Tegnap egy buliban elkezdtem beszélgetni egy kanadai-indiai sráccal, aki teljesen lázba jött, amikor hallotta, hogy magyar vagyok, hisz ő tök sokat volt Ausztriában és Magyarországon, meg kicsit bejárta a környező országokat is. Rögtön be is mutatta az útja során elsajátított nyelvtudását, többek között a szerb ("kérek még egy pálinkát" és egyéb kocsmazsargon), német (jellemzően szaftos káromkodások) és a Magyaroszágon tanult egy mondatot, amelyre még mindig emlékszik: "Nem vagyok cigány." Amikor látta, hogy rögtön eldurran az agyam, még ő kezdett el bocsánatot kérni, és magyarázta, hogy hát erre a mondatra sokszor volt szüksége, hiszen a bőrszíne miatt sokan - a boltban, a szállodában, az ismerőse ismerősei - félreértették a szitut és ez a mondat mindig nagyon hasznosnak bizonyult; én bele se fogtam annak elmagyarázásába, hogy nem rá haragszom hanem erre a gusztustalan világra.
Nagyon elszégyelltem magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése