Szóval Jaipurban felkerestük a híres Raj Mandir nevű mozit, amelynek épülete tortára emlékeztet.
Itt kiderült, hogy egy időben csak egy filmet vetítenek, azt pedig kötött időpontokban (azt hiszem, napi 3-4 előadás volt kiírva). Megpróbáltunk bejutni de a pont kezdődő előadás már teltházas volt - így azt a tanácsot kaptuk, jöjjünk vissza egy óra múlva.
Eddigre már megszoktuk, hogy a külföldieknek (szomorúan jegyzem meg: elsősorban fehéreknek) mindenhol külön jegypénztár van (és többet is kell fizetnünk), így enyhe meglepetésként ért minket, amikor egy órával később közölték, hogy álljunk be a sorba. Megpróbáltuk csacsogással elbájolni az őrt, meg le is fizetni, hogy soron kívül kapjunk jegyet (ami nem szégyellünk: ez a túlélési ösztön...) de ez az egy alkalommal semmi nem használt. Annyit tanácsolt az őr: a női sorban kisebb a tömeg és a tülekedés.... Melinda álljon be a sorba és vegye meg mindkettőnk jegyét.
Igen, külön női és férfi sorok lettek a pénztár előtt kialakítva, konkrét vaskorlátokkal elválasztva.
Az előadás előtt másfél órával már tömeg volt, de a női részen még belátható nagyságú, hát Melinda beállt a sorba, és - le a kalappal - végigállta... én próbáltam szórakoztatni kintről. A jegypénztár nyitása előtt fél órával már így nézett ki a terep...
Az emberek persze itt is leplezetlenül bámultak bennünket... mondjuk itt meg is értettük, és csodálkoztam volna, mit keres ez akét külföldi egy hindi nyelvű előadáson. Végül fél órával az előadás előtt megjelent egy rendőr, aki a káoszt, egymás letaposását és a tömeghisztériát igyekezett megakadályozni. Aztán kinyitott a pénztár, és meglepően nyugodtan és kulturáltan lezajlott az egész. Emberek megvették a jegyeket és büszkén mutogatták, hogy "Sikerült!" a haveroknak. Melindának hála, mi is bejutottunk.
A műsoron levő szuperprodukció a Goolmal 3! volt, és íme a betétdalából készült klipp (Indiában minden sláger film betétdalként indul):
Maga a film, bár a nyelvi akadályok ellenére is teljesen értettük (értsd: nem túl bonyolult a sztori), de teljesen értelmezhetetlen volt... Valami fura szerelmi történet, meg tolvaj történet, meg testvértörténet - tulajdonképpen 3 film egyben, illetev egymás után hiszen a cselekmény egy szálon fut, amikor az egyik történet véget ér, akkor kezdődik a másik. Tom és Jerry-szerű poénok, 'vicces' karakterek (pl: dadogós srác, vagy a szem-düllesztős csávó) amelyeken már előre dől a röhögéstől az egész közönség. Néha a hangeffektek is jelzik, hol kell röhögni (mint a rajzfilmekben). Kötelező autósüldözés, és - autórobbanós jelenet, az autó felrepül majd sebészi pontossággal félbetörik és két irányba robban. És persze mindezek közben, a legváratlanabb pillanatokban, a kötelező ének- és táncbetét.
A film szünetében reklámokat és szolgálati közleményeket vetítettek. Általános iskolai írásvetítővel... :)
És ez pedig a kivonulás a moziból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése