Na most, hogy picit rendeződni kezd minden (a lakáshelyzettől a melóig), megpróbálom pótolni az elmaradt beszámolókat - és írni legalább az élmények egy részéről. Csak szépen lassan, egyenként... eldöntöttem, hogy ezen már nem stresszelek.
Az év egyik nagy sikerélménye számomra, hogy sikerült - három felvonásban - a teljes családnak meglátogatnia. Nagyon örülök, hogy mindenkit vendégül láthattam és persze így már mindannyian tudják, hogy hol vagyok s mint vagyok, és legfőképpen hogy jól vagyok.
Apu és öcsém, Viktor október második felében voltak itt, és persze ez a látogatás is szuperül sikerült.
A már hagyománynak számító fotó....
A melóm viszonylag hektikusabb volt, amikor Apu és Viktor itt voltak, egy nagy globális prezin dolgoztam, ráadásul közelgett a szabim is így le is kellett zárni dolgokat - de a fiúk teljesen jól elvoltak, napközben strandoltak vagy a medenceparton napoztak, aztán este és a hétvégéken együtt programoztunk. Apu egyébként a tengert Hévízhez hasonlította és képes volt 2-3 órákat a vízben tölteni...
Viktor és a strand:
Egyébként Apu és Viktor is úgy döntöttek, hogy komolyan veszik a "Do Buy" -t , és konkrét shopping tervekkel érkeztek. Ezek közül Apunak sikerült is megvennie az autórádiót (bár retro design volt a terv és olyat nem sikerült találni), Viktor viszont nem talált jó baseball ütőt. Ráadásul, Viktor eldüntötte hogy komoly pénzeket fog abból nyerni, hogy itt az aranybazárban vesz aranyat majd otthon eladja - sajnos rá kellett jönnünk, hogy azért itt sem olyan orbitálisan olcsó az arany, hát ez a tranzakció is elmaradt...
Természetesen végigjártuk a nevezetességeket - a régi városrészektől kezdve a Pálmáig, a bazároktól/Creek-től....
... a Madinatig.
Tulajdonképpen óriási sétákat tettünk és nem egyszer rájöttünk utána, hogy túlvállaltuk magunkat, de a fiúknak is nagyon tetszett a hely, sőt Apu elkezdett gondolkodni, milyen bizniszt lehetne itt kezdeni. Apu egyébként kábé kétezer fotót készített az itt töltött két hét alatt... és jellemzően ebben a pózban volt látható:
Viktort ezzel szemben szinte lehetetlen rávenni, hogy fotó kedvéért pózoljon, nyissa a ki a szemét vagy neadjisten még mosolyogjon is... :)) azért egyszer-kétszer sikerült rávennem.
(ezen inkább én pózolok... :)
Apura nagyon büszke voltam, hogy a bevállalta a hosszú repülést, amelyet egyébként utál, hogy tériszonya ellenére felment a Burj Khalifa tetejére és még élvezte is. Kalandokban egyébként nem volt hiány.... egy adrenalin-bomba sivatagi szafari után Apu nekivágott tevegelni, és az éppen gyakorló, teljesen újonc tevére ültették egyedül... az állat össze-vissza csámborgott mi pedig azt néztük, mikor zuhan le atyánk a tanonc-tevéről...
(a Világ szigetcsoport. Az eddigi 3 (!) Burj Khalifa látogatás közült itt látszott legtisztábban.)
És a sivatag:
Viktor jumpshotja:
Veszélyes teve:
Tesók:
Sejtelmes kép, háttérben csacsogó dishdashások :)
Természetesen belevetettük magunkat az arab - libanoni - konyha rejtelmeibe. Sőt, a cukrászdát is megjártuk...
Azért mívelődtünk is, és részt vettünk az iszlámról szóló kulturális tréningen:
Magyar vacsora a haveroknak. Apu egyszer töltött káposztát főzött (amely előlépett Christian magyar ételei listáján és megelőzte a paprikáscsirkét is), egyszer pedig nagyobb körben - Akrammal és Aprilékkel - ettünk többek között gulyáslevest és édes rakott karfiolt. Természetesen ismét mindenki odavolt (komolyan meg kellene fontolni a magyar éttermet mint üzleti lehetőséget. Norbi cukrászdája mellett...).
Ez a családlátogatás is gyorsan elmúlt... de nagyon jó volt, az egész "Mérei október"-ben nagyon jól éreztem magam. Rögtön utána eljött az ideje a következő kalandoknak... Apu és Viktor szerdán utaztak haza, nekem másnap volt az utolsó munkanapom... és utána irány India.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése