Szóval még akkoriban, amikor a Golden Sands szállodában laktam és rengeteget TV-ztem. A sok amerikai sorozat mellett megismerkedtem a Freej nevű rajzfilmmel, amely helyi termék. Dubai-ban játszódik, alapvetően négy helyi asszony életéről szól (ülnek, kávéznak, beszélgetnek és néha történik velük valami). A Ramadan ideje alatt angol feliratokkal is adták, és érdekes kulturális tapasztalat volt (hisz aktuális ügyekkel foglakozik, a Dubai-ban éppen történő dolgokat mutatja be, valahogy úgy, mint anno a Szomszédok...).
A karakterek egyébként jópofák:
A négy főszereplő ezt a fémből készült maszkot viseli, és bevallom fogalmam sincs hogy ez mi és mit jelent, élőben csak egyszer láttam:
És így néz ki Dubai a rajzfilmben, elől a kis tradicionális házikók, ahol ők laknak, hátul modern Dubai:
Na szóval, az egyik epizód, amelyet láttam, az túlzás nélkül, szó szerint így zajlott:
- Ül a négy asszony, és arról beszélgetnek, hogy az egyiknek szüksége lenne bejárónőre/cselédre, hogy segítsen a ház körül, és egyébként is, nem szeret egyedül lenni a házban. Elkezdik közösen nézni a hirdetéseket az újságban.
- Az összes hirdetés filippino munkaerőt ajánl (azaz filippinákat...). Az egyik asszony a négy közül felcsattan, hogy nem szabad filippino-t alkalmazni, támogatni kell a 'nationalization movementet' azaz azt az erőfeszítést, hogy a helyieknek adják a munkahelyeket (ami egy létező projekt, hogy a helyieket munkára bírják...). Összevesznek, végül a nő kiválasztja az egyik filippinát.
- A következőkben gyors felvételeket látunk, ahogy a filippina dolgozik a ház körül, meg beszélget, kártyázik stb. a munkaadójával. A helyi asszony boldogan meséli a barátnőinek, mennyire elégedett az alkalmazottal, és mennyire aranyos, mindig nagyokat beszélgetnek stb. és hogy képzeljék, a családja a Fülöp-szigeteken mennyire szegény, még TV-jük sincsen, úgyhogy odaadta neki a saját TV-jét, hogy küldje haza a családnak, ő úgysem használja gyakran.
- A következőkben ismét gyorsított képek, és végignézzük, ahogy a bejárónő ellopja/elcsalja az összes bútort, berendezést, még a képek a falról is eltűnnek és mind konténerbe kerülnek és elmennek hajóval a Fülöp-szigetekre. (közben a "gazda" semmit sem vesz észre, továbbra is kártyázik a cseléddel)
- Ekkor az asszony barátnői úgy döntenek, muszáj valahogy segíteni a barátnőjükön. A három közül az egyik felajánlja, hogy tervezzék meg az akciót az ő házában. Átmennek hozzá, a kis villa nappalijában beszállnak egy liftbe, és elindulnak a lifttel lefelé, a föld alá. Minden emeleten kinyílik a lift ajtó, ezek kikukkantanak, és azt mondják, 'WOWW!" majd továbbmennek. A -1. emeleten festmények, szobrok találhatók (egy Picasso tisztán felismerhető), a -2. emeleten kincsek (arany, drágakövek, ékszerek), a -3. emeleten Ferrarik, Jaguarok, Bentley-k, a -4. emeleten egy kis öbölben 3 yacht áll.
- A -5. emeleten egy high-tech szoba van, mint kiderült, a barátnő háza be lett kamerázva titokban, és innen tudják figyelni, mit történik a barátnőjük házában.
- Végül sikerült összegyűjteniük bizonyítékot a filippino cseléd ellen, és a rendőrség letartóztatja. A helyi asszony hálás, hogy segítettek neki a barátnők, de hát már késő, az egész háza üres, minden cucc megérkezett a Fülöp-szigetekre. Végül le is vonják a konklúziót: látod, sose szabad külföldit, pláne filippinot alkalmazni.
_________________
A fenti epizód rendesen megdöbbentett. Nem megyek be elemzésbe, bár jó sokat tudnék róla írni. Dehogy egy ilyet le lehet adni TV-ben, hogy ezt nézik itt a helyiek és jót szórakoznak, elég furcsa. Pláne, hogy Dubai-ról beszélünk, ahol a 80% külföldi az, aki gyakorlatilag dolgozik.
Aztán ennek kapcsán elkezdtem emberekkel beszélgetni a dubai-i társadalomról, és mindenkinek van egy-két "kedvenc sztorija" a témával kapcsolatban. Még nem vagyok itt elég ideje, hogy megítéljem, mi igaz, mi nem, de elég tisztán látszik, hogy igen erőteljesen határvonalak húzódnak a társadalom egyes rétegei között - és a rendezőelv a nemzeti hovatartozás.
A piramis csúcsán helyezkednek el a helyiek. Ha akarnak, akkor dolgoznak (állami bürökrácia + saját bizniszeik főleg). Eszméletlen fizetést kapnak, óriás bónuszokat (az adminisztrációban főleg...) és gyakorlatilag elbocsáthatatlanok (pl. ha egy cég csődbe megy, a helyi lesz az utolsó akit kirúgnak, azt tényleg csak akkor, ha bizonyítani tudják, hogy nem tudnak tovább fizetni. Addig viszont még a bónuszát is ki kell fizetniük). Bizonyos cégekre kvóták is vonatkoznak, hány százalék helyit kell alkalmazniuk.
A "középosztály" a "western professional expat-ek", tehát definíció szerint az európaiak, amerikaiak és ausztrálok, akik diplomás állásba jöttek. Ebben a rétegben is jól lehet keresni, bár a rétegen belül óriási eltérések vannak (pl. egy amerikai/ausztrál tök ugyanazért a munkáért/pozícióért akár kétszer annyit is kereshet, mint egy magyar vagy román).
A piramis alján találhatók az "ázsiai bevándorlók", az építőmunkások, portások, takarítók, közérti eladók stb. Ők általában azért jönnek ide, hogy a keresetük 90%-át hazaküldhessék Indiába, Bangladesbe. Dubai régi részében, az "ázsiai félben" élnek, egy szobában nyolcan alszanak, négyévente mehetnek haza látogatóba (tehát mondjuk a gyereküket láthatják négyévesen, nyolcévesen, majd tizenkét évesen...) 4 műszakban dolgoznak az építkezéseken, nappal a 40-45 fokban. És ebből az állapotból nemigen tudnak kiszakadni, ugyanis a jobb munkákra az álláshirdetések teljesen világosan kimondják, hogy 'western professional expatet' keresnek, vagy akár azt is,hogy 'indiaiak ne jelentkezzenek'. (lakáshirdetések ugyanez, sőt.)
Az egyik kollégám azt mondta, Dubai sikerének alapja, hogy első világbéli technológiája és tőkéje van, valamint harmadik világbéli munkaeereje - és mindez megspékelve egy uralkodó igencsak nagy hatalmával. Nagyon más világ ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése