A hegymászás után kocsiba ülünk és elindulunk Sri Lanka nyugati partja felé, utazásunk utolsó szakasza a Colombo-tól 20 km-re délre található tengerpart. Sri Lanka legszebb partjai egyébként egészen északon és délen találhatók, de az egyik veszélyes, a másik meg messze van (de a következő utazás során tuti hogy megnézem a déli partot, itt bálna-néző hajókázásokat is szerveznek). Hát itt zajlik le a vakációnk utolsó napja, amelyre csak úgy tudok visszagondolni, mint egy nap a paradicsomban:
Naplementére érünk Bentotába és elképedünk a látványtól, amely fogad bennünket. Tökéletes naplemente az Indiai óceán felett, a klasszikus giccses pálmafás part - az egész olyan, mint a power point slideshow-k, amelyeket e-maileken szoktak küldözgetni, szinte várom, hogy mikor csendül fel egy Celine Dion nóta.
Keresünk egy partmenti szállodát, megérzésre kiválasztunk egy középáras, nagyon szimpatikus helyet. Borozunk egyet a parton.
Koktélok és vacsora az óceánra néző verandán. Kiderül, hogy ez Bentota leghíresebb tengeri halas étterme, így én is lemondok a vega kajáról és bekapok egy homárt (amely persze baromi olcsó).
Vacsora után áthívnak minket a másik asztalhoz, kiderül, hogy a szálloda egyik pincére ma ünnepli a szülinapját, együtt ünnepel a 25 fős személyzet és a vendégek. Szürreális. (pláne amikor a szakáccsal koccintok és csacsogok a homárról.) Dobolás, iszogatás és tánc a teraszon.
Kókusz pálinka:
Aki a szobámat mutatta meg és aki a vacsorámat készítette el:
Reggel felébredek, lemegyek úszni egyet. A hullámok nagyok, de nem félelmetesek. Reggeli tornának megteszi.
Reggeli a verandán. Addigra már megszoktam, hogy Sri Lankán minden reggeli friss ananásszal, banánnal, mangóval és papajával indul, valamint frissen facsart papajelével, így már meg sem lepődök. Óriásit eszünk, közben a szálloda rezidens tehenét nézzük, ahogy a pálmafákról lepotyogó kókuszdiók között lavíroz.
Reggeli után sétálok egyet a szálloda környékén, fotózgatok. Kiderül, hogy a szállodánk is részt vesz a Sea Turtle Project-ben, amelyben óriásteknősök tojásaira vigyáznak, amíg kikelnek (egyszerre több ezer van náluk folyamatosan), majd vigyáznak a kikelt teknősökre, amíg 5 naposak nem lesznek, és aztán besegítik őket a vízbe. Pont aznap lenne egy óceánba kísérés, de a repülő miatt nem tudjuk megvárni. Hát ezért is vissza kell jönni.
A séta után másfél órás ayurvedikus masszázson veszek részt. Életem első masszázsa, annyira nem vonzott sohasem a dolog, de mostanra teljesen ellazultam és magamat kényeztető -üzemmódban vagyok. No meg nem ártana, ha újra tudnék lépcsőn lefelé menni (mindannyiunknak 3-4 nap volt, mire teljesen helyrejött a lábunk-térdünk).
Masszázs utáni fetrengés a tengerparton. Fürdés és ökörködés a hullámokban.
Itt bújnak meg a hintaágyaink:
Vacsora. Ismét a homárt választom. Lent a személyzet éppen strandröpire készül. Az egyik pincér egész nap egy hintaágyban aludt. Nehéz élet.
Leszáll a nap, ideje indulnunk a reptérre. April és Tyson félórát tanakodnak, hogy ne jelentsenek-e beteget és maradjanak itt még négy napot, bennem megszólal a kötelesség, menni kell. Gyakorlatilag itt bármennyit el lehetne tölteni, totálisan megáll az idő. Beszélgetek a többi vendéggel, vannak akik két napra jöttek és három hete itt vannak. Veszélyes hely.
Búcsú Sri Lankától. Evans átvisz minket Colombon, megnézzük a főváros főbb kerületeit a kocsiból, aztán irány a reptér, Dubai, irány a hajnali 5-ös érkezés utáni azonnali meló és a szerda délutáni státusz, de kit érdekel? A Paradicsom egy darabkáját úgyis magammal vittem, úgyis bennem van, még most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése