Péntek délután a hivatalos program végeztével kiköltöztem a puccos szállodából és átcuccoltam a hosztelbe, amelyet meg tudok magamnak engedni én is. Egy West-Kensigtontban található, 4 viktoriánus sorházból kialakított, egyébként nagyon szimpatikus hosztelben sikerült foglalnom ágyat (négyágyas szobában emeletes ágy felső része...). Persze elkapott a tavalyi USA-körutas hoszteles nosztalgia, a szobatársakkal rögtön összeismerkedtünk, az előző naphoz képest 10 évnek fiatalabbnak éreztem magam :)
A hosztel:
Este találkoztunk Natival!! Egész héten szerveztük, aztán csak pénteken jött össze, zűrös volt a hét. Illetve már gyakorlatilag egy éve arról levelezünk, mikor találkozunk, hát most sikerült. Nati pár hete férjhez ment, de az első férje akkor is én vagyok (Sziget 2009), és jellemző a kapcsolatunkra, hogy még egy másik férj is belefér a képletbe. Nati most legújabban kb. egy éve él Londonban (utoljára a Szigeten, az esküvőn találkoztunk, ehhez képest sem volt feszengős az újra - találkozás :))) és - azok kedvéért, akik ismerik - jól érzi magát, jól néz ki, tök jó munkája van és aranyos férje - tök jól van, tényleg.
Szóval találkoztunk és bevágtuk magunkat egy kínaiba, ahol is szószerint megettem egy negyed ropogós kacsát palacsintában, azóta is lelkifurdalásom van, amikor eszembe jut, és azóta is azon gondolkodom, hol találok Dubai-ban ehhez hasonlítható kacsát.
A kacsa:
Aztán bejártuk Nati szomszédságát, Notting Hillt és környékét (Bayswater és még egy harmadik, annak nem jut eszembe a neve), és ahogy írtam az előző bejegyzésben, iszogattunk, hisz muszáj volt ünnepelni. Már nagyon kellett egy óriás-beszélgetés és ez most határozottan megvolt.
Ez szerintem az objektív súlya, és nem a tequila miatt homályos:
Aztán persze Londonhoz híven bezártak a helyek korán és az utolsó bort Natinál ittuk meg. Végül így Natiéknál aludtam első este (a cuccaim meg a hosztelben). Nati férje reggel 6-tól 9-ig a konyhában ült és őrködött (a bejáratot figyelte, mert tudta hogy jön a futár és a csöngetésre felébrednék). Aztán amikor 9 környékén felkeltem, akkor ő fáradtan visszavonult aludni. Cuki. Teljesen meghatódtam.
Ez a "Nati mosogatás közben Edward-korabeli házakat nézegethet" című kép:
És ez pedig a "Fehér virág a nappali ablakában" című:
Aztán nekivágtam a nézelődésnek. Gyakorlatilag semmi terv nem volt, nem volt kipipálandó lista, vásárolgatni nem volt kedvem, csak sétálgatni akartam és "magamba szívni a hangulatot". Így elindultam Westminstertől....
.. és átsétáltam a Temze túloldalára...
... végigsétáltam a South Banken. Útközben belebotlottam egy használtkönyv-vásárba, a Nemzeti Színháznál pedig kültéri előadások mentek, ott nézelődtem egy ideig.
Elsétáltam a Tate Modern mellett, majd Shakespeare Globe színházáig, ahol 10 perccel maradtam le egy előadásról (majd legközelebb).
Ez azért már nem rossz séta, de gondoltam megyek még egy picit, így átsétáltam a Millenium hídon....
... a Szt. Pálba nem volt kedvem bemenni, viszont eszembe jutott, hogy a múltkor Klauval és Andival voltunk egy nagyon laza negyedben, és arra gondoltam, megkeresem, emlékem szerint Shoreditch volt az - így átsétáltam a City-n, aztán innentől kezdve össze-vissza bóklásztam és az épületek stílusa alapján próbáltam emlékezni, hogy két évvel ezelőtt télen hogy nézett ki az a sarok, amelyen bekanyarodtunk. Persze megtaláltam (Londonban inkább az ösztöneim / halvány emlékek alapján közlekedtem és ez teljesen hatékonynak bizonyult). Így Andi és Klau tiszteletére is felkerestem a Wieden & Kennedy irodát és mindkét bárt, ahol Ágival üldögéltünk. És persze igykeztem minél több grafitti-t lencsevégre kapni, hiszen zseniálisak.
Este nem tudtunk találkozni Natival, így 10 perc alatt szereztem magamnak last minute jegyet egy klasszikus csili-vili musicalre, a Hairt néztem és borzasztóan élveztem. Gyakorlatilag az egész közönség együtt énekelt, az utolsó jelenetben a színpadra is felmentek a nézők a színészekkel együtt táncolni, úgyhogy a hangulat megvolt.
Aznap este viszonylag gyorsan sikerült elaludnom.
Úgy alakult, hogy pont ezen a vasárnapon tartották a Notting Hill karnevált, amely, mint kiderült, Európa legnagyobb karneválja, évente kb. egymillió ember rója Notting Hill utcácskáit, és az első benyomások alapján nem rossz buli (bár megértem, hogy évről évre azért nem nyújt túl sok újdonságot). Az elv hasonló, mint a Rio-i karneválon, különböző iskolák vonulnak fel a produkciókkal, a nép pedig velük együtt rázza csípőjét ritmusra (bevallom én is vonultam egy ideig és ráztam a seggem, turistáskodás, na.) Sikerült az elejére odamennem, amikor még hozzá lehetett férni a felvonulókhoz és fotózni, később már óriási volt a tömeg. Most elég sok fotó következik de így is kb. 200 kép közül szűkítettem, ezeket muszáj feltöltenem!!
Anyuka és gyerekek késésben:
Dobáljuk a festéket mert az vicces:
Minden második háznál vagy piát/sütit árulnak, vagy sütögetnek az élelmes helyiek:
Délután találkoztunk Natival, addigra pont eleget is láttam a karneválból (ő pedig már látta párszor és annyira nem vágyott az ideire), így beültünk ebédelni az egyik "kedvenc helyünkre" az első estéről.
Utána egy jó séta a karneválon kívüli területen, ....
... és a Hyde Parkban, ahol elképesztően magas a madár-koncentráció (többek között a királynő hattyúi) ....
... Zen pillanat a szavannán... legalábbis a park Afrikára emlékeztető részén:
... aztán búcsú, pakolás, Heathrow-ra rohanás és utazás. Szuperjó volt Natival találkozni és remélem hamarosan ismét, itt is, ott is.
A hajnal már az Öböl felett ért, a kép alján látni, ahogy a felhők alól kikandikálnak a tüzek - fénypontok (kőolaj-fúrótornyok):
Aztán a reptérről a munkába. Vissza a hőségbe, a Ramadanba, a mindennapokba - amelynek szintén örültem. Mindig meglep, mennyire szeretek itt lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése