Dubai Marina Part 1.

Aztamindenit, de elfáradtam ma... Mivel bent az irodában mindenki erősködik, hogy először még egyáltalán ne dolgozzak, hanem fókuszáljak ezerrel a lakáskeresésre (ami, lássuk be, nagyon jófej hozzáállás tőlük, jelenleg a főnököm végzi az összes munkámat), én erősen rákapcsoltam. Ezer apróhirdetést átnéztem, jó sokat fel is hívtam. Arra gondoltam, hogy most a Dubai Marinára koncentrálok, ez az új részben található és szinte minden kollégám ott van, rengeteg angol lakik ott, van metro állomás, vannak éttermek, boltok stb - tehát onnan nem kellene sokat utazgatnom, kivéve munkába persze, de az esti programok ott sétálva megoldhatók lennének. És másrészt nem néz ki rosszul az a rész... így néz ki nappal:

Így pedig éjjel (a felhőkarcolók mögött látszik a sivatag, amelyen most építkeznek...):

Ezen belül is vannak olcsóbbak és drágábbak, gondoltam a Diamond lakóparkkal kezdem, az megfizethetőnek tűnik és pont a metrónál van. Úgyhogy beszéltem ingatlanosokkal, akik persze tök lazák, oké, le van adva a kulcs a portára, nézzem meg egyedül aztán csörögjek ha tetszik... nem hívnak vissza, nem szólnak stb stb. Túlságosan el vannak kényelmesedve, bár asszem most nem keresnek olyan sokat mint a válság (amit itt nem szabad mondani, itt csak "gazdasági lassulás" volt/van) előtt.

4 órakor, a legnagyobb hőségben nekivágtam. Találkoztam Barbival (volt kolléga és haver, aki már két és fél éve él itt, és nagyon aranyos, segít amiben tud) - vicces volt a múlt heti Liszt Ferenc téri találkozó után most a Sheik Zayed Roadon találkozni...Elrobogtunk a Marinába (a munkától kb 20 perc úgy, hogy nem volt forgalom. vannak azért távolságok - és ez még közel van). Leparkoltunk egy étterem parkolójában ami tök üres volt (hiszen Ramadan alatt nincs túl nagy forgalmuk....)

Innen gyalog, az ezer fokban elindultunk. Előbb kiderült, hogy a Diamond komplexum még jó negyed óra séta. Lesétáltuk (1000 fok, vizet inni meg persze nem szabad). Utána kiderült, hogy Diamond lakóparkból 6 van ( a 7. szálloda) és miután az 5. ember is félrevezetett minket - hisz igazából senkinek lövése sincs, melyik épület melyik, de azt nem mondja, hogy Sorry, nem tudom, hanem óriási határozottsággal elirányít, hova menjünk, ami persze rossz irány lesz végül, végül megfejtettük, hogy az épületek sorrendje: 3, 5, 6, 4, 1 , majd egy teljes metro megállóval tovább (kb 1,5 km) a Diamond 2 (ebben logikát nem látok. elvileg egyszerre húzták fel őket. sorban állnak egymás mellett... who knows...). na ezt mi végigrohantuk, az utcákon gyakorlatilag senki , mert elviselhetetlen kint, csak az elszánt lakáskeresők.

Megnéztünk vagy 10-12 lakást. Ebből talán 4-5 volt megbeszélve, és csak egy helyen találkoztam ingatlanossal (akit mellesleg pont nem érdekelt semmi, csak beszélt a telefonján). Útközben azonban rájöttem, hogy minden ingatlanos megbeszélte a portán található biztonsági őrrel, hogy ha valaki hivatkozik az ingatlanközvetítő cégre, adják oda neki a kulcsot. Így elkezdtünk kamuzni: minden épületben odamentünk a biztonsági őrhöz, én vadul elkezdtem lapozni a füzetemet, hogy Jó napot, ez a Diamond x? megbeszéltem a, jaj, hogy is hívják, hogy itt van az az 1 hálószobás balkonos lakás, 55 ezerért, jaj, nem találom már a nevét, adja már oda a kulcsot. Épületenként ezzel a módszerrel megnéztünk 1-2 lakást. Nem tudom, hogy találtam volna meg tényleg a közvetítőt ha tényleg tetszik a lakás.... :) de olyan is volt, hogy álltunk a liftben, beszállt még egy ember, és megszólítottam, hogy nem tud jó lakást az épületben? Dehogynem! előránt 3 kulcsot, már mutatja is. ez egy őrület, de komolyan. hektikus, de nagyon vicces és meg kell tanulni úszni az árral...

hát sajnos nincs meg a tökéletes lakás. az egy hálószobás,illetve a stúdióapartmanok (ahol nincs külön háló) mind vagy óriási építkezésre néznek, vagy a 12 sávos autópályára (Sheik Zayed Rd). És az a 2 ujjnyi por a lakásban, meg az az állandó morajlás, ami onnan jön - nem mintha nem fűződne hozzá nosztalgia, gyerekkoromban az Andrássy-n is ezt hallgattuk- de ha nem muszáj, inkább nem. aztán lehet, hogy ezt még megfontolom.

Kezd kikristályosodni: 3 faktor egyikéből le kell adnom: 1. menő része a városnak (metro, éttermek, stb), 2. külön hálószoba, és nem stúdióapartman, 3. útra nézek vagy vízre nézek. Mindhárom - így 1 kemény nap keresés után! :))) - egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak.

Szóval rohangáltunk Barbival a hőségben - már alig vártuk a naplementét jelző esti imát, hogy rágyújthassunk (mert vizet ittunk titokban a megtekintett lakásokban...) - 7 előtt nem sokkal visszamentünk a kocsihoz. Tényleg szép volt a Marina, körbeveszi egy sétány a kikötőt, mindenhol laza éttermek, aranyos boltok, semmi pucc hál'istennek. Ez naplemente után pár perccel volt. Visszaértünk a kocsihoz, és konkrétan 18 autó állta el Barbi kocsijának az útját (6-6 autó, 3 oszlopban), totálisan mindenki- az utca közepén - leállt elénk, és berohant az étterembe iftarozni (szegények nyilván alig várják az imát, azonnal rohannak az étterembe, és úgyis együtt megeszik aztán mindenki kb ugyanakkor indul haza, így nekik nem gáz, ha ennyien összetömörülnek egy helyen). Barbi teljes ideg, f8-ra ment ma dolgozni, dudál, villant, semmi. Végül odajött egy pincér, aki ímmel ámmal elkezdgetett segíteni - no action really - amíg Barbi be nem vetette, hogy akkor kihívja a rendőrséget. 10 percen belül kiparkoltak nekünk a pincérek 8 autót, hogy ki tudjunk állni!

Barbi elvitt az Emirates Towerbe, ahol dolgozik. Na az az a pláza, ahol nem fogok vásárolni, ha csak nincs szükségem azonnal egy Armanira vagy Burberry-re vagy bármi másra, ami a fizetési sávomat messze meghaladja... de szép hely nagyon.

Azóta itthon, gondolkodom, holnap merre induljak el nézelődni. Holnap már "péntek", hiszen itt a hétvége péntek-szombat. Pénteken állítólag nincs mozgás mert az a szent nap, de szombaton muszáj megnéznem ezer ingatlant, mert most már kezdek egy picit aggódni. ugyanakkor meg még szeretnék úgy nézelődni, hogy a tökéleteset keresem, egy évre előre ki kell fizetni a lakbért így nem tudok két hónap múlva tovább állni ha mégse jó a kecó...