Itt a hétvége!!! Ez még biztos egy ideig furcsa lesz, hogy itt péntek-szombat a hétvége, és vasárnap megyünk státusz meetingre ügyfélhez... :) mindenesetre most örülök, hogy holnap sokáig alszom (tudom, luxus probléma, de ez a magyar idő szerinti reggel 6-os ébredés még mindig derogál).
Ma a változatosság kedvéért dolgoztam legalább 1 órát. Átbeszéltem a kolleganőmmel, Zainab-bel a státuszt, hogy vasárnap mégsem tűnjek tök hülyének. Ezen kívül lakásokat hívogattam- és egy fél napot az Al Saffa Community Medical Centerben töltöttem (a letelepedési engedélyhez kell orvosi vizsgálat, ha pl. HIV+ az illető, azonnal felrakják a következő gépre). Aki ismer, az nem fog meglepődni, hogy a vérvételen enyhén szólva izgultam picit....és még a kollégák adták alám a lovat, hogy hát, itt naponta 600 embertől vesznek vért, oda se néznek, össze-vissza kaszabolják majd a vénádat....de persze teljesen indokolatlan volt az izgalom. Maga a kórház vagy rendelőintézet egyébként kb. Amerikában lehetne, de hogy nem Magyarországon, az biztos - menő design, óriási tisztaság, minden tökéletesen karbantartva, csúcs. Egy óriási bőrfotelben ülve szúrtak :), és csak az okozott nehézséget, hogy a csávó nem tudott angolul, próbálta megmutatni, hogy szorítsam ökölbe a kezemet, én viszont az istenért sem voltam hajlandó odanézni, így perceken keresztül mondogatta, hogy excuse me, excuse me, én pedig mondogattam, hogy Just do it! Just do it!! De végül meglettünk. Jaj, ez a vérvétel sosem volt jóbarát de egyre hisztisebb vagyok...(arról nem is beszélve, hogy ezek a szerencsétlen helyiek persze vérvétel után sem ehetnek/ihatnak, egész estig. én nyilván rögtön bezárkóztam egy wc-be és titokban lenyomtam 5 dl narancslevet...)
A tüdőröntgennél körülbelül 1,5 órát vártam, ugyanis külön váróterem van nőknek és férfiaknak, viszont csak az egyik gép működött, így felváltva 3 nőt, 3 férfit hívtak, és persze nálunk egy úriember, a nőknél pedig egy befátyolozott hölgy volt az asszisztens, akik váltogatták egymást. nem volt egyszerű a folyamat, de végül meglettünk mindennel.
Délutánra megint lakásnézés volt beirányozva, találkoztunk Barbival és jól elszúrtuk az időt az elején, így végül nem lett belőle ingatlanos délután. Megnéztem egy lakást (egy magyar csajjal beszéltem meg találkoztam, ő mutatta meg), egy olyan negyedben, ahol gyakorlatilag semmi sincs, csak pár lakóépület meg a Mall of the Emirates (a tetején a sípályával). Itt sokkal jobbak a lakásárak, egy másfélszobásat néztem ami kb. kétszer akkora mint egy Marina-beli lakás és olcsóbb... viszont nem tetszik a hely és ez annyira bútorozatlan hogy még mosógép meg hűtő sincsen, úgyhogy ez sztornó (mert itt általában a "bútorozatlan" lakásban is van teljes konyhafelszerelés és mosógép, az tuti hogy nem kezdek el most hűtőt még tűzhelyet vásárolgatni...). Ezután elindultunk a Marinába de már túl késő volt, az ingatlanközvetítőm hazarohant iftarozni, úgyhogy holnap ima után találkozom vele.
Lesétáltunk a Marinán, megnéztük a naplementét a strandon....
... a lakóépületek és szállodák a part mellett (az a "kicsi" elől a Hilton. Minden terasza 45 fokban döntve a homlokzat síkjához képest, hogy pont szembe tudj állni a naplementével)....
.... ez a Jumeirah Beach Residence, lakóépület amely a Marina belső oldalán van, egyik oldala a naplemente felé néz a másik meg a yachtkikötőre így ez pénzügyileg nem az én kategóriám:
Utána egy csomót kocsikáztunk, Barbi körbemutatta az érdekes helyeket a környéken. Voltunk pl. a Madinat Jumeriah-ba, ami egy turista pláza / Liszt Ferenc tér / szállodakomplexum, az épületek között lagúnák amelyeken csónakkal visznek, magában az épületben arabeszk labirintusok, a lagúna partján kiülős helyek (még üresen, október végén "nyitnak a nyitott helyek"...) és gyönyörű kilátás a Burj Al Arabra:
Aztán "iftaroztunk" egy óriásit a KFC-ben :) Vicces, hogy van "Ramadan meal"-jük, ami konkrétan az, hogy amikor totálisan kiéhezve este beesel a KFC-be, akkor hozzádvágnak kb. 10 szelet csirkét meg óriási krumplit meg extra zsömléket meg salátát meg krumplipürét meg óriás üdítőt meg mindent az égvilágon - 20 dirhamért (kb. 1000 forint). El is hiszem, én is betömném ha nem narancsleveznék titokban a kórházi wc-ben...
Ma számomra az imák napja volt egyébként, eddig egyáltalán nem hallottam az utcákon az imára hívást illetve magát az imát (persze az API Tower 20. emeletéig nem is nagyon ér el) és ezt sajnáltam is, hiszen Isztambulból emlékszem, hogy hihetetlen hangulata van annak, amikor minden irányból megszólal az ének és hirtelen leáll az élet, emberek elindulnak a mecsetek/imaszobák felé... aztán percek múlva minden a régi szerint zsong. Ma a kórházban hallottam, a hangszórókon is adták (minden közintézményben kötelező), és páran el is indultak a rendelő imaszobája felé. de pl. a kolleganőm is eltűnik néha-néha, az 1. emeleti imaszobába megy le. Nagyon érdekes, de tényleg. Amikor megszólal az ima (este is elkaptuk a KFC-ben), az éttermekben, plázákban leáll a zene, de még Barbi is utána lekapcsolta a kocsijában szóló zenét, és nem mert kötelező lenne meg megbüntetnének miatta bennünket, hanem egyszerűen jó érzés, ha már itt vagyunk és van rá lehetőségünk, pillanatokra beleolvadni ebbe a nagyon más kultúrába, és átérezni az ilyen egy-egy ilyen pillanatokban rejlő áhitatot (ez nagyon nyálas mondat, de most már bent marad [a szerk.)
Elmentünk a Burj Al Arab közelében, elmentünk a Sejk rezidenciájához (autópályáról "private access" táblák mutatják az irányt....) végül a Bur Dubai-ban, a régi részben kavirnyáltunk. Tök jó volt, jót beszélgettünk, Barbi rengeteget mesélt, tök sok mindent tud, gondolom sok minden érdekeset hall a barátjától is meg ő sok emberrel talákozik a muinkája miatt is. Hihetetlen lelkesedéssel mesél, és rájöttem, hogy igazából ha nem is járna velem lakást keresni (amit egyébként mondtam neki, hogy nem kell, teljesen jól elboldogulok én egyedül is.... de ő mindenáron segíteni akar mindenben- nagyon kedves, tényleg) szóval hogyha nem is segítene, akkor is sokat köszönhetek neki, hiszen akaratlanul is rámragasztja a lelkesedését, szinte teljesen "megfertőzött" ezzel a rajongással Dubai iránt, amire nekem most nagy szükségem van. Barbi megtalálta a számára tökéletes helyet, annyi biztos. És én is most azt a tipikus túristás - jajdejóminden - óriási extázisban vagyok, minekután majd jön a megszokás meg minden egyéb, de egyelőre jó ez az érzés, nagyon.
Világ hipochonderei egyesüljetek! :) a "just do it" résznél hangosan felröhögtem, köszönöm neked, Bó! :D:D
VálaszTörlés