Omán zseniális hely. Hihetetlen természeti látványosságok, történelmi emlékek, még az UAE-nél is kedvesebb-mosolygósabb emberek... nagyon élveztem az ománi hétvégét, és így egy héttel később, a fotókat nézegetve is újra elkapott a kaland izgalma...
Csütörtökön késő délután sikerült elindulnunk; a csapat dubai-i része (Huzefa, Sandra, April, Tyson, Fred és én) Al Ain-be utazott, ott találkoztunk össze Nick-kel, akinél az első éjszakát töltöttük. Al Ain egy oázis, amely Abu Dhabi emirátushoz tartozik, ám közvetlenül az ománi határ mellett található, így kb. 200 kilométerrel így is előnyben voltunk, amikor másnap Ománba indultunk. Este körbenéztünk Al Ainben, amely elviekben egy álmos városka a sivatag közepén, de gyakorlatilag mindenki kint volt az utcákon - készültek az emberek a másnapi Eid ünneplésre. Több ismerősöm is lakott itt Al Ainben egy ideig, hát nem tudom, hogy hogy nem őrültek meg, itt gyakorlatilag semmi sincs (vagyis: van két szálloda, összesen 3 bárral).
Mecset a főtéren:
Tipikus belvárosi utca... hát nem egy Las Vegas:
A biztosító felirat alatt igazából hentes található, és valamiért éppen 20 ember nézte, ahogy egy kecskét daraboltak (gondolom más szórakozás épp nem adódott):
Baghdad modern saloon... az amerikai hadsereg hivatalos fodrászata :)
Nem tudom, feltűnt-e a képeken... egy szem nőt nem láttunk az utcán. Bámultak is rendesen (és leplezetlenül) Aprilre és Sandrára a társaságunkból.
Szóval Al Ainben aludtunk Nick lakásában, és innen indultunk másnap hajnalban Ománba. Reggel ébredés után igencsak meglepődtem, hisz maga az oázis kb. az épületig ért - úgy nézett ki, mintha csak a kerítés akadályozná meg, hogy teljesen átvegye "az uralmat". (Ez persze erős túlzás, keményen öntözni kell soronként a pálmákat - de mégis furcsa, hogy a város központjában található épületünkig ér.) Sajnos csak koszos ablakon keresztül tudtam fényképezni:
A fenti képen látszik, hogy már itt elkezdődik a Hajar - az elképesztő hegység, amely végigfut az Emirátusok és Omán északi felén, és egyik pillanatról a másikra emelkedik ki a sivatagból. Az utazás elején aztán folyamatosan fotóztam, ahogyan közeledünk a Hajarhoz. A fotók egy részén ezentúl látszódni fog néha egy vagy két sötét paca, ez a kocsi ablakán a 3M logo...
Aznap reggel kihasználtam az odavezető utat, hogy kiolvassak minden lehető Omán útikönyvet, hogy utána a hétvége során edukálhassam a többieket... Omán történelme nagyon érdekes, fénykorában az Ománi Szultánság Afrikától (Zanzibár) egészen Indiáig (mai Goa) ért, aztán a portugálok elhódítottak amennyit csak tudtak. (Egyébként a mai Omán sem pici - onnan, ahol mi voltunk, az ország déli része több, mint ezer kilométerre található, és ott szubtrópusi éghajlat van, teljesen más a növény- és állatvilág is.) Omán - mind építészetileg, mind az emberek és öltözködésük tekintetében- megtestesíti, ahogy az 1001 éjszaka meséinek helyszínét elképzelem (a következő bejegyzésekből és fotókból kiderül majd, miért is), így nem lepett meg annyira, hogy Szinbád, aki történelmi személy, ománi volt. Omán jelenlegi szultánja úgy került hatalomra, hogy 1970-ben lábfejen lőtte, majd Londonba száműzte édesapját. Azóta úgy modernizált, hogy a hagyományokat ne sértse- így Ománban a táj érintetlennek tűnik, miközben az infrastruktúra, utak, stb. irigylésre méltók. Így sok szempontból Omán sokkal "organikusabban" fejlődik, hiszen a hagyományaira épít - és így a turizmusa is egyre jelentősebb. A nép isteníti Al Qaboos szultánt, és szurkol, hogy minél tovább éljen, ugyanis nincs utódja.... se felesége, se gyereke - tulajdonképpen GCC-szerte ismert tény, hogy Omán szultánja meleg. Mi mindent megtud az ember az útikönyvekből :)
Az út során mi Omán északi részét jártuk be (amely a térképeken Nyugat-Hajarként ismert), és Muscatig mentünk le. Az első két napot a hegyekben töltöttük, majd a végén mentünk le a városba. Eid lévén folyamatosan találkoztunk ünneplő helyiekkel, lásd az alábbi kipöccent kislányok (az Eid a megtisztulás ünnepe is, így ilyenkor mindenkinek új ruhát kell venni-varratni):
És a dishdashás kisfiúk - nem engedték, hogy közelebbről fényképezzem őket. Az omániak viselete különbözik az UAE-belitől: a nők sokkal színesebben öltöznek, a férfiak a szokásos egyszínű dishdasha mellett színes fejfedőket hordanak ( a következő postokban lesz több fotó is).
Eid lévén, többen is vágtak kecskét. Több helyen is láttunk a kövekre száradni "kiteregetett" , lenyúzott kecskebőrt, mellette szépen sorban az állat belsőségei. Itt csak egy egy láb-maradékot mutatok :)
A fenti pár kép egyébként már akkor készült, amikor megérkeztünk az első kirándulásunk helyszínére, a Wadi Damm-ba - erről a következő bejegyzésben számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése