Ha egy mondatban kellene öszefoglalnom: továbbra is minden rendben - ugyanakkor a múlt hét volt az, amikor elkezdtem rájönni, azért itt sincs minden aranyból. (= a kezdeti extázis kezd alábbhagyni, és kezd árnyalódni a kép Dubai-ról és a helyzetemről úgy nagy általánosságban.)
Kezdem a lakásnál, hisz mindenki kérdezi, milyenek az első benyomások. Magát a lakást, a környéket és a szobámat nagyon szeretem, a múlt hét során elkezdtem felfedezni a boltokat, éttermeket a sétányon és a Marinában (egyelőre csak kintről, ugyanis erősen budget-en vagyok, jelenleg a kenyeret is American Express-szel vásárolom). Amikor hazaérek a melóból időben (5-f6), akkor még gyorsan lemegyek a partra és fürdök egyet (korábban egyébként sem mennék le, továbbra is óvatos duhaj vagyok ami az ezer fokban való napozást illeti) - a tenger hőmérséklete még mindig inkább a Szecska termálfürdőjére emlékeztet, tehát úszni benne nem kellemes, de ülni a vízben, nézni ahogy a lemegy a nap, szuperjó.
A lakótársakról továbbra sem tudok túl sok mindent mondani, szinte nem is találkozom velük: egyelőre nem látok semmilyen közösségi feelinget, mindenki jól elvan a saját szobájában, ha véletlenül összefutunk a közös helyiségekben (nappali, konyha) akkor összefutunk, ha nem, nem.
'Hi, how are you? Good, how are you?'
Ez picit csalódás is volt, de tegnap beszélgettem a marokkói szobatársammal aki azt mondta, a böjt utolsó hete eléggé megviselte, most hétvégén elkezdünk majd tisztességesen bulizni, hát majd meglátjuk, hogy alakul. Van a szobámban pár megjavítandó dolog amelyek nem izgatnak túlzottan, legfeljebb csak azért, mert minden nap azt hallom, másnap meg lesz javítva, meg hát értsem meg, Ramadan van/ Eid van / hétvége van / hétköznap van - szóval néha elgondolkodom, hogy a fenébe fognak ezek a szomszéd lakóparkban, a Jumeirah Lake Towersben az év végéig átadni 48 vadiúj lakótornyot (átlag 40 emeletes), hogyha az én kilincsemet nem sikerült megjavítani két hét alatt? Summa summarum: minden rendben, de vannak olyan pillanatok, amikor elmantrázom, hogy senki sem jobb vagy rosszabb, csak más....
A japán srác még egy egész héten át megtisztelt a jelenlétével. Igazából, miután kibulizta, hogy addig itt maradhat ingyen, amíg nem talál új lakást, és vett egy felfújható matracot, és az én fürdőszobámat használta, és láthatóan teljesen komfortosan érezte magát a nappaliban, elkezdtem azon gondolkodni, hogy hülye lenne nagyon sietni azzal a lakáskereséssel. A pontra az i-t az tette, amikor hétvégén meglátogatta 3 barátja; Japánból jöttek át a hétvégére, és ők is bevackoltak a nappalinkba és használták a fürdőszobámat, péntek reggel arra ébredtem hogy nem kicsi hangerővel nézik a Mamma Mia c. musicalt (az egyik lány még dúdolta is, de azt csak akkor hallottam, amikor a Nescafémat kevertem be). Aztán vasárnapra mindenki eltűnt - állítólag pár hét múlva még visszajön összeszedni egy-két bőröndöt, de már az új helyén lakik.
Meló szempontjából nagyon hasznos volt a múlt hét, a hét végén három napos nagy meetingünk volt a londoni, regionális ügyféllel, előtte pedig arra készültünk, így most végre sikerült teljesen átlátnom, az egyes csapatok milyen projekteken dolgoznak, mik várhatók jövőre, stb. Vannak nagyon izgalmas tervek, projektek, szép fejlesztések, inkább kérdés, hogy az én csapatom mely projektekbe lesz bevonva. Picit csalódott voltam az elején, mert azt hittem, itt azonnal óriási stratégiai kihívások fognak érni pedig nem, úgy látszik most nem ennek jött el az ideje. Más kihívások ugyanakkor vannak, pl. 15-en vagyunk a teljes csapatban, 13 országból és 4 kontinensről, megtanulni egymás mentalitását, kommunikációs és munkastílusát, összehangolni a folyamatokat hogy ebből az egészből kijöjjön egy értelmes végeredmény, ez önmagában is egy kaland. Ez még hangsúlyosabban mutatkozott, amikor az ügyfelek is itt voltak, megbeszéltük az együttműködés sarokpontjait és a következő lépéseket- látom azért, hogy van hova fejlődnünk és van itt nekem is szerepem és feladatom.
Egyik este elmentünk ügyfelekkel vacsorázni. Ismét iftározás volt hisz akkor még a Ramadan utolsó napjaiban voltunk, így újfent végigettem az előételek és szószok és sültek végtelen listáját - de most nekibátorodtam és vízipipáztam is :) Én előtte soha nem shisháztam így mindenki élvezettel mesélte, hogyan kell ezt jól csinálni, nagyon élveztem egyébként (menta és szőlő ízűt javasoltak, nem bántam meg) bár ez az egyszerre eszünk és iszunk és szívjuk a pipát picit furcsa. Érdemes tudni, hogy városi legenda, hogy a víz megszűri a füstöt így az egyáltalán nem káros (ezért látok gyerekeket is shisházni az étteremben), és ez egyáltalán nem igaz. Az ügyfelem mesélte, hogy végeztek kutatásokat ezzel kapcsolatban, és a shisha sokkal károsabb mint a cigaretta (kellemes, hideg füst, mélyebbre leszívod és gyakorlatilag a tömörített dohánylevél szűretlen füstje) - így azért nem fogok erre átszokni :) Ezen a vacsorán derült ki továbbá az is, hogy az előző postok egyikében említett Ramadan-ital igazából datolya sziruppal feldúsított rózsavíz (no wonder hogy annyira édes és rahat lokum ízű), valamint kóstoltam frissen facsart datolyalevet is...
A héten folytattam a tömegközlekedés felfedezését is. A taxi-t továbbra is szeretném lecserélni (azóta meg pláne, amióta észrevettem, hogy minden taxisofőr intenzíven túrja az orrát a piros lámpánál és emiatt kezet fertőtlenítek minden fizetés - visszajáró elvétel után, közben mantrázva persze...). Így a múlt héten valamelyik reggel gondoltam kipróbálom a metrót (csak nem hivatalosan, megbeszéltük Barbival hogy együtt fogjuk először kipróbálni - hivatalosan...). Sajnos mivel se a lakásomhoz közel levő, se az irodához közel levő állomás nem készült el, kicsit macerás, de gondoltam azért kipróbálom, hátha gyorsabb és/vagy olcsóbb még így is....
Az eredeti útvonal alap paraméterei:
- A házamtól az irodáig kb. 30 perc és 50 Dirham, végig taxival.
Az alternatív útvonal így nézett ki:
- A házamtól a Mall of the Emirates-ig taxival, 20 perc.
- Taxis kitesz, ahol elvileg a feljáró van a metróba. Erről gyorsan kiderül, nem feljáró, a metróállomásra a bejárat közvetlenül a plázából nyílik.
- Bemegyek a plázába, fel a mozgólépcsőn, legyalogolok egy fél Westendnyi hosszt, majd be a metróba.
- Még 10 perc gyaloglás bent a metró folyosókon (ez utóbbit segítik a mozgó járdák).
- Várakozás metróra ami 10 percenként jár.
- 7 perc metrózás (ami egyébként szuper élmény volt, tényleg)
- Leszállok a Financial Centernél, most megint menjek taxival? á, akkor egésznek nem volt semmi értelme, akkor anyagilag ugyanott lennék mint az eredeti útvonalnál... és egyébként is csak két metrómegállónyi távolságot kell legyalogolnom.
- 25 perc gyaloglás erőltetett menetben a Financial Centertől az API Towerig, körülbelül 40 fokban, tűző napon, ramadanhoz híven víz nélkül, sötétkék, hosszú ujjú ingben és egy 5 kg nehéz Deichmann cipőben.
- megérkezés az irodába, utána 15 perc ingszárítás a mosdóban, közben azon gondolkodás, milyen jó hogy nem ájultam el útközben és még fogytam is legalább 2 kilót! :)
Összesen: másfél óra, 35 Dirham.
Nem ez lesz a nyertes útvonal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése