Hát, azt hiszem kb. ennyit gondoltam írni Indiáról. Igyekeztem megragadni egy-két dolgot, amely engem megfogott vagy megihletett - és nem arról írni, hogy milyen fantasztikus volt a Taj Mahal meg a többi épület, amelyet láttunk, de még a tájak, kaják, öltözködés, stb stb. sem fért bele - azok elolvashatók bármelyik útikönyvben... és mivel ez az út a maga teljességében úgyis abszolút átadhatatlan, arról akartam beszámolni, ahogyan én megéltem.
Ugyanakkor, ha van bármilyen kérdés vagy téma, amelyet nem érintettem de Téged érdekel, írd meg, és vagy válaszolok, vagy - ha van időm - bejegyzésben utólag megírom.
Végezetül, meg akartam köszönni a rengeteg kommentet, amelyet a Facebook-os albumomra kaptam... még soha nem jött ennyi reakció semmilyen általam postolt tartalomra és nagyon örültem neki. Indiában fotózni hatalmas élmény - többek között a színek (és rájöttem, mennyire hiányoznak nekem itt a sivatagban a színek) és az emberek (és hogy milyen kár, hogy itt annyira nem tudom- nem illik fotózni az embereket). És persze bennem dolgozik a "még, még, még", és már egészen konkrétnak tűnnek a jövő évre kinézett uticélok...
Boriszka, élmény volt olvasni a beszámolóidat, még ha irigykedve is. :) ha eszedbe jutna még valami, ne habozz. puszi
VálaszTörlés