Még mielőtt megszületett volna, már akkor arról beszélgettünk Nassimmal, hogyan és mikor fogjuk őket meglátogatni. Nassim végig azon volt, hogy a kórházban látogassuk meg (ami nekem egy picit fura volt, lévén nem közeli család vagyunk, hanem kollégák, de ő váltig állította, ez a libanoni szokás) de aztán az nem jött össze, sok meló volt meg minden más, végül egy héttel később, már otthon látogattuk meg őket.
Nem tudom, emlékeztek-e, amikor írtam a libanoniakról és a hihetetlen belevetődésről az ünneplésbe (lehet, hogy nincs holnap, élvezd a jelent). Hát, az újszülött-köszöntésben is felfedeztem ennek nyomait...
Emlékszem, amikor öcsém megszületett, egy hónapig szigorúan nem látogatott bennünket senki (amivel teljesen egyetértek - amíg fel nem erősödik a baba immunrendszere), hát mi akkor látogattunk, amikor Emile kb 10 napos volt, és addigra már Dubai lakosságának egy jelentős része volt náluk látogatóban :) de az összes ismerős, családtag és barát biztosan (Hagyomány 1: újszülöttet azonnal látogatni kell). Az egész lakás úszik a dekorációban, mindenfelé kék szalagok, lufik (többek között fényes hélium-lufik 20-as csokrokban, a kórházban is ez volt a kórházi szoba dekorációja (!) onnan hozták át a lakásba), plüss figurák és már bekeretezett fotók (hagyomány 2: mire megszületik a baba, a család már kidíszítette a kórházi szobát).
A nappali közepén áll egy kb. 1 négyzetméter területű "terepasztal" kis házacska, kerítéssel, dombokkal folyókkal stb. - amikor jobban megnézem, rájövök, hogy az egész csokikból van kirakva. (hagyomány 3: mindenkinek ennie kell a csoki-terepasztalról - bár nem tudom, mit szimbolizál).
Beszélgetünk kicsit a családdal - mielőtt a baba megszületett volna, Nassim anyukája és testvérei is ideutaztak, meg az otthoni cselédet is áthozták (vízumot intézve stb) úgyhogy mindig van a házban legalább 2-3 nő, aki segít Nassim feleségének a baba körül. Behoznak egy desszertet, isteni puding-szerű valami, tetején mandulával és pisztáciával. Mint megtudom, ezt a desszertet csakis és kizárólag akkor készítik, amikor újszülött-köszöntés aktuális. Mivel ez a baba az első Nassim generációjában a családban, ezért picit bajban is voltak, nem voltak biztosak a receptben meg a hozzávalókban, de végül sikerült. A recept generációról generációra száll, és csak ha új baba érkezik, készítik el, és fogyasztja minden vendég a baba egészségére (hagyomány 4). Elkezdek erről kérdezgetni, mire kiderül, hogy van egy másik hagyományos dessszert, azt meg csak akkoregyszer szokás enni, amikor a baba első foga kibújik (hagyomány 5).
Cserébe elmagyarázom nekik a "tejfakasztó buli" koncepcióját, viccesnek találják de meglepi őket, hogy nálunk amíg az édesanya az első éjszakáját a babával tölti, addig a férj seggrészegre issza magát a haverokkal (Nassim velük töltötte az éjszakát a kórházban). Most már értik legalább, miért kérdeztem meg Nassimtól azonnal, hogy "elindult-e a tej", gondolta mondjuk hogy ez valami magyar dolog de azért enyhén meglepte az indiszkrét kérdés :))
A desszert után muszáj kávét is inni, ez is szokás, törökkávét iszunk de most kivételesen nem jósolnak a zaccból. Kábé két órát töltünk náluk, azt hittem, fél óra is túl sok egy friss babás lakásban, de folyamatosan marasztalnak és mi is jól érezzük magunkat. Végül elköszönünk, és szuvenírt kapunk (hagyomány 6), egy kék szalaggal átkötött fényképkeretet a baba képének, hogy mindig emlékezzünk az estére, amikor Emile-t köszöntöttük.
Nekem ugyanez furcsa, és magyaráztam már másoknak: míg anyuka "szenved" a kórházban, apa halál részegre issza magát. O.k., hogy ez a szokás, de meglehetősen faramuci.
VálaszTörlés