Akram egyik kedves ismerőse férjhez megy, velem is találkozott már egy párszor és a vőlegényét is ismerem, így engem is meghívtak az eljegyzési partira. Természetesen teljesen rá voltam zsongva a dologra, ez az első igazi egyiptomi ünneplés, amelyen részt vehettem.
Az eljegyzés és házasság Egyiptomban - ahogy az arab világban mindenhol - komoly dolog, és az esemény kapcsán sokat beszélgettem Akrammal a helyi szokásokról. Mint megtudtam, az egyiptomiak nem csak úgy "randizgatnak", persze a férfiaknak vannak kapcsolataik meg csajaik, de azokból jellemzően nem lesz házasság. Amikor férfiként megismersz egy nőt, aki tisztességes családból származik, és maga is tisztességes (értsd: szűz, a nőktől ugyanis ez elvárás), találkozol vele egyszer, kétszer... maximum a harmadik találkozáskor tisztáznod kell, hogy Te most csak haverkodsz, vagy "potenciális házasságkötés" céljából találkozgatsz vele. Hogyha az utóbbi, akkor a lány eldönti, hogy folytatni akarja-e a találkozásokat vagy sem. Hogyha igen, akkor egészen addig randizgatnak, persze végig "tisztességesen", amíg mindketten meggyőződnek arról, hogy ez a házasság működhet. Útközben megismerkednek a szülők, és beindul a gépezet... amelynek a végén vagy szakítás, vagy házasságkötés van. Az egész folyamat nagyon gyorsan lezajlik, és katalizálja a testi kontaktus hiánya.
A Farah a házasság megünneplésének egyiptomi formája, ez maga a buli, amely mind eljegyzéskor, majd tetszőleges idő elteltével a házasságkötés alkalmából is lezajlik. Kérdezgettem Akramot, mik a szokások az ilyen farah-kon, hogy kell viselkedni, stb. (hisz sejtettem, hogy én leszek kb. az egyetlen nem-egyiptomi), mire Akram közölte, hogy nincs ebben semmi különleges, mindössze arra figyeljek, hogy ne pusziljam össze-vissza a lányokat találkozáskor mint ahogy általában, mert hogy Egyiptomban a kézfogás az elfogadott üdvözlés... :)
A buli egy arab étteremben volt, múlt péntek este. Mubarak az eljegyzés előtt egy órával mondott le, így gondolom el tudjátok képzelni az energiát, a határtalan örömet, amely az egész bulira jellemző volt - ilyen intenzív ünneplést már régóta nem éltem meg. Körülbelül így zajlott a buli:
- Megérkezünk este 9 körül, öltönyben, nyakkendőben, nagyon formális a rendezvény.... halk háttérzene szól, az emberek az ifjú pár körül állnak és gratulálnak. Én azon gondolkodom, hogyan lesz ebből buli, egy csepp alkohol nélkül.
- Otthon hogy zajlik egy buli? Az emberek elkezdenek inni, majd amikor már elég spiccesek vagyunk, elkezdünk lassan táncolgatni, miközben folyamatosan "utántöltünk". Itt? Félelmetes, hogy ezek az emberek hogy tudnak mulatni alkohol nélkül. Megszólal a "habibi" zene (klasszikus arab slágerek), kb. fél tíz van. Egyik pillanatról a másikra felpattan mindenki, odarohan a tánctérre, és elkezd tombolni. Nem egész fél órája vagyok ott, még szinte egy pohár vizet sem ittam, és már zajlik az őrjöngés. Mintha egy flashmob résztvevője lennék.
- Így néz ki a tánctér, a buli kezdete után 5 perccel:
- Nem, én pia nélkül nem tudok táncolni... pláne nem ilyen zenére... kábé két percig tart talán ez a blokk, majd rájövök, hogy csak csípőrisza - csípőrisza - taps - taps, a riszálás nem megy annyira jól, de tapsolásban verhetetlen vagyok. Rá tíz percre már ugyanúgy vonatozok - színjózanul - ahogy otthon hajnali kettő környékén.
- Érdekes a tánctér dinamikája. Két kör alakul ki, a lányok-nők körbeveszik a menyasszonyt és ott táncolnak, mi a vőlegény körül táncolunk. Nem értem, miért, de minden férfi a zakóját emelgeti - nyitogatja teljesen begyakorlott mozdulatokkal. Később rákérdezek, és megtudom, hogy így vágnak fel egymás előtt, ki hogyan tudja tekergetni a csípőjét. Az ifjú párnak végig a tánctéren kell lenniük, szerencsétlenek az este végére totálisan kipurcannak. A két kör néha összeáll egy körré, ez mindig akkor történik, amikor a női kör kinyit, és a menyasszony a leendő férjével táncol. Aztán újra nemek szerint táncolunk.
- Az este folyamán néha benyomnak egy-egy nemzetközi slágert is (mondjuk hiphopot, így ezzel sem vagyok túlságosan kisegítve). Többek között arra emlékszem, mennyire röhögtem, amikor a "give me a tequila" refrénű slágerre nyomtuk, továbbra is színjózanul (asszem ekkorra már bennem volt egy merész ananászlé).
- Van az a tipikus mozdulat, amelyet a lányok nyomatnak folyamatosan - olyan mintha azt énekelnék hangosan, hogy "lululululu", miközben a kezükkel csőrt formálnak. Rákérdezek, hogy ez mi. Így fejezik ki, hogy örülnek. Tetszik nekik, hogy le-luluzom a dolgot.
- A tánctéren óriási tombolás, ugyanakkor rend, egymás iránti tapintat és tisztelet. Természetesen senkinek sem jut eszébe letaperolni a lányokat, a dohányosok kimennek a ház elé cigizni stb - hihetetlenül civilizált, ahogy az egész buli zajlik.
- Mubarak lemondása tiszteletére mindenki a zászlóval fényképezkedik, és persze óriási a boldogság.
- 11 környéként kezdünk el vacsorázni. Ekkorra már nem érzem a lábamat. Lelkifurci nélkül esem neki a büféasztalnak.
- Lezajlik a hivatalos eljegyzési ceremónia, amikor a fiatal pár ezeken a külön székeken ülve gyűrűt cserél. Cukik.
- Vacsora után még egy kis beszélgetés, rövid táncolgatás - már közel sem ugyanannyi energiával - majd 1 körül mindenki hazamegy. Hatalmas buli volt.
- Otthon még ébren van a két couchsurferem, és velük pótolom az elmaradt iszogatást....
Eszméletlen jó buli volt, de tényleg. Le a kalappal, hogy ezek az emberek hogy tudnak mulatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése