Kajakkal az Ománi-öbölben

Ma tengeri kajakoztam az Indiai-óceánban! Pontosabban: az Ománi-öbölnek nevezett szegletében. De akkor is... :)

Reggel 6-kor indult a csapat Dubai-ból, még sötétben, egészen pontosan 4-kor keltem, nem is tudom hogy vagyok még ébren. Reggel 8 környékén értünk el Dibbába (a kis határmenti település, amelyről már a múltkor is, a Wadi-Treknél írtam, csúnya körforgalmakkal, és harmadrészt ománi és két-harmadrészt emírségi fennhatósággal). A túra az ománi részben kezdődött és Musandamban zajlott.

Musandam az Arab-félsziget északnyugati csücske és Ománhoz tartozik, bár az anyaországgal nincs közvetlen összeköttetése. Itt kezdődik a Hajjar-hegység, amely teljesen más hangulatot ad az egész tájnak, mint amivel egyébként találkozol errefelé. Musandamot egyébként az Arab-félsziget Norvégiájának is hívják, az apró, fjord-szerű öblök miatt, amelyeket ez esetben nem a jégkorszak, hanem a kőzetlemezek mozgása okozta süllyedés hozott létre. (na ebből elég, lassan Wikipedia cikk lesz, nem élménybeszámoló!)


Reggel 8 környékén, túra előtti utolsó kávé a bázison:



Eligazítás a parton (amely, mondanom sem kell, teljesen elhagyatott volt, a múltkor asszem valami olyasmit írtam, hogy olyan érzésed volt itt, mintha egy sci-fi helyszínén lennék, és továbbra is.)



A kajakok:


A táj egyszerűen csodálatos:


Na szóval, innen indultunk el és fogalmam sincs, mennyit eveztünk, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet, a mobilomat a szárazföldön hagytam. Az eddigi tiszai kenuzási élményekhez képest furcsa élmény volt ez egyébként, nem is csak azért, mert az kenu, ez meg kajak, hanem mert itt a víz egyáltalán nem arra folyik, amerre kéne neki, magyarul az áramlattal és a hullámokkal küzdeni is kell néha-néha, és nincs olyan, hogy "most pihengessünk és én felolvasok érdekességeket a Geo magazinból, a folyó úgyis visz". Valamennyi idő múlva, kiértünk egy teljesen elhagyatott kis öbölhöz, amelyet szárazföldön, kocsival nem lehet elérni, és itt szürenkeztünk egyet:



Itt ebédeltünk, búvárkodtunk (mármint az a kis pipás, semmi komoly), szép halakat láttam, teknőst pedig nem noha elvileg lehetett / kellett volna.

A múltkori dibbás beszámolómban említettem, hogy tele van a hely (a falu legalábbis) szabadon kószáló kecskékkel - akkor sajnos nem sikerült képet készítenem róluk. Nos, az egyébként megközelíthetetlen öbölben meglátogattak minket:



(hány kecskét látsz a képen összesen? tipp: több, mint amennyi először feltűnik).

Aztán egy idő múlva visszaeveztünk. Jó kis gyakorlat volt, tetszik nekem ez a kajakozás.

A "hivatalos program" után visszamentünk a partra, kerestünk egy jó kis helyet és sütögettünk egyet. Mindenki hozott ezt-azt, és nagyon jó kis piknik lett belőle. A dél-afrikai csaj hozott valami spéci dél-afrikai kolbászt is, valamint részletesen beszámolt a dél-afrikai barbeque hagyományokról, azaz a braai-ról. Hát felkeltette a fantáziámat, be kell iktatni azt a Dél-Afrikát is jövőre...





Még egy-két fotó a tájról, ami tényleg lenyűgöző:



Amikor visszaindultunk, feltűnt, hogy teljesen felélénkült az élet a parton. Mivel péntek van, kijöttek a helyiek piknikezni, vagyis igazából csak üldögéltek és beszélgettek. Az is lehet, hogy csak kihasználták az alkalmat, hogy kijöhetnek parton furikázni a négykerék-meghajtásúval - voltak pillanatok amikor szabályos főútként funkcionált a víz menti vizes homok...




Úton visszafelé sikerült végre elkészítenem az ultimate kecske shot-ot:


A fenti képben minden benne van, amit Dibba ománi részéről tudni kell: az alacsony házikók, a hegység a háttérben, és persze a szabadon grasszáló kecske a főút mellett.

És meglepetés! Vajon mi a helyi benzinkút jelképe?



Úton visszafelé egészen különös volt az ég, így mivel untam a sofőrrel való beszélgetést, a fényképezővel szórakoztam. Lett egy sorozat kép, amely kb. úgy néz ki, mintha Photoshop-ban játszottam volna, nem?

Dugó éjfélkor

Amióta jó az idő, ezt látom minden egyes este, amikor kinézek az utcára...

Nemzeti ünnep a plázában

Ennek a bejegyzésnek eredetileg az volt a címe, hogy "Egy nemzet, mely a plázában ünnepli születésnapját", de útközben beszéltem a lakótársammal, aki megnyugtatott, hogy Abu Dhabiban tényleg van komoly felvonulás meg kocsiból kihajolós-levegőbe lövöldözős őrület, így korrigáltam a címet.

Szóval ma van az UAE 38. születésnapja, 1971. dec 2-án, miután a britek itt hagytak csapot, papot, egyesült a hét emírség. Így minden évben ezen a napon megünneplik az emírségek közötti testvériséget... és persze van a dolognak egy "ünnepeljük a hagyományainkat, amelyekre építve jutottunk el ide" színezete.

Mindezek miatt borzasztó lelkes voltam, hogy majd én jól megnézem a felvonulásokat meg a műsorokat és kihasználom az alkalmat és szemtelenül lefotózok minden helyi embert, akiket egyébként ugye nem illik. Aztán megnéztem a honlapot, ahol az ünnepi műsort kellett volna találnom, de semmi infó nem volt ott, a Time Out Dubai pedig írt egy hajós megmozdulásról (az Öböl egyik végéből átmennek a másikba - úgy éreztem, nem ez a programpont lesz életem legizgalmasabbja), ezen kívül pedig minden egyéb téma plázákhoz kötődött, hogy konkrétan az ünnepi műsorokat a Dubai Mall-ban és a Mall of the Emirates-ben tartják.


Szóval végül a Dubai Mall-ban kötöttem ki... aztán lehet hogy kiderül, hogy volt máshol nagy felhajtás csak én nem találtam meg, de sebaj.


A pláza előtt sétáltam egyet a Burj Dubai környékén. Hihetetlen az az épület. Hamarosan megnyitják, és akkor tuti felmegyek a tetejére. Minden egyes ki vonalka az épületen, egy-egy emelet...




Emberek szürenkeznek a pláza előtti padokon...



Nézelődő család...


(a fenti képeken a víz, az a mesterséges "tó", amelyet a Burj köré építettek, és ahol táncoló szökőkút látható esténként, amelyről még szeptemberben írtam.)


A plázában persze óriási tömeg volt - minden alkalmat meg kell ragadni a shoppingolásra. És minden fő útvonalon, terecskén volt valami program: henna, élő szobrok, sólymos bácsi sólyom-simogató lehetőséggel, fotókiállítás az emírségek történelméről, stb.:

A dekoráció:



És in-situ, alatta pont valami gyerekprogram zajlik:



A sólymos bácsi (nem tűnik túl boldognak, nem tudom hány taperolást kell végigszenvednie naponta):



A legnagyobb attrakció a néptánc-bemutató volt. Néptáncnak azért nevezem, mert momentán nem jut eszembe jobb szó rá. Az egészet borzasztó viccesnek tartottam, már eleve abszurd, hogy egy bevásárlóközpontban mutatják be a hagyományőrző produkciót - de ezek ráadásul a Divat-részlegen kaptak helyet, az ún. Fashion Catwalk részen, ahol egy beépített LED-padló található és ott szokták a divatbemutatókat tartani.

Egyszóval: a beduin harci táncot a Louis Vuitton és az Armani előtt, a színes LED padlón prezentálták a nagyérdeműnek.



Maga a tánc nagyon fura. bevallom, nem is értettem teljesen a koncepciót. Megszólal a zene, a csapat egyik fele egy sorba rendeződik, és ritmikus fejbólogatás mellett egy pálcát ráznak. A csapat másik fele egyesével, vagy kettesével, sétálgat körbe-körbe, van aki egy vékony pengéjű kardot rezegtet, mások egy puska-utánzatot (remélem utánzat) dobálnak fel a levegőbe, majd kapnak el. Megint mások botot pörgetnek. És csak mennek, mennek körbe. Majd véget ér a zene, egy kicsit csacsognak, fotózkodnak, aztán megint összerendeződnek, és megint ugyanez. Bármilyen zenére ugyanez a koreográfia. Ki pálcát ráz, ki kardot rezegtet, ki puskát dobál.

