Kasztrendszer

A múlt héten jót beszélgettem Apekshával arról, hogy az indiai kasztrendszer sohasem szűnt meg igazán, továbbra is jelen van az indiai hétköznapokban. Ami még furcsább, hogy ez mennyire érezhető Dubai-ban is (Dubai lakosságának 50%- át teszik ki együttesen az Indiából és Pakisztánból származó lakosok, így nem véletlenül érezhető).

Néha nem bírom ki, hogy ne szóljak rá Apekshára, hogy legyen már egy kicsit kedvesebb az alvállalkozóinkkal. Az irodán belül mindenkivel kedves, de amikor a nyomdákkal és egyéb gyártókkal beszél, néha komolyan sajnálom őket, olyan cifrán tudja lecseszni őket. Egy ideig azt gondoltam, ezt a hangvételt csak az indiaiakkal engedi meg magának, de aztán egy közös céges vacsi után, ahol én kértem bocsánatot a filippinó pincértől Apeksha miatt, rájöttem, hogy ez egyszerűen "az alsóbbrendűekkel" való kommunikáció genetikailag/társadalmilag kódolt formája.

A múltkor a nyomdánk elszúrt valamit, egy elemet kifelejtettek a legyártott dobozokból, a dobozok már nálunk voltak kiküldésre várva, Apeksha odatelefonált a nyomdának, ordibált egy sort, majd a nyomda kiküldött egy munkást hogy nálunk, a helyszínen kijavítsa a hibát (tehát nem mondom, hogy Apeksha nem éri el, amit akar). Átjött a munkás, az iroda szinte üres volt, Apeksha is valami megbeszélésen. Mondom az embernek, hogy szépen hajtsa ám a dobozba a lapot, mosolyog, "Yes, sir, yes, sir", majd ezután egyesével mindegyiket megmutatja, hogy szépen rakta be. Fél óra múlva rájövök, hogy ezt az embert senki nem kínálta meg semmivel (sőt, a coffee boy-unk eltűnt), hát hozok neki egy pohár vizet. Teljesen odavan, "thank you, thank you". Végül feltűnik a coffee boy, Jouwuhar, ejtsd zsóhár (leköltöztünk a 8. emeletre és Vichy a 20-on maradt), és kérdezem a munkást, hogy kér-e teát. Teljesen elsápad, visszakérdez, biztos nem baj-e. Erre én jövök zavarba, egy teát ajánlottam fel, nem az ebédemet. Végül igen, kéri a teát. Mondom Jouwuhar-nak, hogy egy tea rendel a "gentleman"-nek. Jouwuhar dünnyög valamit, eltűnik, kb. 50 percet várunk arra a teára, közben egyre dühösebb vagyok és kérdezgetem, mi van már.

Másnap Apekshától hallom, mélyen megaláztam Jouwuhart, hisz durván rangon aluli, hogy coffeeboy létére egy munkásnak kellett teát felszolgálnia. Máskor jobban odafigyelek, és magam készítem el a teát is. Tudom, hogy évezredes kulturális beidegződéseket nem lehet csak úgy elfelejteni, de most komolyan, egyikőjüknek sem könnyű, tényleg még egymást is szivatják?