2009. szeptember 25., péntek

Yellah!*

*Yellah = Gyerünk! Menjünk!

Ma reggel teljes elánnal keltem, ezt a hétvégét már nagyon vártam, ugyanis kitaláltam, hogy ma elmegyek a Dubai Múzeumba, holnap meg elmegyek a Jumeirah Mosque-ba (az egyetlen turistáknak nyitott mecset az UAE-ben) és elkezdem magam tisztességesen beleásni a hely történetébe és kultúrájába. Hiszen ne már, hogy itt vagyok egy hónapja és még szinte semmit nem tudok ezekről...

Ez a tervem aztán gyorsan felülíródott... A marokkói lakótársam megtalált, amikor a reggeli kávémat főztem, és közölte, hogy egy héten belül kilakoltatnak bennünket. A jelenlegi tulajdonos úgy döntött, eladja a lakást, és hiába van a marokkói srácnak szerződése júniusig, ha gondolja, vigye perre a dolgot de hát ugye ő emirati, és egy külföldinek egy helyivel szemben a bíróságon nem sok esélye van... úgyhogy: csütörtökig ki kell költöznöm (és a japán bőröndöknek is a nappaliból, by the way...)

A srác szörnyen ki volt borulva és ezerszer bocsánatot kért, úgyhogy még én vigasztaltam. Végül is semmi értelme dühösnek lenni. Tényleg nem tehet róla és a pénzemet meg visszaadja szóval all good.

Magamon is meglepődtem, mennyire lazán kezeltem ezt az egészet, egy pillanatra sem lettem ideges, hanem úgy döntöttem, ez ismételten egy kaland, és mint olyan, pozitívan kell hozzáállni.
Úgyhogy lezuhanyoztam, elszívtam egy cigit és elkezdtem lakást keresni.

Sajnos a kínálat sokkal rosszabb, mint három hete, kevesebb lakás is van, meg drágábbak is. Elkezdtem gondolkodni, hogy mégis nézegetek más környéken is meg saját egyszobás lakást is, de aztán ezt gyorsan le is fojtottam, rohadtul nincs kedvem megint újratervezni az egész koncepciót.

Így délután megnéztem, milyen szobák kiadók a JBR-ban. Az öt közül egy tetszett igazán, úgyhogy azt - lekopogom - kiveszem. Le kell kopogni, mert holnap írjuk alá a szerződést, ha addigra tudok szerezni előleget (ami elvileg menni fog, addig megkapom a marokkóitól a pénzt), és ha addig nem adja ki másnak a főbérlő, de nem fogja szerintem, fél órát beszélgettem a nővel és jók voltak vibe-ok.

A lakás a jelenleginél igényesebb, nagyon szépen berendezett, az épület pontosan 20 méterre van a jelenlegitől (most a Sadaf 6 toronyban lakom a JBR komplexumban, ez pedig a Sadaf 8-ban van), ugyanúgy a 39. emeleten van (az előző is 39 volt, csak elgépelés volt a 34), és óriási: 5 hálószoba és 4 fürdőszoba. A társaság tök jónak tűnik, angol rendezvényszervező 36 éves, amerikai rendezvényszervező 34, román pénzügyi elemző 30, libanoni pénzügyi elemző 28. Megint osztozom a fürdőszobán egy emberrel, az angol csávóval. A bérlet drágább, 800 Dirhammal (és itt ingatlanokkal kapcsolatban csak úgy röpködnek a negyvenezer forintok), de ennél olcsóbban nagyon gáz helyeket láttam, így belevágok.

A szobám nagyon hasonló lesz a jelenlegihez, még a bútor is nagyon hasonló. Lesz viszont tök jó erkélyem (bár a 39. emelet még mindig nem az a kiülünk-borozni-és-kártyázni típusú erkély feeling). Ugyanakkor búcsút kell intenem a tengeri kilátásnak :((((( és ennek annyira nem örülök, de tudom, luxus probléma (meg így a yacht kikötőre fogok nézni, az se gáz).

Hát, röviden ennyi a lakás update. Holnap találkozom a tulajjal (egy német nő, a telefonbeszélgetés alapján nagyon jó arc) és remélhetőleg holnap este arról tudok majd beszámolni, hogy kivettem a lakást és nem adta ki másnak... Egy viszont biztos: holnap reggel akkor is elmegyek a Jumeirah Mosque-ba!

1 megjegyzés:

  1. a kulturális program igenis kell. (bár Zoli biztos nem visz körbe a múzeumban és tart különbejáratú előadást) :))
    És nézd a jó oldalát. No more Japanese-kinda-homeless on the couch...

    VálaszTörlés