Így nézett ki a show...

A pálca-rázók:



A bot-pörgető:



Puskás kisfiú:


A másik junior főszerepelő:


Továbbra is csak pörget:



Kardot rezegtet:



Azt hiszem ez volt az egyik dobálós ember bár itt két pont két dramaturgiai elem között kaptam el:



A másik dobáló:




Ez egy tündéri kisfiú volt aki berohant előadás közben a "színpadra":



És aztán apukája megigazította a khandurráját:



Produkció után, pár rajongó is csatlakozott:




Miután ezt meguntam (és bevallom nem bírtam ki két órát ebből), vásárolgattam én is egy kicsit, majd hazajöttem. Hát ennyi volt a nemzeti nap... jövőre azért elmegyek Abu Dhabiba, megnézem én azt a bárka-versenyt meg ünnepi felvonulást. Addig meg, gyakorolgatom itthon a puska-pörgetést.


Még egy búcsú-kép a Dubai Mall-ról:

Karácsonyi hangulat a lakásom alatti boltban

Búcsú a strandtól

Édesbús hangulat fogott ma el a strandon. Most már elhiszem a többieknek, hogy december már nem az az igazi strandolós idő, így valószínűleg idén már nem tudok parton fetrengeni többet. Ezért gondoltam, megosztok még pár képet a tengerről.

Tegnapelőtt még le is pirultam picit, még viszonylag jó idő volt, és akkor fényképeztem ezeket:










Aztán ma, bár elvileg 28 fok volt, felhős volt és szeles, így nem is maradtam sokat. Nem is az idő volt a furcsa, hanem a part hangulata, a csend, mivel kevesen voltak kint, megváltoztak a színek (eddig szinte felhőt sem láttam), ez teljesen más volt, mint a part, amelyet eddig ismertem.





Még varjak (bár nem vagyok ornitológus így nem merek találgatni, de ezek károgtak, akkor varjak, nem?) is megjelentek, ami meg egészen bizarr hangulatot adott az egésznek...





Most jutott eszembe, hát nem is számoltam be arról, hogy láttam ESŐT Dubai-ban. Egyik reggel kinéztem az ablakon, és kisebb felhőket láttam...




... és esküszöm eszembe is jutott, hogy nahát, mikor lesz már eső, nekem az útikönyv megígérte, hogy novembertől havi egy nap. Erre délután ülök egy megbeszélésen a BAT-ban, és látom, hogy esik. Elkezdtem ujjongani, a többiek furán néztek rám, senkit nem izgatott fel ez a dolog. Én cigiszünetben kirohantam az épület elé megázni.

Azért nem volt az az óriási eső, Dubai más részeiben nem is volt (jó helyen, jó időben... ). Hallottam, milyen a város, amikor leesik egy igazi nagy eső, de ezt a poént nem lövöm le előre, kivárom amíg magam is megtapasztalom...

Vichy

Vichy (ejtsd: Viki) 48 éves és sri lankai. Hivatalos titulusa 'coffee boy', azaz ő tudja mindannyiunkról az irodaház 20. emeletén, hogy hogy isszuk a kávénkat, teánkat, és ő hozza automatikusan minden reggel, óriási vigyorral az arcán, amikor megérkezünk. Vichy ezen kívül fénymásol, papírkötegeket spiráloz, ha csöngetnek nálunk, ő nyit ajtót (kártyás rendszer), ő takarítja össze a szemetet utánunk, miután megebédeltünk a TV szobában és otthagytuk félig lelöttyent hummuszt az asztalon. Ezen kívül mindenfelé rohangál az irodában, hogy az accountoknak és a kreatívoknak ne kelljen megmozdítaniuk a méltóságteljes seggüket. (a legutóbbi az volt, amikor a 22 éves kollégám ordított, Vichy, Vichy! de nem találta meg, ezért felhívta mobilon, Vichy where the fuck are you?, mire Vichy odarohant, és megkérte, kapcsolja már ki a klímát, mert hideg van. A klíma kapcsolója pontosan 5 méterre van a sráctól).

Vichy folyamatosan tűri, ahogy a kollégák teljes emberi mivoltukból kivetkőzve, egész nap üvöltenek vele. (I SAID TEA! BRING ME A FUCKING TEA! NOW! / WHERE WERE YOU? OUR GUESTS CAME, YOU DIDN'T OPEN THE DOOR. I was in the bathroom. WHY WHERE YOU IN THE BATHROOM?! YOU CANNOT GO TO THE BATHROOM WHEN WE HAVE GUESTS! stb.) Gyakorlatilag úgy tűnik, az irodában a kollégák a frusztrációkat agresszió formájában adják ki, és mindazt Vichy-re öntik, aki tűri. Nemhogy tűri, mosolyog is hozzá.

Vichy minden nap 5-kor kel, fut egyet a tengerparton, aztán busszal bejön dolgozni (a buszmegállótól 40 percet sétál az irodáig, 20 fokban és 50 fokban egyaránt). Hétvégén és néha éjszakánként bevállal egyéb melókat, pl. takarít. Néha népdalokat énekel mosogatás közben, olykor vidámakat, de általában szomorúakat.

Egyszer odajött hozzám, és azt mondta, most hallotta, hogy meghalt a testvére kisfia. Leesett egy fáról. Hirtelen nem is tudtam mit reagálni, kérdezte, hazamegy a temetésre? Á, nem, nem jött el a hazautazásnak az ideje. De örül, hogy legalább sikerült beszélnie a testvérével. Mondanom sem kell, mondta mindezt a szokásos mosolyával. A szemei nem mosolyogtak.

Pár hete Vichy-t elküldték a 10. emeletre, az ottani tapasztaltabb coffee boyhoz, hogy az megtanítsa neki, hogy kell cappuccino-t készíteni (ez ugyanis sarkalatos probléma volt ezelőtt, hogy Vichy nem tudja mi az a cappuccino). Miután visszajött, elkezdték a kollégák mondogatni neki, Halljuk, előléptettek Vichy? Továbbképzésen voltál? Most már cappuccino - mester coffeeboy lettél? Vichy mosolygott, én pedig úgy éreztem, rögtön elhányom magam.

Hétvégék

Ha jól számolom, két hétvégéről nem számoltam be, hát most három mondatban (nem mintha tudnék röviden fogalmazni) megteszem.

A múlt hétvégén influenzás lettem (nem, nem az). Nassim-tól, a főnökömtől indult, aztán szépen mindannyian túlestünk rajta. Így amikor nem a prezin dolgoztam, akkor ágyban fetrengtem és sorozatokat bámultam (sorozat-mániás lettem, és végre sikerült befejeznem a Prison Break-et!). A Béres Cseppnek és a Sumamednek hála persze pár nap alatt teljesen jól lettem, így nem volt semmi komoly gáz, mégis le kellett miatta mondanom a programokat, és elkapott az a bizonyos ha most meghalok - három napig senki meg sem talál - letargia. Aztán Nassim a hétvége alatt többször is felhívott, hogy hogy vagyok és szóljak, eljön értem és elvisz orvoshoz. És rájöttem, akkor kezdesz el egy helyet otthonnak érezni, amikor megérzed, van kire számítanod.

Ezen a mostani hétvégén két napot prezit írtam és két napot a tengerparton fetrengtem. Semmi komoly program, most ez nagyon jól esett. A strandolásról asszem írok egy külön bejegyzést. Viszont tegnap elmentem egy közeli plázába körbenézni, lévén karácsony közeleg (bár nem érzem). Az Ibn Battuta Mall viszonylag közel van hozzám, és még az útikönyvek is megemlítik, hogy az valami csúcs.

Atyaúristen. A pláza Ibn Battuta, egy 14. századi tudós és utazó életét használja témának, konkrétan 6 vagy 7 részre van osztva, és mindegyik egy ország design-ját utánozza, ahol Ibn Battuta megfordult. Így van Tunézia, Egyiptom, Perzsia, India (óriás elefánt szoborral), Kína (ahol hajótörést szenvedett és ezért a pláza közepére beraktak egy 1:1-es hajóroncs-utánzatot). És minden részen más dekoráció, építészeti elemek, kaják, stb. Azt hittem, széthasítja az agyamat az a töménytelen giccs, amivel hirtelen szembesülnöm kellett. Fotót sajnos nem tudok mutatni, méltatlannak tartottam, hogy egyáltalán elővegyem a gépet (bár a jelenet, ahogy indiaiak fotózkodnak "Indiában" az elefánt szobor előtt, az vicces volt.)