Első kirándulásunk helyszíne a Wadi Damm. Tavaly már voltam egyszer wadi-túrán és írtam róla- a wadik mély völgyek (kanyonok), amelyet kis folyócskák vágtak a sziklába (maga a Hajar-hegység teljesen kopár, sziklás, nem tudott rajta talaj kialakulni, így sokszor Mars-beli táj hangulata van). A folyócska sokszor még most is látható, vízesésről vízesésre lehet követni. Az itteniek imádják a wadi-túrákat, egy ideig terepjáróval lehet bennük közlekedni, aztán pedig gyakorlatilag sziklamászássá válik a kaland. Ha elered az eső, akkor viszont menekülni kell, mivel szűk a völgy, a folyó gyorsan megárad - tavaly fél óra alatt 8 turista fulladt meg, amikor megeredt az eső.
Azt hiszem, a csapatunk mélyen alulbecsülte a feladatot, kb. azt hittük, sétálunk egy fél órát, páran közülünk flip-flopban indultak neki, én vittem a nagy fényképezőt, csak úgy, tok nélkül, még azon is beszélgettünk, vigyük-e a hűtőtáskát, hogy majd a végén piknikezünk. Aha.
Az elején még sétálgattunk a völgyben... (délután 1 körül, kb. 38 fok)...
.. majd egy idő után megnőttek a magasságok és mélységek, és durván leszűkültek a továbbhaladási lehetőségek. Így csak úgy, flipflopban, nagy fényképezőgéppel és hálistennek hűtőtáska nélkül, elkezdtük magunkat köteleken felhúzni, sziklákon mászni, szakadékokon átugrálni, izgalmas volt. És nem kicsit kimerítő.
Ez itt már a túra végállomása, a legfelső vízesés, amelyből növények nőttek ki. Azok a túloldalon is a csoportunkhoz tartoznak...
A Wadi-túra után piknikeztünk egyet. A wadi bejáratától nem messze találtunk egy nyugis helyet az ebédhez:
Itt fürödtünk végül, egy vízesés mellett (amelyet a képen eltakar a benyúló szikla):
És már az úton visszafelé:
A visszafelé úton Huzefa, aki térdműtét előtt három nappal tette meg ezt a kétórás sziklamászást, már teljesen kivolt, így kitaláltuk, a folyón leúszik. Csak annyi volt a gond, hogy indiai lévén nem tud úszni... így April hátán tette meg az út utolsó szakaszát... nem győztem fotózni a mentőakciót:
A Wadi-túra után piknikeztünk egyet. A wadi bejáratától nem messze találtunk egy nyugis helyet az ebédhez:
A mellettünk levő hegyen az alábbi építményeket vettük észre. Mint kiderült, ezek úgynevezett méhkaptár sírok, kb. ötezer évesek, és az Unesco - világörökség részei.
Ahogy elkezdett sötétedni, elindultunk estére kempingező helyet keresni, útközben hangulatos városkák és erődök (Oman tele van erőddel, régen fontos védelmi funkciót láttak el) mellett mentünk el.
Hogy végül hogy találtuk meg az esti kemping-helyünket, arról bővebben a következő bejegyzésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése