Vichy

Vichy (ejtsd: Viki) 48 éves és sri lankai. Hivatalos titulusa 'coffee boy', azaz ő tudja mindannyiunkról az irodaház 20. emeletén, hogy hogy isszuk a kávénkat, teánkat, és ő hozza automatikusan minden reggel, óriási vigyorral az arcán, amikor megérkezünk. Vichy ezen kívül fénymásol, papírkötegeket spiráloz, ha csöngetnek nálunk, ő nyit ajtót (kártyás rendszer), ő takarítja össze a szemetet utánunk, miután megebédeltünk a TV szobában és otthagytuk félig lelöttyent hummuszt az asztalon. Ezen kívül mindenfelé rohangál az irodában, hogy az accountoknak és a kreatívoknak ne kelljen megmozdítaniuk a méltóságteljes seggüket. (a legutóbbi az volt, amikor a 22 éves kollégám ordított, Vichy, Vichy! de nem találta meg, ezért felhívta mobilon, Vichy where the fuck are you?, mire Vichy odarohant, és megkérte, kapcsolja már ki a klímát, mert hideg van. A klíma kapcsolója pontosan 5 méterre van a sráctól).

Vichy folyamatosan tűri, ahogy a kollégák teljes emberi mivoltukból kivetkőzve, egész nap üvöltenek vele. (I SAID TEA! BRING ME A FUCKING TEA! NOW! / WHERE WERE YOU? OUR GUESTS CAME, YOU DIDN'T OPEN THE DOOR. I was in the bathroom. WHY WHERE YOU IN THE BATHROOM?! YOU CANNOT GO TO THE BATHROOM WHEN WE HAVE GUESTS! stb.) Gyakorlatilag úgy tűnik, az irodában a kollégák a frusztrációkat agresszió formájában adják ki, és mindazt Vichy-re öntik, aki tűri. Nemhogy tűri, mosolyog is hozzá.

Vichy minden nap 5-kor kel, fut egyet a tengerparton, aztán busszal bejön dolgozni (a buszmegállótól 40 percet sétál az irodáig, 20 fokban és 50 fokban egyaránt). Hétvégén és néha éjszakánként bevállal egyéb melókat, pl. takarít. Néha népdalokat énekel mosogatás közben, olykor vidámakat, de általában szomorúakat.

Egyszer odajött hozzám, és azt mondta, most hallotta, hogy meghalt a testvére kisfia. Leesett egy fáról. Hirtelen nem is tudtam mit reagálni, kérdezte, hazamegy a temetésre? Á, nem, nem jött el a hazautazásnak az ideje. De örül, hogy legalább sikerült beszélnie a testvérével. Mondanom sem kell, mondta mindezt a szokásos mosolyával. A szemei nem mosolyogtak.

Pár hete Vichy-t elküldték a 10. emeletre, az ottani tapasztaltabb coffee boyhoz, hogy az megtanítsa neki, hogy kell cappuccino-t készíteni (ez ugyanis sarkalatos probléma volt ezelőtt, hogy Vichy nem tudja mi az a cappuccino). Miután visszajött, elkezdték a kollégák mondogatni neki, Halljuk, előléptettek Vichy? Továbbképzésen voltál? Most már cappuccino - mester coffeeboy lettél? Vichy mosolygott, én pedig úgy éreztem, rögtön elhányom magam.