Nyár van

Most már két-három hete folyamatosan 40 fok feletti hőmérséklettel kényeztet Dubai, így azt hiszem, hivatalosan is megérkezett a nyár. Idén jobban viselem, mint tavaly; emlékszem, tavaly május végén- júniusban azért sokszor panaszkodtam, hogy rögtön megpusztulok, idén valahogy a normális életmenet része lett a hőség. Reggel továbbra is sétálok a metróig, még nem taxizom, és este is még mindig kint vacsorázunk és shisházunk. Persze ez még csak a kezdet: a hőmérséklet még minimum 10-15 fokot emelkedni fog  a következő két hónapban, és hamarosan megérkezik majd a durva páratartalom is, hogy beteljesedjen a szauna-feeling. Mindez persze nem kifejezetten kellemes, de ugye ez a klasszikus "megszoksz vagy megszöksz" dilemma, más lehetőség nincs.

A meleg miatt mindig nagyon hirtelen szűkül be a tér: egyik hétvégén még a sivatagban kempingezel vagy sétálgatsz és fényképezgetsz valamelyik jópofa kerületben, a másik hétvégén már inkább csak a bevásárlóközpontban tudsz igazán mászkálni. Ez általában elég fájdalmas váltás - tavaly is és idén is kicsit elszontyolódtam egy pár napra- de aztán hamar megtalálod, mi az, amitől jó lesz ez az időszak is, és arra koncentrálsz.Meg egyébként is: ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kevesebbet tudok két hónapig nézelődni. Luxusprobléma a javából.

Tegnap a szokásosnál sokkal kellemesebb idő volt, meglepően friss szél fújt és így a hőmérséklet is elviselhető volt. Egy lusta reggeli után (délután háromkor) úgy döntöttem, hogy kihasználom a strandolási lehetőséget és levonultam a tengerpartra. A tenger persze már termálfürdő-hőmérsékletű, de még nagyon is elviselhető... egy-két óra napozás után gyakorlatilag  két-három órát üldögéltem, nyakig a vízben, és közben a naplementét néztem. Aztán csatlakozott Akram, elmentünk vacsorázni, este még olvastam kicsit a jövő heti iráni utammal kapcsolatban (megvan most már minden: vízum, repülő, szállás). Hát erre mondom, hogy nem illene túl sokat panaszkodnom.

És persze itt vannak a barátok. Rengeteget bulizunk mostanában... kihasználjuk még az utolsó kültéri bulikat és lassan áttérünk a légkondis helyekre. Lehet, hogy kevesebb mászkálási lehetőség van, de a közös programok továbbra is közös programok.

Summa summarum: elvagyok. Szeretjük a nyarat és a légkondit! Na de tényleg... idei nyár-eleji depresszió: pipa, önsajnálatból való kimászás: pipa, örülünk hogy lyuk van a seggünkön és szelel: pipa, ma is volt értelme felkelni: pipa, szép az élet: pipa.

Jövő héten utazom, utána majd beszámolok, hol állok a nyári optimizmus-projekttel!




Az idény utolsó beach party-ja (Barasti)...

(Gertrud és Nazanin)

April szülinapján...

(Bo és Jo)

(April és Bo)

Pakisztáni vacsi...

(Obay és Samir)

(Sepideh és Shelly)

(Gertrud, Nazi és Narmeen)

Ceylon 5: 24 óra a Paradicsomban

A hegymászás után kocsiba ülünk és elindulunk Sri Lanka nyugati partja felé, utazásunk utolsó szakasza a Colombo-tól 20 km-re délre található tengerpart. Sri Lanka legszebb partjai egyébként egészen északon és délen találhatók, de az egyik veszélyes, a másik meg messze van (de a következő utazás során tuti hogy megnézem a déli partot, itt bálna-néző hajókázásokat is szerveznek). Hát itt zajlik le a vakációnk utolsó napja, amelyre csak úgy tudok visszagondolni, mint egy nap a paradicsomban:


Naplementére érünk Bentotába és elképedünk a látványtól, amely fogad bennünket. Tökéletes naplemente az Indiai óceán felett, a klasszikus giccses pálmafás part - az egész olyan, mint a power point slideshow-k, amelyeket e-maileken szoktak küldözgetni, szinte várom, hogy mikor csendül fel egy Celine Dion nóta.




Keresünk egy partmenti szállodát, megérzésre kiválasztunk egy középáras, nagyon szimpatikus helyet. Borozunk egyet a parton.


Koktélok és vacsora az óceánra néző verandán. Kiderül, hogy ez Bentota leghíresebb tengeri halas étterme, így én is lemondok a vega kajáról és bekapok egy homárt (amely persze baromi olcsó).


Vacsora után áthívnak minket a másik asztalhoz, kiderül, hogy a szálloda egyik pincére ma ünnepli a szülinapját, együtt ünnepel a 25 fős személyzet és a vendégek. Szürreális. (pláne amikor a szakáccsal koccintok és csacsogok a homárról.) Dobolás, iszogatás és tánc a teraszon.


Kókusz pálinka:


Aki a szobámat mutatta meg és aki a vacsorámat készítette el:


Reggel felébredek, lemegyek úszni egyet. A hullámok nagyok, de nem félelmetesek. Reggeli tornának megteszi.


Reggeli a verandán. Addigra már megszoktam, hogy Sri Lankán minden reggeli friss ananásszal, banánnal, mangóval és papajával indul, valamint frissen facsart papajelével, így már meg sem lepődök. Óriásit eszünk, közben a szálloda rezidens tehenét nézzük, ahogy a pálmafákról lepotyogó kókuszdiók között lavíroz.




Reggeli után sétálok egyet a szálloda környékén, fotózgatok. Kiderül, hogy a szállodánk is részt vesz a Sea Turtle Project-ben, amelyben óriásteknősök tojásaira vigyáznak, amíg kikelnek (egyszerre több ezer van náluk folyamatosan), majd vigyáznak a kikelt teknősökre, amíg 5 naposak nem lesznek, és aztán besegítik őket a vízbe. Pont aznap lenne egy óceánba kísérés, de a repülő miatt nem tudjuk megvárni. Hát ezért is vissza kell jönni.




A séta után másfél órás ayurvedikus masszázson veszek részt. Életem első masszázsa, annyira nem vonzott sohasem a dolog, de mostanra teljesen ellazultam és magamat kényeztető -üzemmódban vagyok. No meg nem ártana, ha újra tudnék lépcsőn lefelé menni (mindannyiunknak 3-4 nap volt, mire teljesen helyrejött a lábunk-térdünk).

Masszázs utáni fetrengés a tengerparton. Fürdés és ökörködés a hullámokban.
Itt bújnak meg a hintaágyaink:


Vacsora. Ismét a homárt választom. Lent a személyzet éppen strandröpire készül. Az egyik pincér egész nap egy hintaágyban aludt. Nehéz élet.


Leszáll a nap, ideje indulnunk a reptérre. April és Tyson félórát tanakodnak, hogy ne jelentsenek-e beteget és maradjanak itt még négy napot, bennem megszólal a kötelesség, menni kell. Gyakorlatilag itt bármennyit el lehetne tölteni, totálisan megáll az idő. Beszélgetek a többi vendéggel, vannak akik két napra jöttek és három hete itt vannak. Veszélyes hely.


Búcsú Sri Lankától. Evans átvisz minket Colombon, megnézzük a főváros főbb kerületeit a kocsiból, aztán irány a reptér, Dubai, irány a hajnali 5-ös érkezés utáni azonnali meló és a szerda délutáni státusz, de kit érdekel? A Paradicsom egy darabkáját úgyis magammal vittem, úgyis bennem van, még most is.

Itt járt anyu

Jesszus már megint három hét telt el, amióta utoljára írtam. Nem is tudom, mi lett azzal az "inkább rövideket írok, de rendszeresen jelentkezem"-mel...

Itt volt anyu! Február 18-tól a múlt hét közepéig volt itt, ami jó sok időnek tűnik, de persze ez is hihetetlen gyorsan elmúlt... általános tanulság, hogy ezek a látogatások szörnyű gyorsan elmúlnak! Jókat beszélgettünk, mászkáltunk (azt hittem, kihívás lesz másodjára is újabb kéthétnyi nézegetni valót és gasztronómiai kalandot összeállítani, de fényesen sikerült - jó üzenet mindenkinek, aki nem csak egyszer akar meglátogatni...), egy-kettőről külön bejegyzésben is beszámolok.

Anyu egyébként hihetetlenül aktív társadalmi életet élt, találkozott a barátaimmal (sőt, első este April nagymamájával is), régi szerb ismerősöknél szomszédolt (szó szerint - kiderült, hogy a mellettem levő házban élnek, akik még Zrenjaninban a mellettünk levő házban éltek), sőt, a házam medencéjénél összeismerkedett egy kazah hölggyel is, és azután együtt is mászkáltak, plázáztak, stb. a "kis orosz barátnőjével". Amikor dolgoztam, egyedül is nézelődött: már rutinos Dubai-látogató révén a hóna alá csapta a Lonely Planetet és nekiindult, így például a Deira bazárokat is egyedül járta be - ami az itteni "leg-közelkeletibb" élmények egyike. A sok nézelődés mellett természetesen jutott idő az életem rendbetételére is: ez alkalommal elégedett volt, hogy viszonylag nyugodt vagyok és élvezem az életet, de a lakásomban és a ruhatáramban még akadtak tennivalók, így ezeket is elintéztük.

Összességében: nagyon jó kis két és fél hét volt ez ismét - de most sem szomorkodunk, inkább arra koncentrálunk, hogy milyen jó, hogy folyamatosan ilyen jó élményeket dob fel az élet. Pár kép még a látogatás első pár napjából:

Első nap a strandon:


Első esti welcome vacsora a Creek mentén:




A két kép között 10 perc telt el...


April és Granny:

Másnap este, shisházunk és a marokkói és iráni tea közti különbséget fedezzük fel. Az élet tele van kihívásokkal.

A próféta szülinapja Abu Dhabiban

Csütörtökön szabadnapunk volt, a cégek egységesen aznapra tették a Próféta szülinapját (amely gyakorlatilag 15-re esett, de helyette 14-én, Valentin -nap estéjén volt alkoholtilalom, azaz dry night, a szabadnapot meg 17-re tették, teljesen logikus ez az egész). Magát a szülinapot nem kell ünnepként felfogni, semmi sincs ilyenkor (Szaúd-Arábiában nem is ünneplik, annyira elzárkóznak emberek 'istenítésétől', még ha az az ember a Próféta is), inkább egy jó ürügy hosszú hétvégére, azokat meg szeretem. April úgy döntött, aznap viszi el a nagyijait Abu Dhabi városnézésre, én pedig úgy döntöttem, csatlakozom, hisz ezelőtt nem volt alkalmam tisztességesen körbejárni.

A túrát a Sheikh Zayed Grand Mosque-ban kezdtük, amely az UAE legnagyobb mecsete, a világ 8. legnagyobb mecsete, és elképesztően gyönyörű épület. Sheikh Zayedről nevezték el, az UAE alapító atyjáról, aki maga a mecset mellett lett eltemetve, és az ő víziója volt ez a mega-mecset, amelyre minden muszlim büszke lehet, miközben a nem-muszlimok meg szabadon látogathatják, csodálhatják, és terjeszthatik az Iszlám jó hírét. Összesen 40.000 fő befogadóképességű, benne található - naná! - a világ legnagyobb szőnyege (amelyet Iránban szőttek) és a világ legnagyobb csillárja; mindkét címet a muscati Sultan Qaboos mecsettől nyerte el, amelyet, ha emlékeztek rá, tavaly ősszel látogattam meg.

A mecset belső udvara:

Egy oszlopcsarnok a sok közül:

A főépület kupola-rendszere:

Ez a mecset megvilágításáért felelős technika. Mivel az Iszlám a holdhónapot követi, így a megvilágítás is a holdhónapot követi: újholdkor kéken izzik az épület éjszaka, majd folyamatosan világosabb, ahogy a hold is nő, teliholdkor vakító fehér, majd az egész visszafelé, a kék felé (legalábbis ez volt a vezetőnk magyarázata, én sajnos nem láttam. Mindenesetre tök jó ötlet, ha tényleg így van.)

Ez a kisebb imaszobák egyike (kettő ilyen van, 1500 fő befogadóképességű). A szőnyeg egy darab, és a plafon mintáját követi:

Kilátás az udvarra a metszett üvegeken keresztül:

Az egyik az óriás-csillárok közül. Hát, nem az én stílusom.

Az idegenvezetőnk. A társaságomban levő összes nő (egész pontosan négy, 28 éves kortól 74-ig), szerelmeseket pislogott rá és sóhajtozott.

A nagy imacsarnok egy része. Az egész csarnok kb. négyszer ekkora. (Összesen 9.000 főt szoktak beengedni ide imádkozni).

April fotózik (a nőknek abaya-t kell viselniük. April a sajátját viseli, a legutóbbi szaúdi-arábiai üzleti útjára vette):

Bácsi intenzíven figyeli az előadást.

Nagy ez a terem. A szőnyeg - természetesen! - egy darab, és ez az a bizonyos leg-leg-leg.

A csajaim:

Ez a takarító borzasztóan élvezte, hogy fotóztam:

Egy másik oszlopcsarnok:

Megnéztem az ablúciós csarnokot is (ahol bemosakodnak ima előtt, egyszer máskor leírom majd, pontosan hogy csinálják) - pont akkor hívtak imára, így elkezdtek mosakodni... el tudjátok képzelni azt az ablúciós csarnokot, amely 25 perc alatt (hisz az imára hívástól az imáig annyi idő áll rendelkezésre) 45.000 embert ki tud szolgálni?

A mecset után lementünk a Corniche-ra, Abu Dhabi tengerparti korzójára sétálni. Nagyon jó kis hely az, ráadásul itt is a város szó szerinti központjában lehet strandolni...

A túloldalon, a másik szigeten (Abu Dhabi egy szigetcsoporton helyezkedik el), a színház épülete:

Meglátogattuk a Heritage Village-t, ahol a helyi kultúrát, hagyományokat és életmódot igyekeznek bemutatni, több-kevesebb sikerrel. Megtudtam például, hogy ilyen sokféle datolya létezik:

A Heritage Village a túloldali szigeten van, így az egyik oldalon a hagyományos csónakokat nézegeted, míg a másik oldalon a Corniche és a klasszikus "downtown" látható:

(a jobboldali épület az Emirates Palace, a szálloda amelyről már beszámoltam tavaly tavasszal, és amely a Szex és New York 2 - beli szállodát ihlette):

Sheikh Zayed tisztele nem ismer határokat:

Családi kirándulás:

Hagyományos épületek:

És ismét a háremem...