Reggel 10-kor találkoztunk a csapattal (kb. csupa új ember) Dubai-ban, és aztán autókba rendeződtünk, és együtt mentünk le Ománba. Én egy egyiptomi sráccal, egy dél-afrikai csajjal és egy Costa Rica-i csajjal utaztam együtt, és annyira jó fejek voltak, hogy ez definitely egy barátság kezdete - este még együtt el is mentünk bulizni.
Ahogy a keleti part felé mentünk, először lapos - sivatagos tájon mentünk át (nem az a klasszikus sivatag, kisebb növények, bokrok azért voltak), és átmentünk pár kisebb településen, amely sokkal közelebb áll a közel-keleti feelinghez, mint amit eddig tapasztaltam: 20-30 alacsony épületes kis települések, egy-egy ember mászkál az utcán, szőnyegboltok egymás mellett, minden egyes kis faluban mecset persze. Mintha mindenki kollektív kómában lenne.
Aztán eljutottunk a Hajar hegységig, ami teljesen döbbenetes látvány: szinte teljesen kopár hegyek viszont meglepően magasak, elvileg vulkanikus eredetű, néha jegyeznek is szeizmikus aktivitásokat itt, kisebb földrengéseket, stb.
Dibba, ahova igyekeztünk, az UAE keleti partján egy félsziget, gyönyörű tengerparttal és magas hegyekkel, és történelmi viták miatt jelenleg 3 részből áll: egy része az Ománi Szultánság fennhatósága alatt áll, másik két rész két UAE emirátusé alatt, tehát Ománnak ezt a pici részét minden oldalról körbeveszi az UAE és nincsen közvetlen összeköttetése az "anyaországgal". Be kellett mennünk Omán területére, mert a kalandtúra szervezőinek itt van a bázisa, de utána maga a túra már megint az emirátusokban volt, így jópárszor estünk át útlevél ellenőrzésen aznap.
Dibba egyébként kiérdemelte nálam a "a világ leggiccsesebb körgorgalmai" címet, kb. 100 méterenként egy körforgalom és mindegyik "kicsinosítva". Sajnos nem tudtam lefotózni de az internetről találtam két példát:
Ez a "köcsögös" körforgalom. A 7 köcsög állítólag a 7 emirátust szimbolizálja. Gimme a break.
Itt pedig az egyik kedvenc: a cápás körforgalom (de persze volt delfines, óriáspetróleumlápás és sok egyéb is...)
Maga Dibba, az UAE rész is de az ománi meg pláne, hihetetlenül furcsa és sejtelmes. Olyan az egész, mintha nem is a Földön lennénk, vagy mintha a Star Wars díszletei között járnánk. Nagyon ritkán lakott, és a kora délutáni tikkasztó hőségben egy embert nem láttunk az utcákon.
A háttérben ez az egyébként is furcsa hegy, előtte egy-két házikó...
Ománban azért találkoztunk "élő lelkekkel": ha 100-150 kecskét nem láttam, akkor egyet sem. Össze-vissza mászkálnak a faluban és azon kívül, az autóúton járkálnak, a házacskák között, és szerencsétlenek táplálékot keresnek. Alacsony növésű, nem túl életvidám, kókadt fácskák elszórtan, az aljuk tökéletes vízszintesre "lenyírva", jelezve, meddig érnek fel a kecskék. Nem egy helyen láttunk kecskét két lábon ugrálni, próbálta elérni a magasabb ágakat (sőt, az egyiknek sikerült felmászni a lombkoronába és éppen boldogan lakmározni. Nem tudom, hogy fog az lejutni onnan). Hát, a kecskék adtak egy kis Hitchcock-i feelinget az egyébként is furcsa tájhoz.
A másik oldalon meg sok-sok kilométeres tengerpart, világos színű homok és gyönyörű kék tenger, viszont az egész part teljesen néptelen, se egy ember, se egy épület, semmi nincs, ami arra emlékeztetne, hogy itt élnek emberek. Bocsi a kép minőségéért, autóból készült, de látszik a part és előtte egy-két fehér szikla amely biztosan szándékosan lett ide téve, nem tudom miért.
Na szóval, a túra. Felkaptuk a "hydration pack"-ünket (kicsi hátizsák beépített víztartállyal), benne egy kis ebéd, mást nem vihettünk magunkkal. Elvittek minket terepjáróval a hegy egy pontjára, ahol a wadi (völgy) kezdődik, innen gyalog mentünk tovább.
Először is, le kellett mennünk a "kanyon" aljára, ez kb. egy 15 méteres sziklafal, így nézett ki felülről:
Érdeklődve néz minket és a bénázásainkat egy helyi:
Így nézett ki a csoportunk, már alulról. (itt az alja már lankásabb, de a teteje nem volt mindegy. Csúsztak a sziklák, potyogtak a kövek ahogy lefelé jöttünk, megvolt a túra eleji adrenalin adag)
Itt már a völgy aljában. A háttérben látszik, hogy a területet a helyiek (a ruhák alapján emirátusiak és omániak vegyesen) piknik területnek használják, ez a csapat még tüzet is gyújtott, az amúgy 36 fokban.
Innen már "vízszintesen" haladtunk, Az első fél órában még egy könnyen megközelíthető részen haladtunk, ahol ennek megfelelően sok helyi volt, aki ide jön családostul piknikezni. Elmondani nem tudom, mekkora kosz volt itt. Teljesen sokkolt, hogy itt haladunk egy egészen különleges természeti képződményben, és mindenfelé halmokban állnak a konzervdobozok, elhajított ruhák, használt wc-papírok. És ez a helyieket egyáltalán nem zavarja. Leterítik a pokrócot, kirakják a kaját, üldögélnek és maguk mellé hajigálják a szemetet. Nagyon feldühített. Ja, és tele van a sziklafal graffitizve. Ez milyen már?
Ez itt állítólag az UAE legmagasabb vízesése (látható azért szabad szemmel, ha nagyon koncentrálsz), és az alatta kialakult kis tavacskában fürdenek a helyiek. A szemetes-koszos előzmények után ide nem akaródzott becsatlakoznunk.
Aztán még kb. 20 perc séta után kitisztult a terep, egyre szűkült a völgy, míg végül "zsákutcába értünk", elzárta az utunkat a folyócska. innen úsznunk kellett, ruhástul, cipőstül (szerintem ennek a cipőmnek fuccs), hátizsákostul. A folyó itt kb 3 méter mély így tényleg úszni kellett. Nem volt hosszú a szakasz egyébként, kb. 30 métert úsztunk össz-vissz.
Viszont ezután már tényleg háborítatlan természet. A víz tiszta volt (édesvíz, az gondolom kiderült már az előzőekből), apró növények, a sziklafalakon fura sárgán nyáladzó gombák :)
Láttunk kígyót, békát és skorpiót...
És innentől a folyó völgyében meneteltünk előre....
Az út kb. 70 %-ában konkrétan a vízben mentünk:
Felmásztunk kicsi vízesésékre... (tanulság: a Converse nem csúszós köveken való mászásra lett kitalálva - de azért nem volt szörnyű, én speciel egyszer sem csúsztam meg)
Néha a völgy kiszélesedett és olyankor messzebbre is ellátunk, a gyönyörű hegyekre...
Aztán 4-5 körül ebédeltünk az egyik szélesebb részen. Itt megint volt egy kis medence, ahol úszkáltunk (továbbra is cipőben, most már úgyis mindegy elven) és utána ugyanazon az úton visszamentünk: völgyben kavirnyáltunk, átúsztunk, sziklafalon felmásztunk.
Gyönyörű volt a hely, tök jó volt mozogni, igazi, nem légkondicionált levegőt szívni, jó volt a kihívás, szuper volt a csapat (14-en voltunk összesen) - egyszerűen teljesen odavagyok, mennyire jó volt ez.
Kb. 9-re értünk vissza Dubai-ba, kb. ekkorra is száradtak meg a rajtam levő ruhák ( a cipő persze felejtős, lecseréltem papucsra), és akkor megbeszéltük az autós társasággal, hogy menjünk már le egy sörre valahova.... Úgy, ahogy voltunk, hátizsákkal, büdösen, félig megszáradva, lementünk egy helyre, a Barasti Beach House-ba, ami egyébként tök közel van hozzám. A kétszintes szórakozóhely alsó szintje konkrétan a tengerparton van, itt a képen is látszik ahogy a dj pult előtt a homokban táncolnak az emberek:
És itt pedig az látszik, hogy ez az egész cucc magasabb lakóépületek előtt van, a Marina mellett közvetlenül:
Nagyon jó kis hely ez, ide máskor is jövök. Mivel beach house, így nincs nagy puccolás, emberek papucsban-rövid gatyában buliznak (kivétel persze a brit és az orosz csajok, akik itt is megragadják az alkalmat, hogy kurvának öltözzenek, már bocsánat a szóhasználatért de erre nincs finomabb kifejezés ami passzolna, berúgjanak és ordenárén viselkedjenek), az egész laza, táncolható zenék, babzsákokon fetrengés a homokban - nagyon jó.
És a csúcs, hogy miközben táncolsz, kérhetsz shishát is, így az emberek táncolnak a homokban, isznak és vízipipáznak egyszerre - elég érdekes Dubai mix. Ezen a képen is egy ilyen táncoló vízipipázó csávó látszik.
Hát ez volt a tegnapi nap.
Kialudtam magam, természetesen masszív izomlázam van, most lerohanok a strandra 1-2 órára és utána este meg egy másik csapattal megyek "privát mozizásra" egy 35 fős moziterembe. Úgy néz ki, most tényleg zajlik az élet, csak maradjon is így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése