Rengeteg mindenről kell beszámolnom, nagyon el vagyok maradva... remélem ma sikerül pótolnom az elmaradásnak legalább egy részét (ha már Ramadan munkarend szerint dolgozunk, legalább tudok egy délutánt a blogra szánni).
Szóval:
Két hete Londonban jártam! :) És egy kerek hetet töltöttem ott, először munkával, aztán lazulással- ez utóbbit péntek estétől vasárnap estig. Nati finoman utalgatott arra, hogy túl hosszúak a blog bejegyzéseim, így kettészedem a hetet és most először a melós hétről számolok be.
Már régebben írtam, hogy lesz egy globális projektem, azaz egy feladat, amelyet mint régió mi fejlesztünk és én koordinálok, azonban a kitalált megoldások és kampányok mindenhol felhasználhatók lesznek a világon, ahol igény van rájuk. Persze örültem neki nagyon, hiszen jó kihívás, jó lehetőség szorosabban együttműködni a londoni (globális) csapattal stb. És hát annak is örültem, amikor kiderült, hogy a projektet hivatalosan elindító egyhetes workshop Londonban lesz és hivatalos vagyok rá, az igazgatómmal és a regionális kreatív igazgatónkkal együtt.
Odaúton persze elkapott a "Londonba megyek" szokásos izgalom, amely mindig elkap, ugyanakkor tök érdekes volt rádöbbenni, hogy ezelőtt, amikor Budapestről mentünk hosszú hétvégézni, London "mennyire más" volt, míg most inkább az kapott el, "mennyire olyan, mint Budapest" - hiába, Európa Európa, és kellő távlatból ez sokkal egyértelműbb. Ettől függetlenül újra felfedeztem a teljes káoszt minden saroknál, amikor nem tudom, merről jön majd az autó, a hosszú feliratokat, a sznob londoni kiejtést ( + a "gorgeous, beautiful, spectacular és a CHEERS" szavak indokolatlan agyonhasználatát), a parkokat, jópofa házacskákat és a felhőket az égen: nagyon élveztem, na.
A hotelünk abszolút központi helyen volt, közel az irodához is, így minden nap sétáltunk egy jót, át a Soho-n (amely reggel nagyon nagyon más...) az ügynökséghez. Andy-vel, a kreatív igazgatóval tök jól elvoltunk - Sanjay általában külön mozgott. A fenti kép az első esti séta után készült egy pub ablakából. Pubban utána is minden egyes nap voltam a héten, hiszen a G2-sok ott is egy sörrel zárják a napot (meg is beszéltük Andy-vel, hogy kár hogy itt nem). Annál izgalmasabb volt, hogy én tartottam magam a fogadalmamhoz, hogy Ramadan alatt nem iszom, így minden pubban limonádét ittam ("3 pints of Guiness please, 5 lagers and .... (körbenéz majd szinte suttog a londoni kollégám) ... one lemonade.") Elterjedt a pletyka is hogy muzulmán vagyok de aztán kiderült hogy mégsem :)
A nem iszom- fogadalmat egyébként nagyon becsületesen tartottam, három kivétellel amikor viszont muszáj volt inni és így nem tekintem "botlásnak": 1. Jamie Oliver olasz éttermében inkább nem bort inni az isteni kajához lett volna bűn, 2. a hetet lezáró csapat-vacsin pezsgős koccintás - kötelező, 3. Nati péntek este közölte, hogy ő hónapok óta nem ivott és rám várt hogy tisztességesen kirúgjunk a hámból (de ez már a következő bejegyzésben...) - ezen kívül végig józan voltam... és bevallom, már iszonyúan várom a Ramadan végét!
A szállodánk, St. Martin's Lane, Sanjay kedvenc helye, zseniális és egyébként erősen Kent-érzetű hely. Utálom a szállodás beszámolókat, de most nem bírom ki hogy ne osszak meg egy-két fotót.
Maga az épület kívülről szocreál-hangulatú:
Belül viszont nagyon izgalmas a design, a színek és nagyon szimpi az egész hangulata, a lift dekorációjától kezdve a személyzet beszédstílusáig.
A lobby egy része:
A folyosó narancs színben izzott. Szerintem a takarítók pár év alatt megvakulnak:
A szoba teljesen letisztult, nyugis, fehér (iPod dokkoló is az alapfelszerelés része és ezt nagyon értékeltem), kivéve a belülről megvilágított íróasztalt...
Na ennyit a hotelről és elnézést, ritkán izgulok rá egy szállodára de ez nagyon tetszett.
Maga a munka-részét a hétnek is borzasztóan élveztem. A workshop célja az volt, hogy az egész projektet egy nagy ötleteléssel indítsa, hiszen a hozott megoldások akár hosszútávon is befolyásolhatják a márka-stratégiát. Így külön erre a meetingre Londonba utazott a kelet-európai regionális igazgató, a nyugat-európai regionális kreatív igazgató, az ázsiai kreatívigazgató, persze Andy, a Közel-Kelet és Afrikáért felelős kreatív igazgató. Ott volt még a globális csapat, Sanjay - és én. És ott ültem és egy héten keresztül, brainstormingoltam ezekkel az emberekkel, és nem egyszer eszembe jutott, hogy basszus, ez már valami. Hogy ide el kellett jutni.
A brainstorming terepe (lebutítottam a képeket, remélem semmi sem maradt olvasható...):
Maga a workshop pontosan úgy zajlott, ahogy annak zajlania kell: az első nap átbeszéltük a feladatot, a hosszútávú stratégiát, a jogi korlátokat stb. - majd átnéztünk többszáz releváns példát más termékkategóriából, megbeszéltük mi miért jó, miért nem jó stb. Másnap "inspirálódtunk", egy fél napot azzal töltöttünk, hogy a csapat egy része a Reklám-múzeumba ment, a másik része pedig a Design múzeumba (én az utóbbiba, hihetetlen izgalmas volt - semmi olyasmit nem láttunk, ami közvetlenül felhasználható lett volna, lásd alsó fotók, mégis 20-30 ötlet- postittel mentünk vissza az irodába). Aztán két nap moderált ötletelés, nemcsak úgy belevágunk aztán kinek mi jut eszébe, hanem egyik feladat a másik után, hogy beindítsa az agyakat (ezeket a feladatokat mindig a globális stratégiai tervező moderálta). Csütörtökön látogatott meg minket az ügyfél - regionális és globális - körbevezettük a szobában, bevontuk őket egy ötletelős játékba, hogy mindenki magáénak érezze a projektet. Csütörtök este közös teambuilding vacsora, majd pénteken összefoglalás, következő lépések stb. - nagyon profi volt az egész.
Esténként, az egyébként hihetetlenül intenzív napok után persze összejött a csapat egy sörre (én limonádé...) majd vacsorára vagy komolyabb iszogatásra, így egész jól megismertem a csapatot. Nagyon jó fej emberek egyébként és már nagyon kellett egy pozitív benyomás a network-ről.
Hát, így zajlott a hét munkás része, így kellően lelkesen láttam hozzá a hétvégéhez - amely a következő bejegyzés témája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése