2010. február 27., szombat

All that Jazz

Múlt héten volt a dubai-i jazz fesztivál. Évente rendezik, asszem az idei volt a nyolcadik, úgyhogy dubai-i léptékkel mérve már egész komoly hagyománya van....

A teljes fesztivál kb. 10 napos, és egy csomó ingyen koncertből áll (ezek egy része gyakorlatilag a házam előtt, a tengerparti sétányon, a többi pedig a Media City-ben), végül egy fizetős hétvégével zárul. Abszolút tipikus módon egy ingyen koncertre nem jutottam el (hiszen ha nincs nyomás, hogy akkor ma időben elindulok a melóból, akkor nem is történik meg), viszont a drága fizetősnél két estén is ott voltam (mert ott meg van nyomás ugye). Ja, a fesztiválnak a jazz-hez csak ímmel-ámmal van köze, elég tágan értelmezik a kategóriát. (Meg gondolom, ha zenei fesztiválnak neveznék, az potenciálisan kiverné a biztosítékot a hatóságoknál).

A fesztivált a Media City-ben rendezik, amely egy free zone, lazább szabályokkal, és emiatt inni is lehet szabadtéren! Úgyhogy kezdett határozottan Sziget-hangulatom lenni.

(ESIK AZ ESŐ!!! és intenzíven villámlik).

Na jó, azért nem volt pont olyan, mint a Sziget... Egy szép rendezett parkban volt, emberek sörökkel sétáltak (teljes elszoktam a látványtól), két színpad volt és sok-sok-sok márka és árus sátor. Emberek festményeket nézegettek, sőt vásároltak. Abszurd. (Mellettem egy csaj megállapította, hogy "érdekes, még soha nem voltam olyan zenei fesztiválon, amelyen emberek festményeket cipelve indulnak haza). A WC-k természetellenesen tiszták voltak, és - a legfurább - ültetett koncertek voltak. Szóval, nem rossz próbálkozás, és ez is jó, hogy van... de azért picit mű.

Az első este fő attrakciója David Gray volt, akit egyáltalán nem ismertem egy-két nyálas slágeren kívül, és ehhez képest nagyon pozitívan csalódtam. Tetszett a zene, és nagyon jó hangulatot teremtett a csávó.

Másik este James Morrison volt. Bár le a kalappal a hangja előtt, amely teljesen meglepett, hogy van, meg hogy két órát végigénekelt vele, de azért... nem az én zsánerem. És az egy dolog, hogy nyálas zenét énekel, de az, hogy akusztikus gitárral a kezében elkezd kemény rock sztárként ugrálni a színpadon, már túl sok volt. Mindegy, egynek jó volt.

(ÖMLIK AZ ESŐ. EL SEM HISZEM!!! FANTASZTIKUS!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése