2009. november 2., hétfő

Hétvége Katarban: szombat

A szombat délelőttöt a bazároknak szenteltem. A szállodám gyakorlatilag a bazár-negyed közepén volt, így tőlem ötperces távolságban bármelyik irányba megtalálható volt egy kisebb-nagyobb létesítmény. Ezek javarészt "modernebb", 10-20 éves épületek, benne a szokásos labirintus a kis boltocskákkal, és nem is különösen inspirálóak. Azért egy-két fotót ezekről is beszúrok:




Ez az egyik bazár bejárata:




Doha egyetlen eredeti széltornya is a képen látható:



Szőnyeg per párnabolt...:



Na de ezután megérkeztem a Souq Waqif-ba, és ez a hely teljesen elvarázsolt.

A Souq Waqif Katar legrégebbi bazárja, "ősidők" óta ide járnak a beduinok kereskedni, adni-venni, így kialakításában, stílusában tökéletesen hozza a "mesés közel-kelet" asszociációkat. Ugyanakkor 2004-ben felújították, mindent eredeti stílusban persze, és azóta turisták által is élvezhető, tisztaság, nincs büdös és persze a helyiek is tudják, hogy itt turisták is megfordulnak, így nem veszik le a fejedet, ha elkezded őket fotózni. Eredeti, helyiek által használt bazár, finom-hangolva a nyugat számára.

Úgy döntöttem, most én itt tisztességesen elveszek a labirintusokban, de sajnos nem sikerült. Kikerültem viszont egy nagyobbacska térre, ahol éttermek sorakoztak egymás mellett (ez a bazár legturistásabb része, nyilván). Beültem egy kávéház teraszára, és egy órát csak nézegettem az embereket - ezt a helyet a helyiek kb. korzónak használják, mindenki nézelődött és egyszerűen csak vonult. Aki meg beült valamelyik helyre, automatikusan hozták neki a kávét és a vízipipát, aztán ő is bámészkodott. Hihetetlen volt ez a nyugalom, egy bazár kellős közepén.


Aztán felfedeztem, hogy létrehoztak egy művészeti központot is az egyik épületben, ezt körbejártam, kisebb galériák, művészeti könyvesboltok, antikvitás:



Na de aztán ténylegesen bevetettem magam a piacra. Kb. így nézett ki egy utcácska:



Nincs természetes fény, szűkek az utak - pláne, amikor mindenki kipakolja a termékeket a bolt elé - és kategóriák szerint rendeződtek el a boltok, azaz egymás mellett voltak fűszeresek, a textil-, a parfüm-, az edényárusok, és valahogy mindegyik csoportosulásnak a labirintuson belül megvan a maga hangulata. Pl: a parfümsoron mindenfelől illatokat érzel, csak egy-egy ember lézeng és azok is halkan beszélgetnek. A fűszer/egyéb kajánál óriási zsivaj, teljes abajába (szemkivágásos) öltözött nők tömege, mindegyik nézegeti az árut, hangosan vitatkozik az árakon az eladóval. A kaját nagy tételre vásárolják egyébként, és mivel a nők nem tudnák maguk vinni, ezért minden nő után futkározik egy "hordár" aki egy rendes kőműves talicskát tol át a tömegen, és cipeli a nő után a bevásárlását. Óriási zsivaj és tülekedés. A textil rész megint más, stb. És az egyes részek között gyakran csak egy saroknyi van, egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik a hangulat.


A szőnyeg árusoknak kültéri standjai is voltak:

Szóval itt elbámészkodtam egy keveset, nagyon élveztem. Mondom, próbáltam elveszni, de sajnos nem sikerült. Azért így is jó élmény volt. És nem, nem vásároltam semmit. Rizsre nem volt épp szükségem, szőnyeget meg nem akartam hazavinni fapadossal.

A Souq után volt még egy kis időm nézelődni, így ismét megkíséreltem a Corniche mentén sétálni, ez alkalommal nagyobb sikerrel, kb. a feléig el is jutottam, és onnan mentem tovább taxival. Tényleg szép egyébként a Corniche-menti sétány:



Az út másik oldalán meg parkok, óriási zöld gyep- területekkel, amelyet konstans locsolnak és ápolnak. Rábukkantam egy "heritage village"-re is, amely sajnos zárva volt, így a skanzen élmény elmaradt.

Aztán innen taxival a City Centre plázába, a mozihoz. Mielőtt elindult volna a szombati film-maraton, még gyorsan beindultak a shopping-ösztöneim (lehet, hogy a reggeli bazár miatt, csak ott nem vettem semmit). Így fél óra alatt, sikerült vásárolnom pár ruhát, köztük egy ... téli pulóvert. Így utólag nem tudok rá ésszerű magyarázatot találni. De muszáj volt. Ja, és összefutottam egy magyar csávóval. Rendőrként dolgozik Katarban. Na, az a nem semmi.

Megtaláltam ma a filmfesztivál hivatalos szpotját is, nyálas de mégis beszúrom ide, egyrészt emléknek jó lesz (minden film előtt leadták, tehát 8-szor láttam minimum), illetve picit sejteti a sokszínűséget, ami Katarra és egyébként az egész régióra jellemző (pláne Dubai):

http://www.youtube.com/watch?v=jlfR8RWhLWQ

Az első szombati filmem a kimondhatatlan című Pomegranates & Myrrh nevű, palesztin film volt, amely a palesztinok édesbús életéről ad képet, nagyon hosszan és lassan. Ezután néztem a The Informant! -ot - amikor rendeltem a jegyeket, gondoltam jó lesz azért egy garantáltan vicces film is. Ha jól láttam, Magyarországon november végén vetítik, nagyon vicces, nézzétek meg!

A következő filmem egy régi klasszikus volt. 'A Múmia' (angolul: The Mummy: the Night of Counting the Years), mint megtudtam, Egyiptom egyik "nemzeti kincse", 1968-ban készült, és a bemutatásának az volt az apropója, hogy Martin Scorsese alapítványa idén "restaurálta" (nem jut eszembe a jó szó). De, hogy igazán nagy élmény legyen, ez is szabadtéri vetítés volt. A vetítés helyszíne konkrétan a régi bazár, a Souq Waqif, amelyet reggel bejártam!

Alábbiakban egy kép a helyszínről. Még most is lenyűgöz ez a hozzáállás, hogy az egy szem 1968-as film kedvéért felépítenek egy teljesen külön szabadtéri helyszínt (ez nem a múzeum kertje, egymástól messze a kettő) hiszen ha már egyiptomi film, akkor bazárhangulat, bevilágítják a Souq-ot a feeling kedvéért, odatesznek még párezer széket, és egy alkalommal lemegy a film és utána összepakolnak. Erre mondom, hogy igazán odafigyeltek a részletekre és mindent megtettek a fesztivál sikeréért. A sejka meg kellően megszponzorálta az eseményt gondolom.



Na de ez még nem volt elég, ugyanis a Múmia után ismét taxiba szálltam, és ismét elmentem a multiplexbe (az volt aznap a sokadik taxizásom a patkó egyik végéből a másikba). Itt még megnéztem egy késő esti filmet, a Cairo Time-t, ami kanadai film egyébként, nemrég mutatták be, és Egyiptomban játszódik. Ezt is ajánlom, nem is a fő vonal miatt, ami egy kb. kibontakozó szerelem története, hanem azért, mert nagyon érdekes képet nyújt a kulturális sokkról, ami egy nyugati embert ér, amikor a Közel-Keletre utazik és "beleveti magát". Sok mindenben, apró mozzanatokban fedeztem fel hasonlóságot a saját tapasztalataimmal. :)




Ui: a tegnapi bejegyzésben emlegettem az LED red carpet-ot. Itt megtekinthető:
http://www.dohatribecafilm.com/festivalcoverage.htm
(és minden info a filmekről is, amelyeket néztem).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése