Tegnap végre búcsút mondhattam a Golden Sands 5 hotelnek, és ezt egyáltalán nem sajnáltam. Kb. délig aludtam, utána megbeszéltük Barbival, hogy eljön értem és segít átcuccolni. Nem kevés csomagom lett a végén, az IKEA-s mörcsök kb. megduplázták az itteni vagyonomat (örök hála az American Express-nek). Elindultunk kora délután, hogy kényelmesen át tudjunk pakolni (Barbi megint dolgozott este 7-től). Útközben Barbi felvetette, hogy elvisz a pálmára, úgyis ott van mellettem és akkor azt is meg tudom nézni – úgyhogy ismét elszúrtuk az időt és Barbi ismét majdnem elkésett…
Útközben megálltunk egy tengerparti úton, hogy még 1000 fotót készíthessek a tengerről és a Burj Al Arabról:
Útközben megálltunk egy tengerparti úton, hogy még 1000 fotót készíthessek a tengerről és a Burj Al Arabról:
A fenti képen egyébként az is látszik, hogy a Burj Al Arab és a mögötte található hullám alakú 5 csillagos szálloda egy kompozíció, a tengerről közelítve úgy néz ki, mint egy hullám és előtte a tengerben a szélben dagadó vitorla…
Nekem most nemrég esett le, hogy igazából 3 pálma-projekt van (legalábbis a térképen ennyi van, de ez ugye nem jelent semmit, lehet, hogy még nem fejezték be: Palm Jebe Ali, Palm Jumeirah és Palm Deira)
Ezek közül a Palm Jumeirah a legismertebb, asszem ez készült el először, meg ennek a „koronáján” azaz legkülső karimáján található az Atlantis, a világ második hétcsillagos szállodája (amelynek az ünnepélyes átadása előtt pár nappal leégett a recepciója, így a celebeket és királyi felségeket az épület előtt igazították útba).
Meglepően nagy ez a pálma. A törzséhez meg a törzsén át rendes 4 sávos út vezet, a két oldalán magasabb lakótornyok. Utána ebből a törzsből ágaznak ki a pálma levelei, azokhoz már nem lehet bemenni és ott villák találhatók (mindegyik tenger-kapcsolatos, természetesen, tehát minden pálmalevél keresztmetszete tengerpart-villa-út-villa-tengerpart). A pálmát körülvevő „glória” is megközelíthető kocsival, egy tengeralatti alagúton keresztül, és itt található az Atlantis szálloda és a hozzá tartozó vízi vidámpark. Az egész pálmát átszeli emellett egy magasvasút (kvázi fogaskerekű, egysínes és vezető nélküli), amely „magánvállalkozás”, tehát nem Dubai város/állam üzemelteti.
Atlantis:
Leparkoltunk a karimán, itt egy szép tengerparti sétány van és egyben tökéletes alkalom még pár naplemente-fotó gyors elkészítésére. Bementünk az Atlantis „prolik számára nyitott” , azaz visitoroknak nyitott részére. Itt van persze egy kisebb bevásárlóközpont („nehogy már ide ne toljunk be egy Lacoste üzletet” elv alapján, éttermek és szórakozóhelyek – mind Atlantis-i stílusban és azt a benyomást keltve, mintha a víz alatt lennél (fejed felett hínárok, stb). Persze itt is egy óriás akvárium, benne Tomb Raider-szerű díszletekkel. És itt van az Atlantis-hoz tartozó vidámpark is, ahova visszajövünk majd, ha jobb lesz az idő (itt van a Zikkurat is, a cápás óriáscsúszda).
Itt egy jó kis turistás fotó, mert miért ne:
Na ezután rongyoltunk a lakásomhoz (5-re ígértem magam, erre befutottam 5 perccel naplemente után, a böjtölő lakótársam pont a 3. falatnál tartott…). Utána otthonossá-tétel projekt, kipakoltam a cuccokat, rögtön beüzemeltem a már jól ismert 3 dirhamos IKEA illatgyertyákat a jól ismert 5 dirhamos színes mécsestartókban , felhúztam az ágyneműt a vadiúj IKEA-s, enyhén Banglades-szagú párnára és paplanra, lementem szupermarketbe (itt van mellettem és éjjelnappali és van benne külön elfüggönyözött „PORK! NOT FOR MUSLIMS! feliratú szoba is – sajnos viszont nincs benne „DANGEROUS ALCOHOLIC BEVERAGES” feliratú szoba, muszáj lesz lassan elintéznem az alkoholigazolványomat), sétáltam egyet a környéken (annyira durva. a házam alatt kezdődik a tengerparti sétány, ami az a nyaralásokból jól ismert tipikus tengerparti út, tele kiülős éttermekkel, szórakozóhelyekkel stb. ennek a helynek a zsenialitása még mindig nem fér a fejembe…), aztán lassan elmentem aludni, mondván, ma sok lesz a munka és vasárnapokon továbbra is nehéz elkészülni mert ilyenkor átcsapok önsajnálatba hogy dolgozni kell menni és így lasabban készülök el….
Éjjel 1 óra körül valaki csörög az ajtónál. Kimentem kinyitni (én zártam be az ajtót, gondoltam talán kizártam valakit), erre betoppan egy kicsi japán srác, és diadalittasan, óriásvigyorral közli, hogy „I’m back!”. Mire én: „that’s nice, but where do you live?” Mire ő: „Here, are you new here?”. Ekkor már kicsit gyanús volt a dolog, mivel azt tudtam, hogy én egy japán srác szobájába kerültem. A következő pillanatban ő meg boldogan bevonult az én szobámba, kb. 3 másodperc volt mire észrevette a már jól ismert 3 dirhamos IKEA illatgyertyákat a jól ismert 5 dirhamos színes mécsestartókban, valamint az enyhén Banglades-szagú ágyneműmet, és akkor leesett neki, hogy őt igazából kilakolták (jelzem, ez special nekem is akkor esett csak le.)
A munkában minden OK volt, továbbra is a hét végi ügyfél meetingre készülünk. Már tényleg várom a Ramadan végét, mert most már a böjtölő account exém ráadásul egész éjszakát imádkozott is zéró alvással, úgyhogy nem csak hogy nem túl hatékony a munkavégzésben és mindenre háromszor kell szerencsétlent emlékeztetni, de minden pillanatban azt figyelem, mikor fog elájulni. Le a kalappal a kitartásáért egyébként, de komolyan. Ma egyébként prezentáltam a frissesség-kampányos prezimet és siker volt (’we’re so happy you are part of our team’, mondotta az ügyvezető), köszi Andinak és Klaunak a support-ot :)
Ma egyébként először döbbentem rá, hogy én naponta legalább 100 Dirhamot költök ezentúl taxira (50 melóba, 50 vissza), és ez elég fájdalmas felismerés volt. El kell kezdenem a jogsit (ami legalább 30 óra, 4 vizsga asszem, nem kevés pénz és ha nem VIP órákat kérsz amelyek dupla annyiba kerülnek, akkor kb. 3 hónap, mire elkezdheted). Szóval nem tudom, és utána az autóbérlés havi 2000 dirham, az autóvásárlás meg kb. ugyanennyi… szóval sehogy se jó, megpróbálok tömegközlekedést nézni (az én metrómegállóm még nem nyitott meg, utána már ok lesz, de az lehet hogy februárban következik be). Most éppen busz járatokat keresek amin minden kollégám röhög mert hogy csak a szegények utaznak buszon, de egyébként teljesen korrekt buszok mennek és légkondicionált várók vannak minden buszmegállón. És állítólag egész jó lefedettségű, hatékony és rohadt olcsó busz hálózat van, csak hát nem olyan egyszerű kideríteni, hol indul, milyen vonal kell nekem stb. ugyanis a neten sehol sincs erre vonatkozó információ, ami nonszensz. Úgyhogy jobb híján holnap megpróbálom megkérdezni a pakisztáni portástól itt a házban, hátha ő így jár dolgozni… Őrület ez de nagyon fáj kiadni a fizetésem nagyon jelentős részét – taxizásra.
A nappalink, este:
Este, teraszrol:
Szinten teraszrol:
Teraszrol lefele, kozepen a medence:
(UPDATE: most voltam kint a nappaliban és a little japanese fellow továbbra is a nappaliban alszik félig ülő testhelyzetben. Én sajnálom meg megértem meg minden de azért meg fogom kérni a főbérlőt, hogy intézkedjen lassan, most már nem ártana végleg elbúcsúzni).
Itt egy jó kis turistás fotó, mert miért ne:
Na ezután rongyoltunk a lakásomhoz (5-re ígértem magam, erre befutottam 5 perccel naplemente után, a böjtölő lakótársam pont a 3. falatnál tartott…). Utána otthonossá-tétel projekt, kipakoltam a cuccokat, rögtön beüzemeltem a már jól ismert 3 dirhamos IKEA illatgyertyákat a jól ismert 5 dirhamos színes mécsestartókban , felhúztam az ágyneműt a vadiúj IKEA-s, enyhén Banglades-szagú párnára és paplanra, lementem szupermarketbe (itt van mellettem és éjjelnappali és van benne külön elfüggönyözött „PORK! NOT FOR MUSLIMS! feliratú szoba is – sajnos viszont nincs benne „DANGEROUS ALCOHOLIC BEVERAGES” feliratú szoba, muszáj lesz lassan elintéznem az alkoholigazolványomat), sétáltam egyet a környéken (annyira durva. a házam alatt kezdődik a tengerparti sétány, ami az a nyaralásokból jól ismert tipikus tengerparti út, tele kiülős éttermekkel, szórakozóhelyekkel stb. ennek a helynek a zsenialitása még mindig nem fér a fejembe…), aztán lassan elmentem aludni, mondván, ma sok lesz a munka és vasárnapokon továbbra is nehéz elkészülni mert ilyenkor átcsapok önsajnálatba hogy dolgozni kell menni és így lasabban készülök el….
Éjjel 1 óra körül valaki csörög az ajtónál. Kimentem kinyitni (én zártam be az ajtót, gondoltam talán kizártam valakit), erre betoppan egy kicsi japán srác, és diadalittasan, óriásvigyorral közli, hogy „I’m back!”. Mire én: „that’s nice, but where do you live?” Mire ő: „Here, are you new here?”. Ekkor már kicsit gyanús volt a dolog, mivel azt tudtam, hogy én egy japán srác szobájába kerültem. A következő pillanatban ő meg boldogan bevonult az én szobámba, kb. 3 másodperc volt mire észrevette a már jól ismert 3 dirhamos IKEA illatgyertyákat a jól ismert 5 dirhamos színes mécsestartókban, valamint az enyhén Banglades-szagú ágyneműmet, és akkor leesett neki, hogy őt igazából kilakolták (jelzem, ez special nekem is akkor esett csak le.)
Úgyhogy bekopogott a főbérlőhöz, a marokkói sráchoz, aki szintén nagyon örült, hogy ez pont az én első estémen, éjjel 1 órakor futott be, és közölte vele, hogy ne haragudjon, de nem fizetett lakbért, a ruháit elvitte, két hónapig nem lehetett elérni telefonon, hát keresnie kellett más bérlőt. Egy szolid vitatkozás után végül abban maradtak, hogy a srác a nappalinkban alhat, de holnap elviszi a többi cuccát is. Meg is sajnáltam egyébként, oda akartam adni a hálózsákomat de nem kérte, megpróbált ehelyett a kétszemélyes kanapénkon félig ülő pozícióban elaludni.
Engem ezek után úgy elkapott a röhögőgörcs, ahogy a little Japanese fellow bemasiroz a szobámba diadalittasan, hogy „I’m back”, hogy utána még vagy két órát nem tudtam aludni, röhögtem folyamatosan.
Engem ezek után úgy elkapott a röhögőgörcs, ahogy a little Japanese fellow bemasiroz a szobámba diadalittasan, hogy „I’m back”, hogy utána még vagy két órát nem tudtam aludni, röhögtem folyamatosan.
Ma reggel csörgött az órám, és pont amikor le akartam szundizni, megfordultam az ágyban… és az ablakomból az óriási tengert láttam. Tényleg leírhatatlan érzés volt.
(koszos az ablakom, hamarosan jon az ipari alpinista lemosni):
A munkában minden OK volt, továbbra is a hét végi ügyfél meetingre készülünk. Már tényleg várom a Ramadan végét, mert most már a böjtölő account exém ráadásul egész éjszakát imádkozott is zéró alvással, úgyhogy nem csak hogy nem túl hatékony a munkavégzésben és mindenre háromszor kell szerencsétlent emlékeztetni, de minden pillanatban azt figyelem, mikor fog elájulni. Le a kalappal a kitartásáért egyébként, de komolyan. Ma egyébként prezentáltam a frissesség-kampányos prezimet és siker volt (’we’re so happy you are part of our team’, mondotta az ügyvezető), köszi Andinak és Klaunak a support-ot :)
Ma egyébként először döbbentem rá, hogy én naponta legalább 100 Dirhamot költök ezentúl taxira (50 melóba, 50 vissza), és ez elég fájdalmas felismerés volt. El kell kezdenem a jogsit (ami legalább 30 óra, 4 vizsga asszem, nem kevés pénz és ha nem VIP órákat kérsz amelyek dupla annyiba kerülnek, akkor kb. 3 hónap, mire elkezdheted). Szóval nem tudom, és utána az autóbérlés havi 2000 dirham, az autóvásárlás meg kb. ugyanennyi… szóval sehogy se jó, megpróbálok tömegközlekedést nézni (az én metrómegállóm még nem nyitott meg, utána már ok lesz, de az lehet hogy februárban következik be). Most éppen busz járatokat keresek amin minden kollégám röhög mert hogy csak a szegények utaznak buszon, de egyébként teljesen korrekt buszok mennek és légkondicionált várók vannak minden buszmegállón. És állítólag egész jó lefedettségű, hatékony és rohadt olcsó busz hálózat van, csak hát nem olyan egyszerű kideríteni, hol indul, milyen vonal kell nekem stb. ugyanis a neten sehol sincs erre vonatkozó információ, ami nonszensz. Úgyhogy jobb híján holnap megpróbálom megkérdezni a pakisztáni portástól itt a házban, hátha ő így jár dolgozni… Őrület ez de nagyon fáj kiadni a fizetésem nagyon jelentős részét – taxizásra.
A nappalink, este:
Este, teraszrol:
Szinten teraszrol:
Teraszrol lefele, kozepen a medence:
Este hazajöttem, végre találkoztam a szobatársakkal, a francia sráccal (Tibo, gondolom a Thibauld-ból?), és a barátnőjével, ami egyébként megmagyarázza, miért van a fürdőszobám tele Veet szőrtelenítőkkel). A „kazah” csajjal, aki igazából török (Seva a neve, asszem), itt volt a nappaliban a japán fellow is és éppen kaución vitatkozott de aztán elment, és a marokkói sráccal (akivel már legalább 10-szer beszéltem és nem tudom a nevét, és minél tovább halogatom annál cikibb lesz megkérdezni tőle…). Aranyosak egyébként, első blikkre mindenki szimpatikus, nem hiszem hogy gond lesz. Este úsztam egyet és most befejezem ezt az óriás-bejegyzést mert azonnal elalszom…
(UPDATE: most voltam kint a nappaliban és a little japanese fellow továbbra is a nappaliban alszik félig ülő testhelyzetben. Én sajnálom meg megértem meg minden de azért meg fogom kérni a főbérlőt, hogy intézkedjen lassan, most már nem ártana végleg elbúcsúzni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése