2011. május 28., szombat
Nyár van
A meleg miatt mindig nagyon hirtelen szűkül be a tér: egyik hétvégén még a sivatagban kempingezel vagy sétálgatsz és fényképezgetsz valamelyik jópofa kerületben, a másik hétvégén már inkább csak a bevásárlóközpontban tudsz igazán mászkálni. Ez általában elég fájdalmas váltás - tavaly is és idén is kicsit elszontyolódtam egy pár napra- de aztán hamar megtalálod, mi az, amitől jó lesz ez az időszak is, és arra koncentrálsz.Meg egyébként is: ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kevesebbet tudok két hónapig nézelődni. Luxusprobléma a javából.
Tegnap a szokásosnál sokkal kellemesebb idő volt, meglepően friss szél fújt és így a hőmérséklet is elviselhető volt. Egy lusta reggeli után (délután háromkor) úgy döntöttem, hogy kihasználom a strandolási lehetőséget és levonultam a tengerpartra. A tenger persze már termálfürdő-hőmérsékletű, de még nagyon is elviselhető... egy-két óra napozás után gyakorlatilag két-három órát üldögéltem, nyakig a vízben, és közben a naplementét néztem. Aztán csatlakozott Akram, elmentünk vacsorázni, este még olvastam kicsit a jövő heti iráni utammal kapcsolatban (megvan most már minden: vízum, repülő, szállás). Hát erre mondom, hogy nem illene túl sokat panaszkodnom.
És persze itt vannak a barátok. Rengeteget bulizunk mostanában... kihasználjuk még az utolsó kültéri bulikat és lassan áttérünk a légkondis helyekre. Lehet, hogy kevesebb mászkálási lehetőség van, de a közös programok továbbra is közös programok.
Summa summarum: elvagyok. Szeretjük a nyarat és a légkondit! Na de tényleg... idei nyár-eleji depresszió: pipa, önsajnálatból való kimászás: pipa, örülünk hogy lyuk van a seggünkön és szelel: pipa, ma is volt értelme felkelni: pipa, szép az élet: pipa.
Jövő héten utazom, utána majd beszámolok, hol állok a nyári optimizmus-projekttel!
Az idény utolsó beach party-ja (Barasti)...
(Gertrud és Nazanin)
April szülinapján...
(Bo és Jo)
(April és Bo)
Pakisztáni vacsi...
(Obay és Samir)
(Sepideh és Shelly)
(Gertrud, Nazi és Narmeen)
2010. október 25., hétfő
Szandi Dubai-ban: Az élménybeszámoló
Ma én (Szandi) írom az aktuális jelentést Dubai-ból. :-) Sajnos friss infóim nincsenek, okt. 3-18-i beszámoló lesz, és pár mondatban a kulináris élvezetekről, parti- ill.koktélkínálatról fog szólni.
Igyekeztem azért mindent megörökíteni:
Sőt, néha az életemet kockáztattam egy-egy kép kedvéért (fotózkodás állati nagy forgalom közepette a Pálmán - a szerk.):
Érdekes belegondolni, hogy ahol egykor csak sivatag állt, és egy kis halászfalu, ott néhány évtizeddel később a kedvenc hely-díjért versengenek a különböző építészeti remekművek, éttermek és bárok. Valahogy itthon nem fordítok különösebben nagy figyelmet az étkezésre, általában "gyorsan letudom" a dolgot... Borisznál viszont a városnézés és az interkulturális tanítások masszív részét képezték, hogy minden konyhát és bárt ki kell próbálni (azért nem mindent sikerült ennyi idő alatt...) - amit megmondom őszintén túlzottan nem bántam. :-) Kezdem is a "helyi" arab étteremmel, Light House a neve, és igazából iráni, ahol libanonit vacsiztunk, mégpedig mezzét: hummust, moutabelt, fattush-t, arrayist, és természetesen a végén megspékeltük még egy kis shishával. Nagyon fincsi volt, és hát a kilátás sem gyenge...
Az egyik kedvenc helyem a Local House Restaurant, amihez tök jó emlékek fűződnek, itt ettük a hírhedt teveburgert . Ebbe aznap este különösebben nem is gondoltam bele, de amikor következő hétvégén a sivatagi túrán voltunk, bizony eszembe jutott... ez egy 10 napos jószág.
A hely hangulata, az éhség és a nagy izgalom :-) ilyen képeket hozott ki belőlünk:
Időnként azért aktívan brainstormingoltunk is, miután kiderült, hogy mindkettőnkben aktívan él a 'to do lista szellem' (by Borisz :-)))
(itt kóstoltam meg a régi típusú fánkot (old fashioned doughnut a'la Starbucks - a szerk.) - mennyei, és egy másik alkalommal az epres frapuccinot diétás tejből - hűűűha... - és ez egy jó értelemben vett hűűűha)
Miután Borisz megnyugtatott, hogy minden látnivalóra lesz időnk (és hagyjam a buszos szervezett utakat - ami bevallom többször is foglalkoztatott), több kiruccanást is a Souk Madinatba szerveztünk, gyönyörű hely, hihetetlenül hangulatos!
A lazacos tortellinit pedig mindenkinek csak ajánlani tudom...
Bulik terén hatalmas a kínálat, a 30 fok, a tengerpart és a non-stop nyaralós feeling pedig elég jó kedvcsináló hozzá. Kedvenc hely: Barasti - homokban táncolós, vizipipázós, lazulós szabadtéri hely. Kétszer is voltunk, először diszkóslágerek mentek, másodszor meg retróparti volt, ahol szakadtunk a röhögéstől, nagyon jó buli volt. egy kép újdonsült barátnőimmel:
Borisz lelőtte a poént a kedvenc koktélozós helyemmel kapcsolatban (360 fok) - köszi szépen!!:-) De hálistennek voltunk még pár helyen azon kívül is, úgyhogy tudok még arról is pár képet feltenni: Neo, Address Hotel, 63. emelet - Burj Khalifával szemben (Red Blood koktél: szedres-ribizlis vodkás - fincsi, Boriszét nem tudom, bocsi):
Shades, Address Marina (Margarita koktél - nem fincsi, de hatásos):
(ennél a képnél anyu már besokallt, hogy a Borisz minden helyen csak fetreng: "Hát így neveltem én ezt a gyereket?")
2010. október 12., kedd
Szandi Dubai-ban: Első hétvége
Pénteki reggeli a Marinában:
Burj Al Arab:
Souk Madinat: