2009. október 9., péntek

Heti összefoglaló

Ez a hét is annyira gyorsan elment, hogy szinte ijesztő. Mindenki mondja egyébként, hogy vigyázzak, Dubai-ban nagyon gyorsan megy az idő, de miért van ez így?

Tudom, tudom, több mint egy hete nem írtam. És sajnos nem is az időhiány a kizárólagos oka... ellustultam egy picit, ez a helyzet. Most is úgy láttam hozzá, hogy "na jól van, nem halogatom tovább, elkezdem írni ezt a sz@rt...." Ugyanakkor motivál, hogy ez az első olyan bejegyzésem, amelyet az erkélyről írok, ugyanis az idő egyre fantasztikusabb. Kellemes nyári este van... még egy sört is bontottam a tiszteletére.

Múlt pénteken írtam talán legutóbb? Az alábbiakban rövid szösszenetek, mik történtek velem a héten...

Szombat este elmentem egy újabb, "külföldiek Dubai-ban"típusú találkozóra (ez a Social Circles Dubai, akikkel hajókázós iftarra is mentem.) Ez most egy sörözős-biliárdozós, teljesen laza este volt. Egy egészen fura helyen volt (mintha egy ötvenes évekbeli amerikai biliárd klubot egy század eleji angol golfklubbal ötvöztek volna), de legalább közel volt hozzám. Hát egy estének jó volt, bár nem volt fergeteges a hangulat de legalább volt valami programom aznap estére is (ennél a résznél nem ciki elérzékenyülni...). De legalább megismerkedtem pár új emberrel, egy amerikai sráccal, akinek júniusig másfél millió dollárt érő vállalata volt Colorádóban, de a válság miatt tönkrement, és most üzleti tanácsadó itt és Szaudiban, de aki csöppet sem győzött meg üzleti tudásával, viszont annál több szellemes idézetet tudott Donald Trumptól. Volt egy indiai csávó, aki mindenáron SMS marketing megoldást akart eladni nekem, és az istenért nem hitte el, hogy tényleg nem érdekel. Volt egy koreai csaj, akit azonnal hajlandó lettem volna feleségül venni, ha ezt nem tette volna meg előttem egy francia pasas, pont két héttel ezelőtt. És végül beszéltem egy ausztrál csajjal, aki felállította az anamnézisemet, miszerint
- Az első 6-8 hónapban utálni fogom Dubai-t, mert hogy mennyire igazságtalan, kizsákmányoló hely (fact). A második évben imádni fogom, hogy itt minden "milyen jól működik" és hogy milyen jó életem van itt.
- Az első évben nem fogok jól keresni, és az a pénzem is az otthoni hitelek kifizetésére megy majd (fact). A második évtől egyre jobban fogok élni, még akár spórolni is tudok majd.
- A harmadik évben rájövök, hogy ez az egész élet teljesen értelmetlen és ha most nem húzok el, akkor soha. Állítólag a fiatal külföldiek többsége kb. 2-3 évet marad...

A héten rengeteget használtam az RTA-t. (BKV) Egyrészt érdekel, hogy tudok busszal, metróval közlekedni, másrészt reggelente mindig a kolléganőm visz be dolgozni, ami nagyon kedves tőle, de egyre nehezebben tudom elviselni őt és az tuti, hogy nem fogom már sokáig tolerálni a napi félóra panaszkodást. Szóval metróztam többször is, sőt rájöttem, hogy itt az egyik már megnyitott metrómegállóból vannak "feeder" buszok a Marinaba, amelyeket összehangoltak a metróval, tehát leszállok a metróból és pont elérem a feeder buszt, ami a házam előtt tesz le. Az egészben az a necces, hogy a munkahelynél még nagyon nem nyíltak meg az állomások, így a már régebben említett 20-30 perces séta még mindig igaz. Ami egyébként nem baj, már megszoktam, ha ráérek. Ha sietek, akkor nem nyerő. Találkoztam már ellenőrrel is a metrón! Kis ketyerét tart a kezében, amellyel beszkennelni a mágneskártyámat, hogy lehúztam-e az út elején. Az nemzetközi törvényszerűség, hogy az ellenőrök nem mosolyognak? Az eddigi összes tapasztalat alapján arra számítottam, hogy "Excuse me Sir, Good evening Sir. Can I have your card Sir? Thank you Sir". Ehelyett: "Card!" Lehet hogy nyelvi korlátok voltak... de sokkolt a dolog, honestly.

Egyszer hazabuszoztam is az irodából . Ez is úgy indult, hogy el kellett mennem taxival az adott busz állomásához, ami kb. 10 perc. Onnan pedig teljesen szuper volt a dolog, fél óra út, ráadásul valami 3 dirham ( a taxival együtt 15 AED volt a költség, vesd össze 50 AED a taxira). Volt a buszon egy német hölgy, szemmel láthatóan turista. És hát annyit összeszerencsétlenkedett, ötször megkérdezett, hogy hol kell leszállnia, a Burj Al Arabtól már mindig jelezni akart (az kb félúton, 15 percre van a Marinától), majd végül, amikor nagy megkönnyebbülve leszállt, vidáman odakajabált a szemmel láthatóan indiai buszsofőrnek, hogy "SUKMAN!" (arabul akarta azt mondani, hogy köszönöm, shukran). Na szóval az egész story lényege, hogy annyira furcsa volt teljesen bennszülöttnek érezni már itt magamat.

A hét tele volt fontos banki ügyintézésekkel. Az egész bank história még anno úgy indult, hogy bejött két bank képviselője bemutatkozni, bemutatni a csomagjaikat stb - hogy az ő bankjukat válasszam (ez az a két bank, amellyel a cégem szerződésben áll, ezért azt javasolják, a többinél az átutalt fizetésem a központi bankon keresztül jön és 3-4-5 nap késéssel). Állítólag az HSBC itt teljesen kritikán aluli úgyhogy a helyi játékos, a Bank of Emirates - National Bank of Dubai rövid nevű bankot választottam. Jött a "személyi bankárom" (aki utána közölte, hogy ha valami új terméket, hitelt stb akarok venni, akkor őt hívjam. Ha problémám van, akkor a call centert.) kitöltöttünk egy őrült hosszú nyomtatványt, majd elment. Ez egy csütörtöki nap volt, azt mondja, két nap az ügyintézés tehát jövő csütörtökön meg is lesz a bankszámla. A következő héten valamelyik este kapok egy SMS-t a személyes mobiljáról, kedves Sir, ez a bankszámlaszáma: xyz. Mondom köszi, és akkor most mi van... Végül ezen a héten megkaptam a bankkártyámat. Futárral. Aktiváláshoz fel kellett hívni a call centert, amelynek a száma nem az, ami a levélen van, hanem amelyet Nasir felírt nekem a névjegy hátoldalára. A call centerben biztonsági kérdésekkel kellet beazonosítanom magam, mikor születtem, melyik fiókban kötöttem szerződést stb. Az utolsó kérdés így hangzott: Hol állították ki az útlevelét? Mondom Magyarország. Nem, azon belül. Budapest. Nem, nem jó a válasz. Hajlandó vagyok válaszolni még 10 kérdésre, hogy beazonosítsanak? Persze. Miután ez sikerült, elárulta a választ: NYILVÁNTARTÓ HIVATAL. (tényleg ez van az útlevélbe írva, mint utólag a röhögőgörcsöm mellett leellenőriztem) Öröm volt hallgatni, amíg kiolvasta. Aztán nem működött a netbankom, el kellett mennem egy bankfiókba beállítani, az se volt semmi, meg kiderült hogy az én kártyámat nem használhatom internetes vásárlásra, bár pont ezért kértem Visa classic-ot stb - nem semmi itt a banki ügyintézés. (és amikor a call centerben ötödjére hallod azt hogy "hope you are having a great day Sir, how may I help you Sir? ... Sorry I will have to forward your call to another colleague Sir for this request. Before I forward your call, Sir, is there antything else I can help you with, Sir?" kitéped az összes szőrödet, az garantált.)

A héten volt céges "buli" is (ha lenne háromszoros idézőjel, azt használnám.) A G2 vezetője, az indiai főnök, elhívott minket a golfklubjába sörözni. Állítólag drágább, mint az angol golfklubok. Heti 3-4-szer jár ide. No komment. (ez már tradíció, hogy én pancser vagyok, amikor fizuról van szó.) Nem semmi kis hely egyébként, nem lehet kis kihívás olyan zöld gyepet ápolni a sivatag közepén. És feelinges is, elhagyod a felhőkarcolókat, elmész egy építkezés mellett, ahol párszáz indiai, bangladesi munkás izzad négy műszakban, és rögtön mögötte van a Montgomery golfklub zöld gyepe, este reflektorokkal kivilágítva, ahol a konyhán állítólag egy Michelin 3 csillagos séf ügyködik.

Fura este volt egyébként. Az látszik a csapaton, hogy szeretnénk magunkat jól érezni együtt, de annyira azért nem megy jól. Az ausztrál csaj túl sokat ivott és csak arról mesélt, hogy ez a Dubai a világ legszarabb helye, és hogy Sidney semmi máshoz nem hasonlítható. A "nagyfőnök" megint savanyú képpel ült egész este (mindig ezt csinálja. összehív egy ilyet aztán látványosan nem érzi jól magát meg zavarja a cigifüst meg jujj de nagy a páratartalom, teljesen leizzadt, menni kell haza zuhanyozni). ott volt az egyik regionális kommunikációs igazgató, aki egész egyszerűen egy agresszív állat (félig palesztin, félig libanoni egyébként és egész ijesztően néz ki), és egész nap üvölt a kreatívokkal az irodában, stb stb. Na de a pozitívumokat is: ott volt a közvetlen főnököm, aki nagyon nagyon aranyos, és bár cseppet sem érdekli ez a munka, beleadja a szívét-lelkét és őt tényleg nagyon bírom. Meg ott volt a kreatív igazgatónk is, aki egyszerre annyira zseniális és emberi és közvetlen, hogy le a kalappal előtte.


(balról jobbra: savanyúképű ausztrál csaj, agresszív csávó, mögötte a kreatívigazgató felesége, utána Nassim, a közvetlen főnököm, utána az indiai főnök barátnője, sörrel Andy, a kreatív igazgató, nem látszik a feje a nagyfőnöknek, jobbra elől Ziad, egy art director, akit bírok, bár amikor sürgősen le kell valamit adni és ő fél órája azon gondolkozik, ma inkább csípőset enne, és indiait rendeljünk, vagy esetleg egy jó libanoni párolt bárány rizzsel? - akkor kevésbé kedvelem, hátul a montgomery golfpálya gyakorló gyepe- "the Academy").



Csütörtök este shoppingoltam egy óriásit. Már óriási szükségem volt rá, kb. 4 inggel és 3 pólóval jöttem ide, így már szinte kialakult a heti rutin, melyik nap mit veszek fel... most végre pénzem is van/volt :) , és nekivágtam a Mall of the Emirates-nek, ahol vettem fülhallgatót ipodhoz, cipőt, inget, pólót, papucsot, papucsot, pólót, pólót, parfümöt. Úgyhogy most boldog vagyok. Azért megdöbbentett, hogy semmivel sem költöttem többet, mint amennyit otthon költöttem volna erre, sőt. És az itteni fizukhoz viszonyítva... Egyébként már mindenhol a téli kollekciót nyomatják és fura érzés bemenni a 35 fokból a kötöttpulcsis-télikabátos-sapkasálkesztyűs próbababák közé. Hát gondolom, ez is az élmény része.

Tegnap egész nap (túlzás, kettőkor keltem) strandoltam. Már kibírok több mint fél órát is a napon fetrengve! (Parov Stelar sokat segített ebben. Köszi Vill). Este pedig elmentem egy steak házba a házam aljában, és ettem egy istenit. Annyira rá vannak gajdulva a customer service-re, hogy a számlával együtt kihoztak egy palmtopot, és azon végignyomtam egy elégedettségi felmérést. Egy kérdésre volt negatív a válaszom, "meglátogatta Önt a manager az asztalánál a vacsora közben?" mire nem volt a válasz. Rá két percre megjelent a manager, és megkérdezte, minden rendben volt-e, meghívhat-e egy italra...

Tegnap este kimentem az erkélyre cigizni, és találkoztam az egyik lakótársammal, aki "rendezvényes" de mindeféle fura projektjei vannak. Beszámolt a legújabb projektjéről, amelytől teljesen belelkesedtem én is. Persze totál titkos még (elmondom hát mindenkinek... klasszikus esete), lassan elkezdik átadni a "The World" szigetcsoport egyes szigeteit, elkezdik rájuk építeni a villákat. Emlékeztetőül:


És a srác azt a megbízást kapta, hogy Hollandiából csináljon egy nagy buliszigetet. klubok + bulis tengerpart. Most még úgy néz ki a hely, mintha a Holdon sétálnál (mindenfelé kis szigetek, amelyeket a tengerből "martak ki") jövő áprilisra egy teljes buli sziget lesz, odavezető diszkó-hajókkal, stb. Teljesen be volt zsongva a srác, hogy ez mennyire izgalmas, és tényleg az. Rögtön eszembe jutott, de kár, hogy Calin Dani nincs itt, ő szerintem gyilkolna egy ilyen melóért...

1 megjegyzés:

  1. Nekem is egyből Calin ugrott be, amint olvastam a buliszigetet. :-) És a képen, hihetetlen, de mindenkiről ránézésre meg lehetett mondani, hogy jófej-e vagy sem - teljesen passzolt a leíráshoz! Parovnak van egy új albuma, bár még én sem hallgattam meg. Majd referálok, és ha jó, karácsonykor megkapod ;-)

    VálaszTörlés