Reggel 5-kor keltem, és azzal vigasztaltam magam, hogy legalább láthatok még egy napfelkeltét is a tengeren - búcsúként ettől a lakástól. Aztán utána rá kellett jönnöm, hogy elég nagy butaság volt azt gondolni, hogy ugyanott látni fogok egy napfelkeltét, ahol egyébként minden este a naplementéket... mindegy, mire erre rájöttem, már túl voltam az első kávén így akkor már mindegy volt :)
6.30-kor kiálltam a házam elé, itt kellett találkoznom a többiekkel - sofőr vitt minket Abu Dhabiba. Itt döbbentem rá, hogy a Ramadan után elkezdődött az iskolaszezon: rengeteg gyerek várta a sárga iskolabuszokat, amelyek a suliba viszik őket. Le akartam fotózni, ahogy ülnek a JBR bejárati lépcsősorán, de persze embereket fotózni veszélyes, pláne gyerekeket meg nőket. Mindenki különféle iskolai egyenruhákban (a'la angol meg amerikai magániskolák), és rájöttem, a rendes háton hordható iskolatáskák már nem menők, mindenkinek guruló, repülős kézipoggyász iskolatáskája van. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy pici, max. 7-8 éves kisfiú fut egy busz után és integet, miközben a busz ajtaja becsukódik és a sofőr készül elindulni. Elkezdtem hát én is integetni, futni a busz után meg kiabálni, hogy 'Stop, Stop!', nehogy már itthagyják szerencsétlen gyereket. 10 méter után megáll a busz, kijön a gyerekek kísérője, és megkérdez, hogy mégis mi a problémám? Hátranézek, a kisfiú dől a röhögéstől és közli, hogy csak meg akart tréfálni, ez nem is az ő sulijába megy...
Végül, 20 perc késéssel felszedtek a többiek (a BAT-s ügyfelem, egy BAT-s KAM, aki a GCC repterekkel foglalkozik meg egy Ogilvy-s kolléga, hisz a régióban Ogilvy felel a végrehajtásért). Az Ogilvy-s srác előttem másfél órával szállt be a kocsiba, de hát a - egyébként hivatásos - sofőr csúnyán eltévedt. Itt mindenki eltéved. Kétnaponta átépítik az utakat.
ABU DHABI
Kb. egy órát utaztunk Abu Dhabiba, de igazából olyan volt, mintha Dubai egy külvárosába mentünk volna, gyakorlatilag szinte összeépült a két város, közöttük gyárak, új lakópark-építkezések, stb. Így nem láttam igazi sivatagot itt sem (pedig nagyon vártam ezt). Abu Dhabiból nem láttam semmit, mert a repülőtérhez nem kellett bemenni a városba.
Amikor megérkeztünk, kb. 1 órával indulás előtt, már nagyon késésben voltunk, a check-int már lezárták (ami szerintem egy órával a járat előtt felesleges túlpörgés - 20-an voltunk kb. összesen az egész gépen). Úgy kellett magunkat felkönyörögni. A 3-as, új terminálon volt a check-in, majd átrohantunk az 1-es terminálra, ahol a repülő indult (logikus...), kb. két és fél perc alatt néztük meg a Duty Freet, majd felrohantunk a gépre ahol már csak minket vártak (így, összességében, sok értelme volt két órával korábban kelni és nem Dubai-ból repülni). De örültem, hogy láthattam a T1 terminált, mindenki teljesen odavan, hogy az új T3 terminál milyen modern és szép, ami igaz is, pont ugyanúgy néz ki, mint bármelyik repülőtér Európában, viszont a régi terminál egészen különleges, egy kör alakú kupola, és belülről is nagyon komoly (két kép a netről):
Az utazás teljesen rendben volt. A másfél órás utazásból fél óra azzal telt, hogy a repülő eltaxizzon a kifutópályához. Végtelen hosszúságú és szélességű, négyzet alakú homoktáblákat kerültünk meg, nem értettem, ennek mi értelme, miért nem építik a kifutót közelebbre, hiszen tök mindegy, nem? Homok itt, homok ott.
A repülőn azért voltak jelek, hogy nem Budapest és Varsó között repülök, sokféle-fajta ember, mindenkin különféle tradicionális ruhák de mindenki mezítláb (ami eddig soha sehol nem zavart, most itt fura volt hogy repülőn sem vesznek fel cipőt, zoknit vagy legalábbis nem teszik rendbe a lábkörmeiket). A jegyen az ülőhely-kiosztás max. egy javaslat, de mindenki oda ül, ahova gondol, és a fegyelem elég alacsony (mellettem mobilon beszélt egy csávó konkrétan felszállás közben, a másik meg úgy döntött, hogy átsétál egy másik helyhez, és mindezt pont akkor, amikor elszakadtunk a földtől és a 45 fokot zártunk be a vízszintessel - hátul a stewardess meg ordít, hogy Sit down, Fasten your seat belt!). A stewardesseknek nagyon érdekes egyenruhájuk volt, találtam róla fotót mert nyilván nem tudtam ezt sem lefotózni:
Ez az Etihad, Abu Dhabi "nemzeti légitársaságának" (itt minden falunak kell, hogy legyen saját légitársasága, ez már csak presztízs kérdés is, meg persze jó pénzt hoz a tulajdonos sejkeknek gondolom; az Etihad egyébként nagy cég) egyenruhája, de a többi is hasonló fej-kompozíciókat használ. Ennek az az értelme persze, hogy szeretnék megőrizni az egységes megjelenést, miközben lehetővé kell tenni a stewardess-nek, hogy kendőt viseljen, ha szeretné. Így a tradicionálisabb stewardessek is ugyanígy néznek ki, csak "felcsatolják" a kendő másik részét is, így az eltakarja a másik fülüket is.
MUSCAT (OMAN)
Az Abu Dhabi - Muscat járaton kétféle szendvics közül lehett választani reggel 8.30-kor: halas és gombás. Félve a gombásat választottam, kb. "svéd gombasalátás" szendvics volt, elég egzotikus élmény. Mi az első sorban ültünk a business class mögött. Mögöttünk két sorral elfogytak már a gombás szendvicsek, így onnantól kezdve halszag szállt a levegőben, finoman keveredve a lábszaggal.
Elég alacsonyan utaztunk, így néztem a "tájat" végig. Amikor kiértünk a sivatagból, és feltűntek óriás szikla-hegyek, akkor már Omanban voltunk. Oman egyébként mindenki elmondása szerint gyönyörű hely, ami a természeti szépségeket illeti: hegyek, szép tengerpart, természetes folyók (!), völgyek ahol konkrétan zöld növények (!) nőnek, természetesen. Szóval ide el kell majd jönni körbenézni.
Leszálltunk, elintéztük a vízumot, kimentünk a repülőtér elé cigizni egyet, majd visszamentünk a departures-be, így 10 percet volt érvényes a vízumom (egyszeri beutazásra jogosít). Egyébként durva, hogy minden egyes vámos módszeresen átlapozza az egész útlevelet, hogy talál-e benne izraeli pecsétet. Ha jártam Izraelben, kiutasítanak. (egyébként "megszállt Jeruzsálemnek" hívják itt a médiában.)
Körbenéztünk a Duty Free-kben, beültünk egy Costa Coffee-ba, ahol az eladó előzékenyen megkérdezte, belefér-e még ez a kávé az utunk előtt, mi meg, persze, hogyne! 80 percet vártunk kávéra, úgy, hogy egyedül voltunk az egész kávézóban. De ez a srác teljes nyugalommal, mintha a világ összes Costa-jaban ez lenne a sztenderd, főzte a négy kávét. Beszélgettünk is a többiekkel, hogy, Dubai nagyon más, mint a többi GCC ország, Dubai-ban mindenki siet, stresszes, itt meg minden szépen nyugodtan, lassan történik.
Omanban egyébként volt vagy 3 óránk, így elég sok időnk volt nézelődni, néztem az embereket, teljesen más a tradicionális viselet is (más szabású a khandurra a férfiakon, színes fejkendőjük van amit másképp kötnek meg, mint itt, stb + a nők nem fekete, hanem színes abajában, valamint sokkal több nőt láttam, akik azt az ultra-tradicionális fémmaszkot viselik, amit már egy régebbi postban említettem, a rendes abaja helyett).
Ez az a színes férfi fejviselet, amelyet említettem:
És itt egy pici Duty Free kioszk, melynek ürügyén végre lefotózhattam két nőt!!!
A lassúságnak és komótosságnak az az egyik mellékhatása, hogy ha valamit viszont időre kell elvégezni (pl. repülők indulása, érkezése), akkor ahhoz több idő kell. A jegyünk szerint 1-kor kezdődött a boarding, ehhez képest fél 1-kor már meghirdették a hangosbemondókon, és háromnegyed egykor már név szerint hívtak minket. "final call to passengers Merei, ... " - negyed órával a hivatalos boarding idő előtt. Aztán fél órát ültünk a kapunál, és vártuk, hogy felszállhassunk.
Balról jobbra Sagar (BAT KAM), Ralph (Ogilvy), Jigna (BAT, brand manager):
BAHRAIN
Bahrainbe Gulf Airrel utaztunk, az omani nemzeti légitársaság. Megpróbáltam aludni a repülőn, ekkorra már nagyon fáradt voltam (vagy még álmos? :) de túl rövid volt az út. Megpróbáltam fotókat is készíteni, de túl koszos volt az ablak. Azért itt van egy, a bahreini szigetországról:
Bahrainbe nem engedtek be.
Sorra kerültem a vámosnál, mutatom neki a továbbutazásra szóló jegyet Kuwaitba.
"No, no, rossz helyen van, a tranzit folyosó ott van balra."
" Köszönöm, nagyon kedves, de látja azt a Duty Free boltot a sarkon? Na azért utaztam ide, hogy ezt megnézzem."
"De hát a Departures-ben is van egy Duty Free. És az nagyobb is. Ezért ne fizesse már ki a vízumot..."
"Igen, azt is megnézem majd, de ezt is meg kell. Ne aggódjon, kifizeti a cég a vízumot".
(vakargatja a fejét....)
"na jó, ha nagyon akarja... (útlevelet lapoz), jaj, de hát nem engedhetem be, nincs féléves az UAE letelepedési engedélye!"
"és ez miért számít itt, Bahrainben?"
Nagyon jófej volt egyébként és kedves, megkérdezte a főnökét is, aki nem engedélyezte a belépést. A többiek már ott voltak a sarkon a kisboltnál, próbáltam nekik integetni, hogy tudják merre vagyok. Mire a vámos azt mondja, "Ugyan már, menjen oda nyugodtan, szóljon nekik, meg kukkantson be a boltba is, aztán ígérje meg, visszajön..."
Így sikerült illegálisan bejutnom a Bahraini Királyság területére és megnéznem ugyanazt, amit a többieknek, csak vízum nélkül.
Bahrainről egyébként csak a reptér alapján is nyilvánvaló, hogy nem túl szegény hely. Nagy boltok, komoly márkák, a cigarettáknak is olyan eszméletlen kommunikációs jelenlétük van, hogy tényleg nem semmi.
Marlboro-város a Duty-Free-n belül, hátul egy DUNHILL poszter jelzi DUNHIL-város kezdetét.
Gyönyörű valódi dohánylevél üvegvitrinben a DUNHILL Reloc kampány részeként:
KUWAIT
Kuwaitnál picit aggódtam, mert itt mondták ugye előre, hogy gondjaim lehetnek, mert a vízumot előre kell kiváltani amit én nem tettem meg. Ehhez képest itt nem találkoztam vámossal sem, hiszen megérkeztünk egy csarnokba, megnéztük ott a boltot és innen tovább is mentünk, nincs túlbonyolítva ez a reptér (a cégem egyébként ezeket a vízum-dolgokat hivatalosan megkérdezte valami Dubai-i állami hivatalban, ott mondták, hogy Oman, Bahrain oké, Kuwait nem oké. Ehhez képest Bahrain volt nem oké, de itt nem mindig vannak úgy a dolgok, ahogy előre mondják...).
Érdekes, hogy Duty Free szempontjából mennyire elmaradott Kuwait (pedig gazdaságilag nem lenne indokolt...). A többi GCC országban a reptér szinte az egyedüli hely, ahol alkoholt vehetsz legálisan otthoni fogyasztásra, ezért virágzik a duty free - szektor... Kuwaitban viszont a reptéren is tilos alkoholt árulni, ezért nem volt miért kialakulnia komoly kereskedelemnek.
SHARJAH
Vissza az UAE-be Air Arabia-val mentünk, ami az egyik helyi fapados. Ez volt az egyedüli olyan járatunk aznap, ahol 20-nál többen utaztunk, sőt, ez tele volt. És büdös is volt, határozottan, lévén ez a "szegények légitársasága". Egy pillanatra rámjött a frász, amikor közölte a kapitány, hogy az utunk 1 óra 15 perc lesz, insallah, és x ezer lábon fogunk utazni, insallah. ('ha allah is úgy akarja'. hogyha azt mondják: Holnap felhívlak telefonon, insallah, akkor tudod hogy nem fog). Nagyon reméltem, allah is úgy akarja...
Kuwait fölött már éjszaka repültünk, láttam Kuwait Város-t szépen kivilágítva, és utána meg "égő fáklyákat" - olajfúrókat.
Sharjah-ba 9 körül érkeztünk (ez a legközelebbi szomszéd Emírség, nem is vettem észre a határt Sharjah és Dubai között). Megnéztük ezt a boltot is, bár ekkor már nagyon készek voltunk, és vettem piát (sört! bort! mindenkinél, akinél eddig vendégeskedtem, vodka meg Bacardi volt, úgy hiányzott már a bor...).
Taxival jöttünk a reptérről. Persze eltévedt, így fél 12-re értem haza. Aznap este muszáj volt átköltöznöm az új lakásba (vagy másnap hajnalban, de gondoltam az este jobb), így éjfélkor megittam egy sört, és elkezdtem pakolni. Nem volt vészes egyébként, másfél óra alatt megvoltam (nincs olyan sok cuccom, meg a szomszéd épületbe költözöm, nem is kellett kimennem hanem a mélygarázson keresztül meg tudtam közelíteni).
Fél 3 körül mentem el aludni, rövid volt az éjszaka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése