A múlt hétvégén vettem egy használt mosógépet. Igazából az egész sztori bosszant egy kicsit, de úgy döntöttem, lenyelem. Lerobbant a mosógépünk, Christian mosógépe, kb. 3 hete, kihívtuk a szerelőket de már nem lehetett megmenteni, 50 dirhamért legalább elszállították a roncsot. Ekkor azt mondta Christian, venni nem nagyon akaródzik neki, inkább keres egy helyet, ahol lehet bérelni, aztán ez az egész téma elhalt. Kb 10 napja aztán felhoztam, hogy miújság ezzel a projekttel, minekután egy napon keresztül vitatkoztunk. Én álláspontom - és fikarcnyi kétségem sincs ezzel kapcsolatban- hogy én kibéreltem egy szobát egy bútorozott lakásban, ezért fizetek havi X (és nem kevés X) összeget. Elromlik valami, amit a megbeszélés alapján én kapok a "csomag részeként", akkor azt pótolnia kell annak, aki a lakbért kapja. Christian nézőpontja: önző vagyok, már így is használom a hűtőjét és a TV-jét, legalább egy mosógéppel hozzájárulhatok a lakáshoz (később bevalotta, igazából az a helyzet, hogy már az évvégei költözését szervezi, amikor úgyis mindent elad majd, nem nagyon akar fél évre mosógépet venni, ő egyébként is ki tudja mosni a szennyesét a volt barátnőjénél, aki két háznyira lakik). Szóval vitatkoztunk egyet-kettőt, igazából elveken és nem azon az 500 dirhamon, végül úgy döntöttem elvekkel nem lehet ruhát mosni, a lakásban akarok maradni és néha nyelni kell és be kell fogni és tovább lépni. Így most már egy másfél éves dubai-i Samsung elöltöltős csoda büszke tulajdonosa vagyok!! (amelyet, ha tovább költözöm év végén, úgyis el kell adnom, hisz a következő lakásban is lesz mosógép...).
Na de a sztori nem a vitáról szól, amely végül csak papírra vetődött, pedig nem is akartam említeni, hanem magáról a projektről. Van egy elképzelésem, hogy történik egy használt mosógép vásárlás otthon, a keresés, a hazacipelés stb.- hacsak nem költöztetőket kérsz meg és fizetsz egy rakat pénzt egy dolog miatt. Múlt szombaton az interneten rákerestem a témára, telefonáltam 3-4-et, azonnal találtam egy közeli címet és egy jó árfekvésű darabot, és közöltem Christiannel, hogy költöztetők csak holnap lennének, addigra ez a gép elkel, nekem már nincs tiszta zoknim, így most rögtön elmegyünk és elhozzuk.
Szombat délután 1-kor, 44 fokban elindultunk hát, és ekkor gondokoztam el először azon, mekkore szívás lesz 44 fokban egy mosógépet cipelni a parkolóhoz (a Discovery Gardenben, ahova igyekeztünk, tudom, hogy nincsenek mélygarázsok). Még mielőtt elindultunk, kértünk egy "karbantartót" a recepción 4-re (a mekk-mester indiai munkások titulusa, akik egyszerre elektromos- és vízszerelők, és mellesleg minden mást javítanak, 10 dirhamért) - itt a mosógépek közvetlenül a falba kerülnek bekötésre, nincs konnektor így mindenképpen szükségünk volt rá.
Odaértünk, a gép jól nézett ki, kifizettem, akkor jöttem rá, hogy itt is karbantartó kell a kiszereléshez, már összemlani láttam az egész tervet. A csaj telefonált a recire, 2 percen belül ott volt az ember. Ekkor eszembe jutott, megkérdezem, nem tudna-e segíteni lecipelni. A csávó elhívta egy haverját is, összesen 10 dirhamért (500 forint) lecipelték a gépet, át a parkolón a 44 fokban, be a kocsiba. Olyan gyorsan, hogy Christiannel alig tudtunk velük lépést tartani.
Mivel úgyis volt egy kis szabad időnk, úriasan elmentünk plázázni egyet, a mosógép a kocsiban, és 4-re értünk vissza a lakásba. Ott volt már a karbantartó, akkor már rutinosan kérdeztem, ugyan felhozná-e a mosógépet a parkolóból. Hát, nem igazán tartozik bele a munkakörébe, de hogyne. 10 dirham.
Hát, így olvadtam bele még inkább az Indiát kihasználó puhány nyugati expatok tömegébe. És így lett estére tiszta zoknim, hőguta és szívroham nélkül.
Szerintem mindenkit emberszámba kell venni, származásától vagy munkakörétől függetlenül.
VálaszTörlésNem érzem alkalmazásukat kihasználásnak, ha méltányosan meg vannak fizetve.
Néha elgondolkodom azon, hogy ha egyszer tehetősebb leszek, akkor erkölcsi kötelességem is lesz támogatni a kevésbé tehetőseket. Például azzal, hogy igénybe veszem egy borbély szolgáltatásait (ha van még ilyen valahol Magyarországon). Addig magam gondoskodom a hajamról és a szakállamról.
Egy indiai utifilmben láttam, hogy a jobbmódúak az utcán vasaltatják a ruháikat szegényekkel, állítólag részben azért, hogy így támogasság megélhetésüket.