Diwali

Az india utazásom érdekes módon két nappal maga az utazás előtt kezdődött. Azon a hétvégén volt ugyanis a Diwali, a hinduk legnagyobb ünnepe, és Apekshának köszönhetően személyesen is megtapasztalhattam a hindu kultúra egy morzsáját - ami lelki ráhangolódásnak kiváló volt.

A Diwali egy összetett ünnep, több napján több dolgot is ünnepelni kell. Egyébként már körülbelül egy héttel Diwali előtt Apeksha bejelentette, hogy elkezdődött a "festive season", azaz onnantól folyamatosan volt mit ünnepelni. Ezen az első ünnepen, amely még nem szigorúan a Diwalihoz kötődik, egyébként a nők erőteljesen hennázzák magukat - lásd Apeksha kezei...

... és a nők egy napon keresztül szigorúan böjtölnek (egész este kb. 9-ig, amikor meglátják a holdat), ekkor a házas nők férjük egészségéért böjtölnek és imádkoznak, a hajadon lányok pedig azért, hogy jó férjet találjanak maguknak (ezzel persze egész nap cukkoltam Apekshát, aki a böjt miatt egyáltalán nem volt humoros hangulatban.)

Maga a Diwali a fény ünnepe, ilyenkor a fény győzelmét ünneplik a sötétség felett, ezt jelzi a millió lampion, amely egyébként itt Dubai-ban is sok helyen látható. Ilyenkor imádkozni kell az istenek, főleg a jólét istennője, Lakshmi áldásáért. De Diwali-kor van a hindu újév is, az újév másnapján a testvérek napja van, amikor a testvérek egymás kezére szalagot kötnek stb stb. Hosszú ünnepléssorozat, amely az indiai ünnepekre abszolút jellemző módon nagyon látványos, így sajnáltuk Melindával, hogy pont a végére értünk oda Indiába.

Az utolsó munkanapomon Apeksha szólt, hogy kivételesen az egész családja össze tudott gyűlni Dubai-ban (mert hogy az egész a család egységének ünneplése is, ennyiben hasonlít a karácsonyra), és a családjával másnap levezetnek majd egy rituálét, amelyet ilyenkor szokás, és hogy csatlakozzam, ha van kedvem. Naná. Mondjuk enyhén bestresszeltem, hogy milyen ajándékot szokás ilyenkor vinni, meg hogy hogy illik viselkedni egy indiai családban, stb - Apeksha csak röhögött rajtam (később, amikor az indiai út során és a Lonely Planet jóvoltából megtanultam, hogyan illik viselkedni, rájöttem, hogy nyilván szinte minden udvariassági gesztust sikerült elrontani.)

Szóval péntek délelőtt először is körberohantam a környékemen levő boltokat, hogy megfelelő ajándékot keressek. A házam alatt levő Choitram's szupermarketben is Diwalit ünnepeltek, és ezen az egy napon nem a szokásos egyenruhában voltak az eladók... hát nem cukik?

Kaptam egy gyorstalpaló tanfolyamot, hogy Diwali-ra édességet szokás venni, így pontban délben megérkeztem Apeksháékhoz mindenféle desszertekkel. Kicsit csacsogtunk anyukával, aki teljesen zavarba hozott azzal, hogy "Apeksha főnökeként hogy megtisztelem őket, hogy részt veszek a családi ünnepen" (valamint megállíthatatlan "Thank you thank you thank you" spirált okoztak a kulturális különbségek, ahol is én a vendéglátást köszöntem, anyuka azt köszönte, hogy eljöttem, mire én rákontráztam a köszönettel...), majd befutott a pap, a brahmin is.

Az indiai út során sok mindent tanultunk a hinduizmusról és a papjairól, a brahminokról is, és erről fogok is mesélni a következő bejegyzésekben. Amire azon a pénteken rögtön rájöttem, hogy a hinduizmus a mindennapi életben sokkal inkább a vallás gyakorlásáról, a rituálékról szól, mint pl. magáról a hitről vagy etikai vonzatairól. Maga a vallás - amelyet egyébként a hinduk nem vallásként, hanem életmódként fognak fel, és a hinduizmust nem lehet "felvenni", bele kell születni - hihetetlenül komplex, rengeteg isten és szertartás, és a brahminok azzal keresik kenyerüket, hogy az átlagembernél többet tudnak a szokásokról és szabályokról, és ezeket folyamatosan magyarázzák azoknak, akik megfizetik őket. Pl. Apeksha családja minden jeles ünnep alkalmával állít pooja-t, azaz oltárt az isteneknek (egyet később láttunk Melindával Bombay-ben is), de most különleges alkalom volt (az egész család együtt), így meghívtak egy brahmint, aki facilitálta a családi oltár-állítást, ezáltal sokkal szabályosabb, és az isteneknek jobban tetsző volt a rituálé. Ez egyébként Apeksha életében is az első, brahmin által asszisztált pooja állítás volt, így neki is voltak új dolgok. Mondanom sem kell, nyálcsorgatva fogadtam be a teljes élményt.

A mi brahminunk kifejezetten a Diwalira érkezett Dubai-ba, egy "ügyfele" szponzorálta a turista vízumát. Megérkezett két óriás Tesco-s szatyorral, benne két sámli (erre építette később az oltárt), meg mindenféle virágok, ételek, kókusz, stb. stb. Bejött, levágta a vadonatúj iPhone-ját a szoba közepére és betájolta, hogy merre kell építeni az oltárt (bizony bizony, létezik Pooja-tájoló app), majd nekilátott az egyórás műveletnek, amely során virágot szórt, Ganesha isten fejét kirakta magokból, Visnu isten szigonyát is másféle magokból (Visnu egyébként is az egyik legfontosabb isten, de egyik inkarnációja, Krisna, Apeksháék családi főistene), közben a család is dolgozott serényen, Apeksha például ételt kevert az isteneknek (vajból, joghurtból, mézből, cukorból és még egy dologból, amelyet elfelejtettem) - később ezzel locsolgatták a háziszentek szobrocskáit.

Készül a pooja. Brahmin épít és magyaráz, Apeksha apukája elől ül és vezeti a szertartást (mindez egy dubai-i modern lakás nappalijában. Szürreális.)

A pap magyaráz, énekel, szavaltat, majd ismét magyaráz. Sokkal több a magyarázat, mint maga a rituálé.

Mindannyian a pooja előtti szőnyegen ülünk, a pap figyelmeztet, hogy a pooja ereje sokkolóan hathat, a rezgései nagyon erősek lehetnek. Azért átvészeltem.

A szertartás egy részében mindnyájunknak ki kell vonulni a lakásból hogy az istenek bejöhessenek ( a mi rezgéseink megakadályoznák őket)

Apeksha szvasztikát rajzol a küszöbre (amely ugyebár ősi szimbólum, az élet körforgását jelzi), ezen aztán jobb lábbal kell átlépnünk, miután az istenek már megérkeztek (ezután locsolgattuk - etettük őket).

Ez a kis házi oltár a házi szenteknek, innen kerülnek elő a szobrocskák:

Elég bonyolult dolog ez az oltár-állítás... az alábbi képen is látszik, hogy több kellék kell hozzá mint egy gyökéröléshez:

itt Apeksha apukája a megszentelt lángot viszi körbe-körbe:

Összességében, a szertartás egy egészen új valóságba nyújtott betekintést és így egy nappal az indiai út előtt pedig egészen bezsongatott. Azt hiszem, itt jöttem rá arra - miután már harmadszor zsibbadt el teljesen a fenekem a pooja előtti kövön térdelve - hogy ilyen lesz India is: lesznek kényelmetlenségek és kellemetlenségek, de ismét felfedezhetek egy új világot és ismét újraértelmezhetem, amit a világról gondolok. És ekkor jutott eszembe az is, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek és mindezt megtapasztalhatom.

A szertartás után óriási családi ebéd következett, amelyre a papot is meghívták. Sőt, mivel a brahminok felsőbb kaszt, ebédhez meghívni papot jó karmát jelent. A pap elég éhes volt és nem annyira kifinomultan evett.

Diwali másnapján, azaz a hindu új év első napján, pedig ott ültem Delhiben, a reptéren, és egyszercsak befutott Melinda. És kezdetét vette az indiai kaland, amelyről természetesen jön a részletes beszámoló.