Hogyha december elején, itt a 25 fokban nem is sikerült magamba szívnom a karácsony-feelinget, hát hazaérkezésem után intenzív gyors-kiképzésen vehettem részt: a vakáció első programjaként apuval és anyuval körbejártuk a bécsi karácsonyi vásárokat, félóránként ittunk egy forralt bort vagy puncsot, valamint belevetettem magam a bécsi szelet és a sacher torta rejtelmeibe...
Egy éjszakát ott is aludtunk (egy középiskolás osztálykirándulásokat idéző szálláson). Hihetetlen hideg volt, havazott is, így gyorsan belecsöppentem a télbe, amelyet egyáltalán nem bántam.
Etyekre visszatérve, teljesen odavoltam, hogy mennyire gyönyörű a táj...
... és aztán neki is álltunk a karácsonyi készülődésnek, apuval egy napot rakosgattuk a karácsonyi fényeket, megvettük a karácsonyfát... és percenként rám jött a boldogsághullám, hogy én most otthon vagyok, és apuval karácsonyi izzókat szerelünk a házra, és ez jó.
Gyorsan beindult a karácsonyi sütés-főzés is, hogy garantáljuk a hagyományos hozzávalókat lementünk Szabadkára piacozni - arról külön bejegyzésben bővebben - aminek eredményeképp három nap alatt kb. 20 kilót magamra szedtem, de hát ez az élet rendje.
Mint minden évben, a szenteste idén is varázslatos volt. Jó ennyire intenzíven megélni, hogy összetartozunk, és megünnepelni, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. (Mint azt később jól meg is beszéltük Ritával) nagyon sokat köszönhetek annak, hogy ez így van, és hogy erre a szeretetre építeni tudok.
A családozáson túl azért belefért egy pár egyéb program is... nagyon jó volt találkozni Katával és G2-sokkal, ráadásul részt vehettem a céges karácsonyi partin ami nagy élmény volt...
... osztálytalálkozóm volt egy volt osztállyal - ezzel a csapattal szó szerint nem találkoztam 11 éve....
...megállapíthattam, hogy Márk ismét nagyot nőtt...
... és megcsodálhattam Ábrist is...
Hálás vagyok minden találkozásért, amelyet sikerült megszervezni, nagyok jókat beszélgettem mindenkivel és jó tudni, hogy bár természetesen eltűntem mindenki életéből, azért vannak még sokan, akik szívesen találkoznak velem, amikor otthon vagyok. 2010 egyik nagy tanulsága a számomra, hogy a barátságok dinamikáját rettentően meg tudja változtatni a távolság, de ezt helyretettem magamban. A változáson szomorkodni a legfeleslegesebb dolog. Helyette minden nap megpróbálom megünnepelni, amim éppen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése