Hétvégék

Ha jól számolom, két hétvégéről nem számoltam be, hát most három mondatban (nem mintha tudnék röviden fogalmazni) megteszem.

A múlt hétvégén influenzás lettem (nem, nem az). Nassim-tól, a főnökömtől indult, aztán szépen mindannyian túlestünk rajta. Így amikor nem a prezin dolgoztam, akkor ágyban fetrengtem és sorozatokat bámultam (sorozat-mániás lettem, és végre sikerült befejeznem a Prison Break-et!). A Béres Cseppnek és a Sumamednek hála persze pár nap alatt teljesen jól lettem, így nem volt semmi komoly gáz, mégis le kellett miatta mondanom a programokat, és elkapott az a bizonyos ha most meghalok - három napig senki meg sem talál - letargia. Aztán Nassim a hétvége alatt többször is felhívott, hogy hogy vagyok és szóljak, eljön értem és elvisz orvoshoz. És rájöttem, akkor kezdesz el egy helyet otthonnak érezni, amikor megérzed, van kire számítanod.

Ezen a mostani hétvégén két napot prezit írtam és két napot a tengerparton fetrengtem. Semmi komoly program, most ez nagyon jól esett. A strandolásról asszem írok egy külön bejegyzést. Viszont tegnap elmentem egy közeli plázába körbenézni, lévén karácsony közeleg (bár nem érzem). Az Ibn Battuta Mall viszonylag közel van hozzám, és még az útikönyvek is megemlítik, hogy az valami csúcs.

Atyaúristen. A pláza Ibn Battuta, egy 14. századi tudós és utazó életét használja témának, konkrétan 6 vagy 7 részre van osztva, és mindegyik egy ország design-ját utánozza, ahol Ibn Battuta megfordult. Így van Tunézia, Egyiptom, Perzsia, India (óriás elefánt szoborral), Kína (ahol hajótörést szenvedett és ezért a pláza közepére beraktak egy 1:1-es hajóroncs-utánzatot). És minden részen más dekoráció, építészeti elemek, kaják, stb. Azt hittem, széthasítja az agyamat az a töménytelen giccs, amivel hirtelen szembesülnöm kellett. Fotót sajnos nem tudok mutatni, méltatlannak tartottam, hogy egyáltalán elővegyem a gépet (bár a jelenet, ahogy indiaiak fotózkodnak "Indiában" az elefánt szobor előtt, az vicces volt.)