Giccs Al Arab

Voltunk a Burj Al Arabban. Oda egyszer mindenképpen el akartam menni körbenézni, és most tök jó alkalom volt rá. Szóval elmentünk, és ennyi elég is volt, köszönöm. Jó, jó, tudom: az ízlés adott kultúrán belül értelmezendő. Megértem a díszítés iránti kényszert, de szeretnem azért nem muszáj...

A Burj-ba nem lehet csak úgy bemenni körbenézni. A szálloda ugye egy saját kis szigeten található, és az oda vezető hidat úgy őrzik, mintha legalábbis nagykövetség lenne, így megközelíteni sem lehet. Azoknak a szerencsétleneknek, akik nem a Burj egyik lakosztályát választják dubai-i szállásuknak, az egyedüli lehetőségük, hogy asztalt foglalnak a hotel valamelyik éttermébe vagy bárjába. Így mi is átestünk a foglalási procedúrán, és a kereszt-vitorlában található Skyview Bar-ban foglaltunk egy asztalt. Ez volt a legkedvezőbb, itt "csak" 275 dirham (25 ezer forint kettőnknek) a minimál fogyasztás, előtte ugyanitt teadélutánon is részt lehet venni (az 40 ezer forint lett volna kettőnknek).

Gyalog keltünk át a hídon és közelítettük meg az épületet...



A helikopter leszálló a tetején:


Aprócska szökőkút:



Sokan mondták már, hogy ne reméljek sokat, az épület belülről szörnyű. Így - azt hittem - a legrosszabbra számítva indultam el, bár azért az ember mégis csak reménykedik, hiszen kívülről annyira szép az az épület. Hát... röhögtünk Anyuval, ahogy elképzeltük az utolsó pillanatos brainstormingot, "gyerekek, túl egyszerű az épület, mivel dobjuk fel? Tegyünk egy teve szobrot a kertbe! dobáljunk szét márványgömböket a lobbiban! A recepciót alakítsuk ki arany kagylónak! Arany oszlopokat mindenhova!" - utána mesélte a kollégám, hogy egy itteni városi legenda szerint igazából ízléses volt ez az épület először, aztán a Sejk meglátta és közölte, hogy szép-szép, de hol vannak a színek? Hát így lett a belső olyan, amilyen. Nem tudom igaz-e, mindenesetre a végeredmény magáért beszél.

Rögtön belépés után kiszakította a retinánkat ez a recepciós pult:



A bejárattal szemben pedig táncoló szökőkút található, nagyon-nagyon sokféle színben megvilágítva:


Innen egy mozgólépcső visz fel a lobbiba, a lépcsőről praktikusan egy akváriumot is lehet nézegetni (hátha nem elég az egyéb impulzus):



A lobbiban aztán a színes fényekkel meglőtt arany oszlopok között nyílnak a különböző éttermek.


Ha felnézel, akkor észreveszed, hogy az épület tulajdonképpen gangos ház jellegű, és a harmonikus kék-arany-fehér kombinációban pompázik:


A vitorla hasa véletlenül fehér maradt. Ezért oda fényjátékot vetítenek.
Előtte egy másik táncoló szökőkút.


Lift előtt sem fotózkodtunk még soha...

"Nem is tudom, nem érvényesül igazán ott a sarokban az a növény.
Nyugi, megvan a tuti megoldás!"


A bárunk a 27. emeleten található, a tenger felé néző kereszt-vitorlában (a 28.-on már csak a helikopter leszálló van). És legendás a kilátása... pedig mindent megtettek, hogy elnyomják. A bárt úgy alakították ki, hogy egy gép belsejében érezd magad. 70-es évekbeli sci-fiket idéző LED-falak, sötét szőnyeg, kék és zöld fények és plafon, amitől meglepően retro az összhatás.


A kilátást sajnos nem láttuk, mert már besötétedett (vagyis a kivilágított várost láttuk, a tengert nem).


A bár közönsége egészen vegyes (nem az IQ dominálta a teret, az tuti), a kaja so-so, a kiszolgálás pedig a hasonló árazású helyekhez képest alacsony színvonalú (pl. rossz számlát kaptam). Azért a piák kárpótoltak bennünket, ha már minimál fogyasztás, hát megadtuk a módját, én teve mojitot ittam (mojito tevetejjel), Anyu 20 éves portóit (6 cl, tízezer forintért). És persze mi jól éreztünk magunkat. De hát a hely? Pipa, megvolt.