Pénteken volt az első fotózás órám. Hát hihetetlenül élveztem, teljes kikapcsolódás rekeszértéken és ISO-n aggódni. A tanár jó fej (ő az, akit már régebb óta ismerek), a csapat so-so (aranyosak, de mindkét jó csaj házas). Jellemzi egyébként az emberek életszínvonalát, hogy "terhes vagyok, és meg akarok tanulni jól fotózni mire megszületik a gyerekem, ezért vettem ezt az új Canon 500D gépet és járok most tanfolyamra" - most komolyan, néha meglep hogy embereknek milyen katartikus problémáik vannak.
Először mindenki bemutatott pár fotót, amelyet az utóbbi napokban készített (házi feladat gyanánt), és egyébként meg voltam elégedve a sajátjaimmal, a többiekéhez viszonyítva. Aztán ezen az órán az ISO-t és a rekeszértéket vettük, és gyakorlati feladatként mandarinokat és paprikákat fotóztunk... hogy a mélységélességgel és homályos-éles effektekkel játszunk... szuperjó volt. Ja, és felavattam a zseniális vadiúj tripodomat! amelyet 3000 forintért vettem a Carrefour-ban.
Most töröm a fejem a következő házi feladaton, olyan "keretes" kompozíciókat kell fotóznunk, amelyekben a keretet egy homályos forma adja, és mögötte látható élesen a téma.
Maga a tanfolyam egyébként a Ductac-ben van, ami egy nonprofit művészeti központ, és örülök hogy felfedeztem. A Mall of the Emirates tetején található, ami konkrétan azt jelenti, hogy átverekeded magad egy rendes plázán, és a tetején találsz egy nyugodt, inspiráló komplexumot, benne könyvtár (!), színház, kiállítóterem a tanulók munkáinak - és maga a művészeti iskola a
stúdiókkal. Sétálgattam a folyosókon, bekukkantottam a szobákba és néztem ahogy emberek festenek, szobrászkodnak, darabot gyakorolnak és nem hittem el, hogy Dubai-ban vagyok.
Vettem is színházjegyet rögtön. Pénteken megyünk Barbival, az Állatfarmot nézzük meg (egy színész játssza el az összes szereplőt - állatot, kíváncsi vagyok...). Péntek este utána Barbival és barátnőivel elmentem sörözni, egy tipikus angol pubba. Amelyet egy szállodán belül alakítottak ki.
Szombaton reggel arra ébredtem, hogy Sabine, a német főbérlőm idegenvezetést tart a szobámban és mutatja a bútoraimat érdeklődőknek. Nagyon bepörgött ugyanis, az utóbbi héten folyamatosan járkálnak nálunk a költöztetők és egyre fogynak a bútorok ahogy sikerül eladnia egy-egy designer darabot. A nappalinkban már csak egy kis kanapé van, az LCD és a DVD lejátszó egy-egy kis fa hokedlin áll. Ja és persze a luxus széf. Amelyet promóciós áron 500.000 Dirhamért akar nekem eladni (25 millió forint). Szóval betrappolt szombat reggel megmutatni az ágyamat és a szekrényemet, mire félálomban (és olyankor nagyon szigorú tudok lenni) rákérdeztem, ha már fizetek ezért a hónapért akkor ugye lesz ágyam is január végéig. Persze, persze, ne aggódjak.
Ötünk közül hárman már kiköltöztek. A negyedik srác pedig egy szellem, eddig sem láttam soha. Itt vagyok 250 négyzetméteren egyedül, a hokedlis LCD-vel és a luxus széffel.
Szóval szombatra elkapott a hév, hogy lakást kell nézni. Úgy döntöttem, először megnézem, mi van itt a környéken azaz konkrétan a JBR-on. Azt is megfogadtam, ha találok szimpi lakást és jófej lakótársakat, akkor még egyszer, utoljára, esélyt adok ennek a dolognak. Hiszen hinni akarok az univerzumban, én tudom hogy élnek Dubai-ban emberek akikkel jól ellennék! Szóval most ünnepélyesen itt is megígérem magamnak: hogyha a következő lakás nem jön be, akkor tényleg saját kis lakást keresek magamnak, és kiköltözöm a Marinából. De még egy esélyt adok neki.
A szombati nézelődés eredményeképp találtam egy lakást, amely iszonyatosan tetszik. Jóval kisebb, kétszobás, a szobához tartozik saját fürdőszoba, tengeri kilátás, nagy L-alakú erkély amelynek egyik része a tengerre néz, a másik a yacht kikötőre a marinában. Az egy szem lakótárs ausztrál, nagyon jó fej, kedves, kb. egy órán keresztül beszélgettünk miután megnéztem a szobát. Tök normális, tényleg, meg ő ide megy, oda megy, imád kempingezni a sivatagban, majd meghív stb stb, látszik a lakáson hogy nem az a koncepció, hogy mindenki a saját szobájában ül, a nappalit meg szálloda lobby-nak használjuk, stb. Szóval nagyon lelkes lettem. Az egyetlen gáz, hogy neki sürgősen kell lakótárs pénzügyi megfontolások miatt, és ha talál valakit, aki azonnal be tud költözni, akkor muszáj lesz azt választania. Én meg ugye nem tudok még átköltözni, a januárom még itt ki van fizetve. A másik dilemmámat az okozza, hogy ez a szoba drágább, mint amennyit eddig fizettem (ez a külön fürdő ára) és bútorozatlan, magyarul ágyat is kell vennem.
Szombat este azon rágódtam, mitévő legyek, ráadásul elkaptam egy beszélgetést az egyik lakótárs és a barátnője között, hogy Hát, igen, de azért annak az ausztrál srácnak a lakására le kellene csapni... másnap az irodában a kolléganőm meséli, új lakást keres és a hétvégén látott egy annyira szuper lakást, és jó fej az ausztrál lakótárs is... Dubai kicsi hely de azért ez több, mint furcsa egybeesés.
Szóval úgy döntöttem, nekem lépnem kell azonnal. Felhívtam Sabine-t, és negyed órán keresztül vitatkoztam vele, hogy fizesse vissza a fél hónapomat és akkor eltűnök most hétvégén és eladhatja az ágyamat. Közölte, hogy azt már eladta. Egyszerre kijátszotta a kemény üzletasszony és a sérülékeny nő kártyát, és abszolút mozdíthatatlan volt abban, hogy nem fizet. Végül lebeszéltem vele, hogy OK, nem fizet, viszont ad nekem egy ágyat ingyen (egy ágy, normális matraccal az IKEÁ-ban is alsó hangon kb. 2000 dirham, tehát már majdnem ott vagyok) és ingyen átszállítatja nekem az új lakásba. Én cserébe bebukom fél havi lakbéremet és a hétvégén átköltözöm. Cserébe szuper lakásban leszek, a változatosság kedvéért haverkodós lakótárssal. Deal done, megbeszéltem az ausztrál sráccal is, akinek Christian a neve, ő is örült neki hogy én jövök végül :) (a kolléganőm nem volt neki szimpi, nem is csodálom, nekem sem az).
Tegnap este 8 körül felhívott Sabine, hogy Na, most vihetjük az ágyat? Gondoltam, Christian szívrohamot kapna, ha csak úgy beállítanék egy ággyal - amelyet még én sem láttam-, így mondtam, vigyük át ma, egész napos meetingem van de hívjon fel és hazarohanok. Ma Sabine felhívott, hogy a logisztika mást megoldást kívánt, majd meglátom. Hazajövök este, és ELTŰNT AZ ÁGYAM. Mármint az eddigi. Sabine betette helyette az új ágyamat, amelyet tovább is viszek. Meg is ágyazott nekem. (hát nem egy szép darab, de ortopédiai matrac. egy ideig jó lesz.)
Tudom, tudom. az ÉSSZERŰSÉG.
Pénteken ki kell költöznöm, remélem az ágyamat is átviszik, a cuccaimat reggel én. Utána elrohanok fotóstanfolyamra, majd utána színházba.
Christian felajánlotta, hogy segít átköltözni, és ezt nagyon értékelem. Ja, és január végén Australia Day lesz, és már elküldte nekem a meghívót, barbecue-t szervezünk a teraszunkon, így végre valahára lesz egy proper házibulim is már! Mondjuk én leszek a másod-házigazda vagy mi, de így még érdekesebb, tuti jó lesz!
Hát, így zajlanak a napjaim mostanában.
KIEGÉSZÍTÉS:
Tegnap éjfél után Sabine bejött két emberrel a lakásba, és hosszas egyeztetés után elvitték az LCD-t és a DVD lejátszót (hokedli maradt). Bekopogott hozzám megkérdezni, milyen kábellel lehet összekötni a kettőt, mert kábel nélkül nem tudja eladni. Nem értette, miért kaptam erre röhögőgörcsöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése