India: Vallási kalandok

Kezdjük rögtön az elején: milyen spirituális élmények értek Indiában?

Nem biztos, hogy hiszek a "spirituális utazásban"... van, hogy egy hely megihlet, elgondolkodtat stb., de alapvetően azt hiszem, hogy a spiritualitást önmagunkban kell megtalálni, és azt gyakorlatilag itthon a szobában ülve is meg kellene tudni valósítani... Így nem is úgy vágtam neki Indiának, hogy amikor meglátom az első, Gangeszben megmerülő hindukat, fogok rájönni az életem értelmére, de az biztos, hogy rengeteg izgalmas, különféle vallásokkal kapcsolatos élmény ért bennünket.

Apeksha pár napja filozofált az Eat, Pray, Love kapcsán, hogy minden Indiáról szóló film általánosít, és hogy Indiának pont az a lényege, hogy annyira sokszínű, hogy azt felfogni, pláne ábrázolni a maga teljességében, szinte lehetetlen. Itt csak azt a négy vallást érintem, amellyel alkalmunk volt picit mélyebben megismerkedni, a rengeteg más szektát, vallást, amellyel az utcán találkoztunk nap mint nap (többek között sok katolikus templomot is láttunk), meg sem említem.

1. A gurudwara felfedezése

Itt Dubai-ban van egy szikh kollégám, így a vallás alapjai megvoltak, tudtam, hogy azért hordanak turbánt mert a hajukat és szakállukat soha életükben nem vághatják le, tudtam hogy a szikhek egy ősi büszke harcos törzsből származnak (Indira Gandhit is anno a szikh testőrei ölték meg bosszúból, miután elrendelt egy katonai akciót a legfontosabb szentélyük ellen). Amikor a delhi túra második napján a tuk-tuk sofőrünk, aki maga is szikh, felajánlotta, hogy körbevezet bennünket Delhi legnagyobb gurudwarájában (szikh szentély) , ugrottunk a lehetőségre. Mint kiderült, a szentély minden részébe be lehet sétálni, egyszerűen csak a turisták általában nem mernek, így nem ártott ez a helyzeti előny.

A szikhek vallási kötelezettségei közül az egyik legalapvetőbb, hogy olvasniuk kell a szent könyvet (amelyet spéci baldachinokon őriznek a szentélyben). A könyv kiolvasása egy huzamban kettő nap, és az átlagemberek nem képesek rá (gondolom a nyelvezet miatt), így a szentélyben kialakult egy foglalkozás - emberek ülnek és "bér-olvassák", műszakonként váltva, a szent könyvet. A fő szentélybe belépve azonnal a fő mestert láthattuk, aki a terem közepén ült egy baldachinon és olvasott. Körülötte üldögéltek a hívők és meditáltak, nézelődtek, három férfi dobolt és énekelt, a zene persze dobott még egyet az egész misztikus hangulaton. A sofőrünk felvitt minket a galériára - itt fent kis szobákban ültek a bér-olvasók (na itt nem fotóztunk.) - nagyon érdekes volt.

A szentély mellett található egy víztározó, amelyet a szikhek szerint megáldott egy guru, és azóta gyógyító hatású, szent vizet tartalmaz. Az emberek így fürdenek benne, mások pedig isznak a szent vízből - no komment (konkrét sorok tudnak kialakulni, ahogy az emberek várnak a kancsóra).

Minden szikh szentélynek kötelező eleme a kantin. Minden szikh köteles élete során besegíteni a szentély konyháján (és aki megengedheti magának, annak szponzorálnia is kell), amit teljesen praktikus vallási kötelezettségnek tartok. Minden nap ingyen ebédet lehet kapni a gurudwarákban és mindenkit szívesen látnak, szegényeket és gazdagokat, szikheket és más vallásúakat. Sofőrünk bevitt minket a konyhára, ahol pár önkéntes dolgozgatott, az óriási üstök, a tűzhelyről jövő forróság, a liszt a talpunk alatt - egy pillanat, amelyet nem hiszem, hogy valaha elfejtek.

2. Hindu zarándoklat

Írtam már a múltkor, hogy a hinduizmus inkább egyfajta életforma, amelynek az istenek teljesen mindennapi szereplői, így ennek megfelelően az átlagemberek életének egy megszokott része az istenek folyamatos kielégítése (rossz az, aki rosszra gondol). Rengeteg isten és szokás, nem véletlen, hogy egy teljes kasztnyi ember, egész konkrétan a brahminok, élnek abból, hogy magyarázzák a szokásokat és az istenek akaratát.

(a kis üstbe gyűjtik az adományokat. Fiatal brahmin-csemetéket is láttunk, ők is gyűjtötték a pénzt)

És persze bárhol jársz, belebotlasz kisebb-nagyobb szentélyekbe, ahova emberek rendszeresen visznek legalább virágokat. Maguk a szentélyek, a struktúrájukat tekintve (és persze nem a stílust, amely teljesen más), egyébként lehetnének keresztény templomok is, a szentek helyére képzelj el különböző istenek szobrait - amelyek eszméletlenül sokszínűek, az elefánt fejű Ganeshától a kék Krishnáig, a kobrától Hanumánig, a majomkirályig, a freskók helyett az istenek különböző földi tetteit, kalandjait ábrázolják, és mindenki ott üldögél/nézelődik/meditál, ahol csak akar a szentélyen belül - tehát pl. az iszlámtól nagyon erőteljesen különbözik. A szentélyeknek egy másik megjelenési formáját, a házi szentélyt is volt szerencsénk megtapasztalni - Apeksha szüleinél láthattunk egy felállított házioltárt (pooja), és ők részletesen elmagyarázták, mit hogyan és miért építettek bele.

(ebből a cuccból lesz a homlokra-kenős cucc):

Természetesen a legnagyobb hinduizmussal kapcsolatos élményünk a pushkari szent tóhoz kötődött. A pushkari tó egy lótuszvirágból keletkezett, amelyet Brahma, az univerzum teremtője (pontosabban megálmodója, a mi valóságunk ugyanis Brahma álma) a földre ejtett. Élete során minden hindunak egyszer meg kell benne merülnie, a tó mentén található ghat-ak egyikében. A tóba virágot kell dobálni, brahminok állnak mellette és imádkoznak a családodért (vagy megátkoznak, ha nem fizetsz), poojákat állítanak, stb. Most, hogy ezeket írom, nagyon mindennapinak hangzik mindez, de valójában egészen másvilági élmények ezek és nem is feltétlenül tudod mindig elhinni, hogy "én most itt vagyok és azt nézem, ahogy emberek vonulnak és fürdenek a szent tavukban".

A pushkari tevevásár kapcsán éppen sikerült elkapnunk egy ünnepet, amikor naplemente után gyertyákat gyújtanak körbe-körbe az egész tavon (szerintem többezer mécsest / gyertyát...), sőt, egy szertartást is láthattunk...nem semmi.

3. Jainizmus

A jainizmus a hinduizmus egyik mellékágaként indult, de elveti a kasztrendszert. Tagjai "extrém módon" (bár fura ezt leírni) tisztelik az élet minden formáját, szigorú vegetáriánusok (tulajdonképpen veganok), a szerzeteseik - bár ilyet nem láttunk - maszkban járkálnak, hogy nehogy akaratlanul is belélegezzenek és ezáltal megöljenek kisebb állatokat, bogarakat, és folyamatosan úgy mennek, hogy közben maguk előtt söpörnek, hogy nehogy rálépjenek valamire. Két jain szentélyben jártunk, az egyikben enyhén meglepődtem, amikor a zűrös delhi bazárból felmegyünk egy épület második emeletére, és hirtelen 3000 éves falmozaikokat kezdünk el nézegetni...A másikat Ajmer-ben láttuk, ahol egy kétszintes, arannyal totálisan bevont diorámában mutatják be az univerzumot - a jain értelmezését legalábbis. Az univerzum egy része úgy néz ki, mintha a János Vitéz tündérországából lépett volna ki.

4. Iszlám

Az iszlám indiai "verziója" annyira más, mint amivel eddig a Közel-Keleten találkoztam, hogy szinte nem tudok a kettő megnyilvánulásában hasonlóságot felfedezni. Meséltem Akramnak, mit láttunk az iszlám mecsetekben és legfőképpen dhargákban, és teljesen le volt ő is döbbenve.

A dhargák "zarándokhelyek" (amelyből hármat láttunk, egyet Fatepur Sikhriben, egyet Ajmerben - ez India legfontosabb dhargája, és a Haji Alit Bombayben), szufi "szenteknek" a sírjai köré épült mecset-konstrukciók, ahova a muszlimok ellátogatnak, a sír körül ülnek és Qawwali-kat énekelnek, vagy hajukat tépve zokognak, vagy benyomulnak megérinteni a sír takarójának a sarkát és virágokat dobálnak és remélik, hogy kívánságaik teljesülnek (mi is bementünk, hát nem volt mindegy, kisebb agyontaposástól való parázás azért megvolt).

(Fatepur Sikhriben, a legkevésbé tömegiszonyos dhargában)

Kívánság:

Szóval ezek a dhargák egy-egy szufi szent kultuszának mini-központjai, az iszlámnak erősen "indianizált" verziója folyik itt, mindenféle furcsaságokkal és babonákkal, tolakodással, koldusokkal stb stb. Ezt vesd össze Akram élményeivel, amikor Medinában a próféta sírjánál (!) rászóltak, hogy imádkozni Mekka felé kell, a próféta sírja felé csak egy Salam Aleikummal szabad köszönni majd továbbhaladni...

Az iszlámnak egy teljesen új arcát láthattuk, és most borzasztóan érdekel, hogy Indonéziában hogy nézhet ki vajon ugyanez.

Elképesztő, hogy hány vallás és hagyomány él egymás mellett Indiában, és hogy mindegyiket milyen intenzíven élik meg a hívők. Furcsa volt egyik szentélyből a másikba lépni és egy teljesen más értelmezésével szembesülni az életnek. És rájönni, hogy ez, amit mi láttunk, csak egy kis szelete Indiának...