és hát tudjuk, a részeg indiaiak meg a filippínók együtt nem jó párosítás), megjelent pár arab, azok persze kanos állatok és csak a csajokat akarják felszedni, ahhh…. Josh következő alkalommal szigorúan európaiakat fog a bulijába meghívni. A beszélgetésbe aztán 1-2 másik, egyébként intelligens ember is becsatlakozott, ami még jobban megijesztett.

Be kell vallanom, interkulturális navigátorként csődöt vallottam, nyílt vitát nem akartam kezdeni Fatima miatt, aki szívét-lelkét beletette a vacsorába és nem akartam hogy vitába forduljon az este. "Powerful question" meg hirtelen nem jutott eszembe, nem is tudom, hogyan áll neki az ember egy ilyen sztereotípia-orgia kibogozásának. Úgyhogy amikor észrevettem, hogy Akram is mellettem már robbanásközeli álapotban van, szépen leléptünk. Fatimának pedig elmondtam, hogy rá való tekintettel most nem, de következő alkalommal beszélek Josh-sal. Reméljük akkorra eszembe jut egy jó rávezető kérdés. 

A szent hónap

Megérkezett a Ramadan. Minden évben eszembe jut, hogy még 3-4 évvel ezelőtt is azt gondoltam, a Ramadan az a fura hónap, amikor minden muszlim böjtöléssel kínozza magát. Szerencsés vagyok, hogy személyesen megtapasztalhattam, hogy mi is igazából a Ramadan (jelzem, teljesen ledöbbentett, amikor rájöttem, hogy ez a harmadik Ramadanom, amióta itt élek Dubai-ban, elég durva, nem?) és őszintén mondom, nagyon szeretem ezt a hónapot. 

Nyilván az én élményeim mások, mint azoké, akik böjtölnek - az ő számukra ez a legszentebb hónap, amikor újraértékeled a életed és a kapcsolatodat istennel, amikor rájössz, igazán mi mennyire fontos az életedben,amikor türelmet tanulsz és megtapasztalod, milyen az élete a kevésbé szerencséseknek, akik egész életükben "böjtölnek", stb. - de azért egy kicsi nekünk, nem-muzulmánoknak is jut a szent hónap hangulatából. Ilyenkor minden lassabb lesz, a mindennapi rohanás csökken (már akinek, nekem idén eddig elég sok minden volt), ösztönösen kevesebbet iszol (a lehetőség is kevesebb, nem lehet alkoholt venni még a hotelekben sem), sőt csomó magazinban cikkek jelentek meg, arra ösztönözve az expateket is, hogy próbálják ki méregtelenítés gyanánt a böjtöt, hisz ha jól csinálod, akkor nagyon jót tesz a testnek.

Aztán ott van a méregtelenítés totális ellentéte, az iftar. Ezek az óriási vacsorák, amelyekre az esti ima, a maghrib, azaz naplemente után kerül sor, elvileg nem kellene, hogy lakomák legyenek (nem is túl egészséges egész nap böjt után óriásit enni) de a dubai-i iftarok a társadalmi érintkezés bázisaivá válnak a Ramadan alatt - mindannyian a szállodák mellé települt óriás-sátrak meg a puccos éttermek svédasztalai mellé vonulunk és kipukkadásig eszünk. Én nagyon elhatároztam, hogy nem fogok meghízni Ramadan alatt, de nem megy: ha már egyszer befizeted a vacsora fix árát, mindent meg akarsz kóstolni ha mindenből csak egy falatot, de akkor is. És ilyen óriás-zaba hetente többször van (gyakorlatilag iftar-naptáram van, és vezetem, kivel szeretnék még hova menni… a jövő héten 5 estéből 3 már biztos, 1 még bizonytalan). Az első héten egyiptomi iftart szerveztem, tegnapelőtt marokkói iftart kóstoltam, ma este helyi (emirátusok-beli), majd a jövő héten török és libanoni lesz a menü, és még nagyon szeretnék egy iránit is (bár a perzsáknál nem pontosan ugyanolyan az iftarozás). Így gyakorlatilag végigkóstolom a Közel-Keletet, amit azért csöppet sem bánok… még ha utána egy pár kilót le is kell majd adni. 

A Ramadan igazi élménye, hogy közösségben kell ünnepelni. Barátaim mesélik, hogy otthon, Egyptomban ilyenkor az egész város ki van díszítve, és nem a város vezetősége miatt - minden lakóközösség kidíszíti a hozzá tartozó utcarészletet. Az emberek ilyenkor jobban oda is figyelnek egymásra, együtt ünnepelnek, haveroznak - nem tudom megszámolni, hány estét töltöttem eddig barátokkal teázva, vizipipát pöfékelve, egy témát órákon keresztül körbejárva. És aztán azon gondolkodva, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt barátokkal tudom együtt átélni.

Pár sötét fénykép az Almaz by Momo nevű marokkói étteremből...

Marokkói sütik...

 VP:

Obay, marokkói tea, kisujj:

Akram kaja előtt mindig boldogabb, mint kaja előtt...

A Mall of the Emirates Ramadan-installációja, tényleg nem semmi.