Igen, átköltöztem. Még aznap éjjel, amikor az utolsó postot írtam, becsomagoltam mindent. Amolyan esztelen, tegyük mindent bele valami dobozba és éppen csak hogy nem visszük át a maradék fél joghurtot típusú pakolás volt, de legalább gyorsan befejeztem... Másnap reggel ezerszer beszéltem Sabine-vel, akivel az volt az alku, hogy otthon maradok reggel és délelőtt átviszik az ágyamat - gondoltam akkor már mindent átvitetek. Útközben átjött párszor érdeklődőkkel és eladott pár maradék bútordarabot. Szóltam neki, hogy nem bánnám, ha odaadná nekem a kis könyvespolcot ingyen, aztán megállapodtunk egy jó árban. Viccből megjegyeztem neki, hogy elviszem a tükröt is - volt a szobámban egy kétméteres tükör, vastag aranyozott kerettel, annyira ronda hogy az már szép. Hát, azt már eladta 25.000 forintért, de menjek már át hozzá a másik lakásba, mutat más tükröket.
Úgyhogy miközben továbbra is arra vártam, hogy átköltöztessenek, átmentem hozzá. Akkor már vittem a fényképezőgépemet is, hogy készítsek az erkélyéről egy-két képet a Pálmáról, tőle nagyon szépen látszik.
Itt a horizonton látszik a pálma törzse:
Itt pedig a levelek a villákkal és körülöttük a "glória" ez a kör alakú sziget amely körbefut és ezen vannak a szállodák:
Sabine teljesen ráizgult, hogy van nálam gép, hadd készítsen még pár fotót az eladó tárgyairól. Elkapta a gépet és készített kb. 40 ilyen fotót:
Őrület ez a nő. Mindent árul. Még a nyomtatót sem érdemes átvinnie a másik lakásba... az egész lakás egy nagy raktár. Hát, rámsózott egy tükröt. Kisebb, de szintén annyira csúnya hogy imádni kell... 450 dirhamról kezdtük és végül megállapodtunk 200 + 4 pusziban. Megtanultam alkudozni basszus, ez is valami nem?
Végül megjöttek a költöztetők (kettő körül, közben hárompercente hívnak az irodából és Londonból), három ománi csávó, nagy buggyos gatyában és fölötte "hálóingben". Angolul egy szót sem, úgyhogy shukranoztam végig nagy gesztusokkal kiegészítve. Ahhoz képest, hogy mennyi ideje vagyok itt, meglepően sok cuccom van már. Pl. két nagy pakk tele könyvekkel. Ágy. Könyvespolc. Tükör.
Megérkeztünk az új lakásba, éppen bent volt a filippínó takarítónéni, akivel szintén voltak nyelvi korlátaink, nem akart beengedni az új lakásba, és amikor meglátta a költöztetőimet, sírva fakadt a félelemtől. De aztán elrendeztük a dolgot.
A tükör majdnem összetört, 10 méterrel a végcél előtt. A lift felé nézek, és azt látom, hogy pakolnak az emberek, elmozdítanak egy dobozt és a tükör elkezd dőlni. Mivel sejtettem, hogy mire elmagyarázom, mi a gondom, már rég késő, egy óriási - rajzfilm jelenet, lelassított felvétel - NOOOOO üvöltés mellett előrevetődtem, ugrottam vagy három métert, bepréseltem magam a záródó liftajtókon és megállítottam a levegőben. Ománi haverok kezet ráztak és gratuláltak :)
Sabine-vel könnyes búcsút váltottunk - végül is tényleg rendes, saját költségén átköltöztetett. "Oh, Borisz, you were the best tenant." Másnap felhívott és megpróbált rámsózni egy hűtőt, akciósan 1600 dirhamért (ő 3000-ért vette....) ne mondjam már, biztos tudnék valamit egy hűtővel.
Azóta itt. Annyira jó itt.
A lakás egész egyszerűen gyönyörű. Annyira kellemes, barátságos hangulata van, hogy abban a pillanatban, hogy hazaérek, elfelejtek mindent és élvezem, hogy itt vagyok. Gyönyörű a kilátás, a terasz is szuper - már készülök, hogy itt fogok borozni anyuval, Vikivel és mindenkivel, aki jön hamarosan meglátogatni. A nappalit nappalinak használjuk, és a lakótárs is nagyon jó fej, amikor mindketten itthon vagyunk, egyfolytában beszélgetünk, programokat szervezünk stb.
Végre, végre. Ezért költöztem eleve flat-sharingbe annak idején, hogy legyen kihez szólnom otthon, és most ez megvan. Elmondani nem tudom, mennyit javult az életminőségem és a hangulatom az utóbbi egy hétben.
Itt a csodás tükör :)
És itt pedig a könyvespolc:
Kilátás a szobámból/erkélyről:
Pálma-Atlantisz:
Kilátás a konyhából/erkélyről a Marinára (persze hajnalban, olyankor fotózok mindig mert így biztos elkések...):
Szóval, megvan a tökély kecó, lehet jönni látogatni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése