Hihetetlenül gyorsan elmúlt ez a február, és hihetetlenül kevéssé volt inspiráló. Többször elkezdtem írni egy új bejegyzést, de abbahagytam, mert munkáról nem volt kedvem írni másról meg - úgy éreztem - nem tudok. Persze értek élmények az utóbbi hetekben is, és ezekről fogok írni külön bejegyzésekben, de azért sajnos a munkáé volt a főszerep, és munka rengeteg volt, a munka lefárasztott és leszívta az életkedvemet, és gyakorlatilag azokon a ritka napokon, amikor 9 előtt hazaértem, akkor is csak TV-t bekapcsolni volt kedvem. Most azt hiszem, elkezdtem látni a fényt az alagút végén, de még csak dereng. Természetesen mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek és most egy kevésbé lelkes időszakomat élem, és ezt tudom is, de idegesítenek a kollégák, idegesítenek az ügyfelek, és nem tudok nem arra gondolni, hogy kár belém ez a hely és a külföldi élmény, ha ennyit használok ki belőle...
Úgy néz ki, brand managerségem lassan véget ér és őszintén örülök neki. Nem tudom, erről valaha írtam-e itt vagy csak meséltem amikor otthon voltam, de az a lényeg, hogy az egyik itteni ügyfelem, aki a repteres projektekért felelt, Londonba költözött a központba. Az előléptetéséről már tavaly évvégén halottunk, és akkor egy ideig úgy nézett ki, hogy a regionális nagy isten nem akarja új emberrel betöltetni a pozíciót, hanem az volt az ötlete, hogy munkám részeként majd én betöltöm az ő funkcióit. Mire az igazgatóm sűrűn bólogatott, hogy mennyire jó ötlet, nyilván mert "politikailag" ez jó a G2-nak, az meg, hogy ez mennyi munkát jelent, senkit nem érdekelt. Amikor meg jeleztem, hogy így is túlórázom, szerinte mikor fogom a másik munkakört ellátni, akkor meg Nyugi, nyugi, majd segítünk mindannyian volt a válasz. Na persze. Aztán hálistennek kitalálták, hogy mégis lesz brand manager, szóval csak addig helyettesítek, amíg megtalálják és munkába áll, azaz kb. márciusig.
Szóval december közepén Jigna elment egy hónap szabira - mert ki kellett vennie az összes szabit, amelyet az előző években nem vett ki - és nekem átadta a melót, azzal, hogy lehet, hogy január közepén még visszajön, de lehet hogy nem. A távozását az itteni irodából nem jelentették be, hétpecsétes titok. Meg az is, hogy átmenetileg én helyettesítem. Így januárban nekiláttam, és elkezdtem hívogatni a termékfejlesztő csapatot Svájcban, vitatkozni a jogi osztállyal, napi 30 megkeresést intézni a különböző trade marketing munkatársaktól, végigülni meetingeket amelyeken Jigna öröksége és hibái miatt velem vitatkoztak (tudom, hülye vagyok hogy magamra veszem de nem tudok érzelmileg függetlenedni), státusz meetingekre behívni a másik ügynökséget stb. És mindenkinek azt mondani, hogy "átmenetileg, amíg Jigna szabin van, én segítek be."
Aztán január közepén visszajött Jigna és már régen Londonban kellett volna lennie, de nem kapta meg időben a vízumát, ezért még itt volt egy hónapot. Ebben az időben továbbra is hétpecsétes titok volt, hogy én helyettesítem és hogy ő elmegy, ezért ő fizikailag ott ült az irodájában, de már a londoni melóján dolgozott, én pedig az ő munkáját végeztem de ezt senki se tudta, csöppet sem volt furcsa a helyzet és természetesen mindenki azon pörgött, hogy érdekes, eddig sohasem dolgoztunk közvetlenül az ügynökséggel...Amikor úgy volt kedve, beleszólt dolgokba és felülbírált döntéseket, néha meg egy hétig semmit nem hallottam felőle. Pár hete most már nincs itt, és most a héten ismertem meg az utódját akinek elkezdtem átadni a projekteket. De neki meg nem akaródzik annyira gyorsan visszavenni, mert még időre van szüksége belerázódni... úgyhogy még egy rövid ideig továbbra is én felelek a dolgokért. Aztán remélem elkezdhetek újra ügynökségben dolgozni.
Tudom magamról, hogy naiv vagyok, de azért tényleg azt gondoltam, hogy az erőfeszítésekért cserébe ha hálával nem is találkozom, de egy Köszi-t valaki kiprésel magából azért, mert - legalábbis szerintem - a munkaköri leírásomnál messze többet teljesítettem. És még nagy hibák sem voltak, sőt, egész simán ment minden. Ehhez képest két hónapon keresztül azt hallgattam a kollégáktól és az igazgatóktól, hogy túl sokat pörgök a repteres projekteken, túl nagy fókuszt fektetek rá, hogy ez az egész nem fontos, és most már igazán bevállalhatnék egy újabb regionális projektet, mert végül is ezért vettek fel. Ez legfőképp Sanjay-től jött persze, az igazgatótól, aki annak idején azt mondta, majd segít, és aki ehhez képest a heti belső státusz meetingeken közli, hogy ha nem baj, szundít egyet, amíg elmondom a repteres projekteket mert nem érdekli, úgyis minden rendben van biztos. Egyébként ügyfél oldalon is látszik, mennyire értékelik a munkámat; Sharm el Sheikh-ben tervezünk egy dohányzó lounge-t, és a múlt héten volt az a helyszín-bejárás, amikor a tervezők, a gyártók és a márka képviselői összeülnek és véglegesítik a design-t. Nem írom le, mennyibe kerül összesen ez a projekt, de végül arra nem volt büdzsé, hogy én is elmenjek erre az útra. Meg hogy a G2 általában ezekre a helyszín bejárásokra nem szokott elmenni. Én jeleztem, hogy szerintem a brand managert helyettesíteni mennék (mert hogy pár hete már hivatalos) de akkor már feladtam, hogyha nem, hát én nem fogok azért harcolni, hogy két napot egy másodosztályú koszos egyiptomi reptéren tervrajzokat átnyálazva töltsek, és egyébként is kapja be mindenki. Úgyhogy elmentek a többiek, majd visszajöttek és jelezték, hogy hát, nem sok mindent tudtak eldönteni, mert hogy senki nem volt ott, aki a márkát ismerné és márka oldalról tanácsot tudna adni. Úgyhogy hamarosan megismétlik majd az utat, ismét 6 ember fog Emirates business class-on Egyiptomba utazni, de most beleértve az új brand managert is.
Most azonnal elnézést kérek mindenkitől, aki ezt olvassa, ezért a hosszú puffogásért. Azt hittem, két mondatban be fogom fejezni a munka-témát, de ezek szerint ennek ki kellett jönnie. Mindegy, majd lesz jobb is, illetve akkor lesz igazán jó, amikor megfelelő helyre rakom az életemben a munkát és ahhoz is tartom magam.
A lakásban továbbra is minden szuper. A lakótársammal továbbra is tök jól elvagyunk, jókat beszélgetünk, időnként közös programokat szervezünk (egy kirándulásról majd külön bejegyzést is írok). Elkezdtem magyart tanítani neki, hetente 1-2 post-itot hagyok az ajtón egy-egy újabb magyar szóval. A rövidebb és a bizonyos angol szavakra jobban hasonlító szavakkal kezdtünk, így már nagyon megy neki a Szia (see ya), Jó (Yo!), Puszi (no komment), Köszi (almost like pussy, just starts with a K) és a Bor (say my name). Vicces, néhahangosan gyakorolja a helyes kiejtést. De az aktív szókincsébe még nem építette be őket és ezt fájlalom :))
Kezd annyira meleg lenni hogy az már nem vicces. Tegnap 36 fok volt. És mindenki körülöttem arról beszél, hogy februárban még nem kéne ilyen melegnek lenni, és hogy mi lesz itt júliusban. Picit aggódom. Még mindig nem nyitották meg az új metrómegállókat és ezért reggelente 20 percet sétálok a metrótól az irodáig. Most éppen áprilisra ígérik, ha akkor sem nyílnak ki, taxiznom kell majd minden nap. Persze az is kérdés, egyáltalán addig elviselhető lesz-e a hőmérséklet. De megígértem Christiannek, hogy júniusig nem panaszkodom, mert ha már most bajom van az idővel, akkor a nyarat nem élem túl...
Ma strandolni akartam de homokvihar volt. Így nézett ki:
Ott a háttérben a pálmát kéne látni és Atlantiszt (vesd össze: előző bejegyzés képe).Még egyszer bocsi a panaszkodásért. Még pontosan 3 bejegyzést fogok írni a hétvégén, mindegyik boldogabb mint ez. De most mégsem tudom megírni, hirtelen vacsimeghívásom lett úgyhogy mennem kell. Holnap pótolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése